Dr. Kocsis István

Az elmúlt öt évben a csecsemőhalálozás több mint 30%-kal csökkent. Ez miért fontos eredmény?

Minél korábban érkezik egy baba, annál nagyobb a valószínűsége, hogy súlyos szövődmények, maradandó károsodások alakulnak ki, és később speciális nevelésű igényű gyermekké válik. Az orvostudomány egyik legdinamikusabban fejlődő, az újszülöttekkel és koraszülöttekkel foglakozó részének a célja ma már nemcsak a súlyosan beteg vagy extrém éretlen kisdedek túléléséért való küzdelem, hanem a súlyos, maradandó szövődmények elkerülése is.

Markáns képviselője annak a nézetnek, miszerint a koraszülött gyermek jobb fejlődése érdekében a szülőknek a baba mellett a helyük, még az intenzív osztályon is

Egyértelmű tapasztalatunk, hogy minél inkább részt vesz a szülő a baba intenzív osztályon történő ellátásában, annál jobb eredményekkel fejlődik a csecsemő, és sokkal kevesebb szövődmény alakul ki nála. A bőr-bőr kontaktus megteremtésével érzi a test melegét, a szülő szívverését, légzését, hangját, ez a születés utáni pillanatokban bekövetkező korai kötődés fontos feltétele. A kenguru-módszer haszna szintén felbecsülhetetlen a következő napokban, hetekben a koraszülött-ellátásban. Lényege, hogy a baba a lehető legtöbb időt töltsön közvetlen bőrkontaktusban az anya vagy apa mellkasán – ha az állapota megengedi, akár légzéstámogatás mellett is.

Hányadik héttől életképes egy újszülött?

A jelenlegi határ nagyjából a 23-24. várandóssági hét körül van. Ennél a fejlettségi szintnél már jó eséllyel életben marad sok koraszülött, de a 26-28. terhességi hétig nagy arányban fordulnak elő maradandó szövődmények. Az életképesség határán minden egyes, a méh védelmében töltött extra nap akár 3%-kal csökkenti a súlyos szövődmények kialakulásának kockázatát. A 29. várandóssági héten születő babánál már sokkal kisebb az esélye a súlyos, maradandó szövődményeknek, és megfelelő gondoskodás, gyógytorna, extra figyelem mellett a fejlődésben gyorsan utolérhetik az időre született kortársaikat. És mindemellett, nem tudom elégszer hangsúlyozni a családközpontú ellátás fontosságát már az első életnaptól kezdve.

Ebben többek között az ön által képviselt szemléletnek is nagy szerepe van: az egyetemi koraszülött intenzív osztály után családbarát irányelvek mentén vezeti a TritonLife Róbert Magánkórház újszülött osztályát is 

Az elmúlt évek törekvései a családbarát szülészeti és újszülött ellátás irányába mutattak. A TritonLife Róbert Magánkórház vezetésének és a szülészeti társszakma vezetőinek szemlélete találkozott a saját és kollégáim elvárásaival ebben a tekintetben orvosi és szakdolgozói szinten egyaránt. Ez egy nagyon pozitív szinergiát eredményezett a családbarát szülészeti és újszülött ellátás tekintetében. Mivel a tárgyi és személyi feltételek, a szakmai igényesség szempontjából már hosszabb ideje alkalmasak vagyunk a PIC II (koraszülött intenzív osztály) engedély megszerzésére, ezért célkitűzésünk ennek formális megvalósítása is, ami jogilag is lehetővé teszi a bababarát koraszülött ellátás megvalósítását is az ország legrégebbi, legnagyobb számú magánszülést lebonyolító, multidiszciplináris magánkórházában, ahol az újszülöttek már több, mint egy évtizede legalább olyan biztonságban érkeznek meg világunkba, mint bármely nagy jó színvonalú állami kórházban.

Tekintve, hogy osztályvezetőként idáig két PIC (koraszülött intenzív) osztály kialakításában vettem részt, izgalmas új kihívásként tekintettem és tekintek erre a lehetőségre itt - hisz Magyarországon nem létezett még magánkórházi keretek között koraszülött ellátás. A hangsúlyozottan családbarát elvek között végzett magán koraszülött ellátás pedig igazi kuriózum. Az elmúlt évek nagy sikere az, hogy a szülészetek egyre inkább igyekeznek a családközpontú szülésélmény elemeit biztosítani. A kórházunkban lehetőség van a klasszikus pozícióktól eltérő szülési testhelyzetek megválasztására. Lehetőség van vízben szülésre. Az apukák a COVID-járvány alatt is bejöhettek a szüléshez, és akár hazamenetelig az anya és az újszülött mellett maradhattak. A szülés után az „arany óra/órák” lehetősége mindenki számára adott, csakúgy, mint a bőr-bőr kontaktus (császármetszés esetén az édesapákat is bevonva szőr-bőr kontaktusba).

Külön megemlítendő, hogy van lehetőség „gyengéd császármetszésre” is, melynek eleme, hogy az újszülött a megszületés pillanatától kezdve a műtét teljes egészében az édesanya mellkasán marad. Ezeket a pozitív szülésélményeket, amennyiben minden szakmai feltétel adott, szeretnénk a koraszülöttek szüleinek is biztosítani.

Neonatológiai részlegvezetőként hogy sikerült a családbarát ellátást biztosítani az újszülött osztályon?

Az általunk alkalmazott rooming-in személetnek megfelelően a baba 24 órában az édesanya és édesapa mellett lehet, a bentfekvés ideje alatt nem szakítjuk meg még csak egy percre sem az anya-gyermek kapcsolatot. A vizsgálatok és beavatkozások mind-mind a szülők jelenlétében történnek, és kerülünk minden olyan helyzetet, ami a szülésélmény megélését, a családdá válás folyamatát megzavarná. Az orvosi és nővéri tevékenységeket mind úgy szervezzük, hogy a betegbiztonság a lehető legmagasabb legyen, de az egészségügyi beavatkozások módszereit is úgy finomítottuk, hogy a szülők a lehető legkevésbé érezzék a „klasszikus kórházi érzést”.

Mindig orvos akart lenni?

Tizenéves koromtól egészen az egyetemig tájékozódási futó voltam, aktívan sportoltam, de emellett mindig is a természettudomány vonzott, pályaválasztáskor már elsősorban az orvosi szakma érdekelt. Azt is korán elhatároztam, hogy csecsemő- és gyermekgyógyász szeretnék lenni. 1998-ban szereztem meg az általános orvosi diplomámat a Semmelweis Egyetemen. De már 1996-ban – tehát még a diploma megszerzése előtt – részt vettem a Peter Cerny Koraszülött Alapítványi Mentőszolgálat munkájában, majd a Semmelweis Egyetem koraszülött osztályán is dolgoztam ápolóként. A PhD-fokozatom témája is a koraszülöttek élettanához kapcsolódott, melyet a Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekklinikáján védtem meg 2002-ben. A csecsemő- és gyermekgyógyászati szakvizsgát az aneszteziológusi, majd a neonatológiai szakvizsga követte. Büszke vagyok arra is, hogy egyéves időszakra a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórház Gyermekosztályát vezettem. Életre szóló tapasztalatokat gyűjtöttem, melyeket a későbbiekben is jól tudtam hasznosítani. Ezt követte egy ötéves nagyon intenzív és kihívásokkal teli periódus, melynek során a Semmelweis Egyetem II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Perinatalis Intenzív Centrumának a vezetője voltam. Ezen időszak alatt, a koraszülött intenzív osztály nyugati színvonalra történő teljes átépítésén és eszközbeli fejlesztésén túl, szemléletbeli formálásában is részt vehettem. A non-invazív ellátás propagálása mellett, a családközpontúság jegyében, 2015-ben elsőként Magyarországon megvalósítottuk a korababa-mama szobákat, ahol édesanya nemcsak a nap 24 órájában látogathatta gyermekét, de maga az inkubátor is közvetlenül az édesanya ágya mellett volt – így a korababa gondozásában már az egész kis koraszülött korától bevontuk az édesanyákat. Ennek köszönhetően nemcsak hamar igazoltak minket a számok és pozitív eredmények és visszajelzések, de nyugati szinten is kiemelkedő intenzív osztályt sikerült létrehoznunk a kollégákkal és szakszemélyzettel közösen.

Milyen szakmai célt tűzött ki maga elé?

Jelenleg a perinatológia fejlesztése érdeklődésem fő iránya. Ez a tudományág a várandósság második és harmadik harmadát, és közvetlen a megszületés utáni hónapok időszakát öleli fel. Leginkább a méhen belül valamilyen ok miatt veszélyeztetett magzatok gondozását jelenti, de a koraszülés megelőzése, a koraszülöttek és beteg újszülöttek ellátása is fontos részét képezi, melynél a szülészeti és gyermekgyógyászati szakmai ismeretek találkoznak, sőt egymást fedik. Ehhez a szülészettel történő szoros együttműködésen és együttgondolkodáson túl neonatológusként a szülészeti aspektusok megismerése, kitanulása is szükséges. Amerikában ez egy külön ráépített szakvizsga, de Magyarországon még nincs külön és kifejezetten erre specializálódott szakembergárda. Pedig azért is lenne kiemelten fontos, mert a perinatológia fejlődésével tovább lehetne csökkenteni a magzati és a koraszülött-halálozások számát. Nyughatatlan típus vagyok, azt vallom, hogy az orvosi szakma fejlődését nemcsak követni elengedhetetlen – hiszen akár néhány év alatt teljesen megújulnak az orvosszakmai ismeretek –, de új szemléletek, előremutató ötletek is kellenek, és ezek megvalósításához kell lennie bennünk kellő akaratnak, hitnek és kitartásnak. Tenni akarásom mutatja az is, hogy nemcsak szorosan orvosszakmai szinten érdeklődöm a gyógyítás iránt, de gazdasági oldalait is igyekeztem és igyekszem átlátni, hogy ezáltal is még többet és jobban tudjak kis pácienseim számára segíteni. Ennek eredményeként 2020-ban a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző szakán mesterképzési diplomát szereztem.

A sport hobbi szinten azért megmaradt az életében?

Igen, hetente 2-4 alkalommal tájfutok, ahogy időm engedi. Nyáron a futás és a túrázás mellett a természetes vizeken való, deszkán történő evezés (SUP – stand up paddle) hoz lendületbe. Ehhez remek terep hazánkban a Balaton, a Velencei-tó, vagy akár kicsit messzebb a Tisza-tó. Az erdőben futás a kellemes lakhelyem adottsága: mert bár jász származású vagyok, de immár több mint 10 éve Nagykovácsiban élek, ahol szó szerint az erdő mellett lakva egy karnyújtásnyira van tőlem a természet.