Dr. Kovács Péter

 Az élethosszig tartó boldogsággal szeretné megajándékozni a nőket Dr Kovács Péter. Kórházunk szülész-nőgyógyásza számára az emberi psziché és a testi folyamatok kölcsönös egymásra hatásának megértése egy szilárd filozófiai alapot adott orvosi munkájában. Szexológusként a párkapcsolati krízis megelőzésére törekszik, amely az egyedüli útja a testi egészség megőrzésének. Hisz a küldetésben, melyre leginkább az élete a példa.

Közgazdász családból származom, de már az első komolyan vehető tervem gyerekkoromban a jövőmet illetően az orvoslás, sőt a nőgyógyászat volt. Korábban még autóvezető is akartam lenni, de hamar rájöttem, hogy azt bármilyen foglalkozás mellett lehet csinálni. Bár elég tudatosan készültem az orvosira, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban erős biológia- kémia- latin osztályba jártam, a középiskola végén egyszer meginogtam. A felvételire való készülés közben ugyanis annyira megszerettem a fizikát, hogy felmerült bennem: inkább a fizikusnak jelentkezem. Az osztályomban azonban volt egy nagyon okos fiú, aki az egész fizika anyagot szinte kirázta a kisujjából, míg nekem sok fejtörésembe került, hogy kiválóan megértsem az összefüggéseket. Arra gondoltam, hogy a fizika szakon csupa ilyen hallgató lesz, s így végül maradtam az eredeti elképzelésem, az orvosi pálya mellett.

Az egyetemen is végig kitartott a legrégibb célja: szülészet-nőgyógyászat mellett is?

Egyszer ott is elbizonytalanodtam, vonzott a lehetőség, hogy inkább ortopédus legyek, de aztán láttam egy szülést, s onnantól kezdve megingathatatlanul szülész-nőgyógyásznak készültem. Az maga volt a csoda! Veszprémben töltöttem a szülészet gyakorlatot, s már az első alkalommal lehetőségem nyílt az első perctől kezdve egészen a gátvarrásig levezetni a szülést, persze felügyelettel. Ez hatalmas élményt jelentett. Addig például fogalmam sem volt arról, hogy a vajúdás milyen fájdalommal jár. Izgalmas volt a baba kibújását megelőző feszültség, ahogy mindenki várta a nagy pillanatot. Majd a baba világra jöttét követő hatalmas boldogság, a mama megkönnyebbült sírása. Annyira meghatódtam az ott átéltektől, hogy magam is megkönnyeztem. S innentől kezdve tudtam, csak ezzel akarok foglalkozni.

Hasonlóan meghatározó élményekkel volt teli az első munkahelye is?

Igen! Hiszem, hogy az első munkahelynek különös jelentősége van. Az álláskeresést illetően persze sok választásom nem volt, annyira kevés szülész-nőgyógyász hely volt akkor, hogy örültem az egyetlen meghívásnak. Így kerültem Tapolcára, ahol nagyon sokat kaptam az ott eltöltött két év alatt. Sokat tanultam, és sokat dolgoztam. Már az első időszakban 15 ügyeletet csináltam végig egy kolléga mellett, majd másnap dolgoztam. A következő hónaptól pedig „bedobtak a mélyvízbe”: tízet ügyeltem immáron egyedül. Kemény és precíz munkára nevelték a fiatal orvosokat, ami egy jó alapot jelentett.

Megszerezve a kellő magabiztosságot, már bátran keresett új lehetőséget?

Így van. Szerettem volna visszajönni Budapestre. Újpesten kaptam egy sokrétű állást, a kórházi feladatok mellett a negyedik és a tizenötödik kerületi szakrendelőben is elláttam a betegeket. Lényegesen nagyobb forgalmú kórház volt, mint a tapolcai, a szülések száma például a dupláját tette ki a korábbiaknak, s az sztk-ban is jelentős volt a pacientúra. Tizenhárom évet töltöttem ott, majd szétválasztották az egyesített intézményt, s magam a Rákospalotai Szakrendelőben maradtam. Később a Szabolcs utcai kórház akkori professzora felkért munkatársnak, s ezzel egy csodálatos időszak következett. Jelentős önállóságot kaptam, beoszthattam a rendelési, a műtéti időmet. Ezt a hatalmas szabadságot roppantul élveztem. Sajnos a 2007-es kórházbezárási őrület a Szabolcs utcai szülészetet is elérte. S ott álltam szemben a „hogyan tovább?” - kérdésével, az állami vagy magán intézet választásának dilemmájával.

Dr. Kovács Péter Ozone TV-nek adott interjúját a képre kattintva hallgathaja meg. Téma: A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága 2010 decemberében kimondta, sérti a magánélethez való jogot, ha egy nő nem dönthet arról szabadon, hol és milyen körülmények között szeretné világra hozni gyermekét. 

Végül a magánkórház mellett döntött. Nehéz volt akkor rábeszélni az ismeretlenre?

Nem, bár gondolkodtam rajta. Tudtam, hogy ennek a lépésemnek lesznek hátrányos oldalai, de reméltem, hogy hamar megtalálom az előnyös oldalát is. Egészen más típusú munka egy magán intézményben dolgozni. Teljesen mások a követelmények betegek részéről, a tulajdonosok részéről, tehát egy más minőségű elvárásnak kell megfelelni már stílusában is. Persze ez közel áll hozzám, így az akkor felkínált lehetőségek közül a Róbert kórházat választottam, az elsők között jöttem ide. A gondolkodásmódomnak és életszemléletemnek tökéletesen megfelel, amit itt csinálunk. A bennünket választó nőknek határozott elképzelésük van arról, hogy milyen szülést szeretnének. A mi dolgunk, hogy ezt az élményt a lehető legmagasabb szinten megadjuk nekik, s rendkívüli módon odafigyelünk rájuk. Bár főorvosként a szakrendelőben is hasonló szemléletet igyekszem elvárni a kollégáimtól, de a körülmények teljesen mások. A „futószalag” mellett nincs mindarra lehetőség, amit szeretnénk. Itt van elég idő, ideálisak a körülmények, s a többi már csak rajtam múlik.

Ön még egy igen fontos dologgal foglalkozik: a szexológiával. Hogyan került kapcsolatba ezzel a tudományággal?

Ennek igazán jó története van. Még a Szabolcs utcai szülészet orvosaként részt vettem az úgynevezett A-HA programban, a kamaszok szexuális felvilágosításában. Jó néhány iskolában tartottam előadásokat, beszélgettem a fiatalokkal. Mivel a szülészeten rengeteget dolgoztam, az osztály bezárását követően számottevő időm felszabadult. Ebben a „jó időben” kértek fel, hogy webdokiként válaszoljak a fiatalok kérdéseire az A-HA oldalon. Szerették volna felfuttatni a weblapot, s egy olyan orvost kerestek, aki jól megtalálja a hangnemet a kamaszokkal. Rövid idő alatt nagyon népszerű lett az oldal, s rendkívül megszerettem ezt a feladatot. Bevallom: eleinte ódzkodtam az írástól, mert nem szerettem gépelni, de aztán annyira könnyen és jól ment, s olyan remek visszajelzéseket kaptam, hogy boldogan csináltam. Akadt olyan nap, amikor 8 órát foglalkoztam a kérdések megválaszolásával. Hatalmas élménnyel gazdagított az a három év.

Akár itt be is fejezhette volna, hiszen közben a itt a Róbertben is egyre több betege lett. Ön viszont még több energiát fektetett ebbe a területbe. Miért?

Némileg küldetésnek éreztem. Kaptam egy levelet ugyanis a SOTE Továbbképzési Központjától, melyben szexológus és szexuálterapeuta képzésre invitáltak. Úgy éreztem, ha ennyire ebbe az irányba visz a sors, csinálnom kell. Egy éves volt a tanfolyam, s a végén egy szakdolgozattal zárult. Sokat gondolkodtam rajta. Majd rájöttem, hogy engem mindig is érdekelt a pácienseim története, ami a nőgyógyászati probléma mögé engedett látni vagy sok esetben túlmutatott a konkrét betegségen. Már korábban is kutattam, hogy mi vezethetett el egy-egy elváltozáshoz.

Ezek akár komolyabb betegségek is lehetnek?

Természetesen. Mivel a betegeim többségének szülés előtti, majd utáni személyes történeteit is megismerhettem a betegségeik mellett, összeállt bennem, hogy az emberek érzelmi élete milyen komolyan befolyásolja az egészségi állapotukat. Igyekeztem azonosulni a pácienseim problémáival, s jó kérdések segítségével megtalálni a valódi okokat. A nők egy jelentős részénél például az őket ért hatalmas stressz hatására vérzészavarok jelentkeznek. Ha egy nőt az önbecsülésében megsértenek, az számtalan alhasi problémában mutatkozik meg. Felfedeztem, hogy a házaséletük, tehát a párkapcsolatuk nagymértékben befolyásolja a közérzetükön túl az egészségtudatukat.

A nőiességüket ért sérelmek a női szerveik problémáiban jelennek meg?

Pontosan. S ahogy ezt boncolgattam, három kérdés fogalmazódott meg bennem: Mennyi ideig tart a szerelem? Mi a célja? S végül, mi marad utána? Ennek alapján egy 27 kérdésből álló kérdőívet készítettem, s kitettem a netre. Legnagyobb meglepetésemre két hét alatt 227 szerelmi történet érkezett, amit statisztikailag értékeltem. S ez alapján írtam meg a szakdolgozatomat a szerelem különböző szakaszait elemezve. Felosztottam a szerelmet hat részre: 1. vonzalom, 2.szenvedély, 3. kiegyensúlyozott szakasz, 4. veszélyeztetett szakasz, 5. szakítás, 6. következő szerelemig tartó időszak, ez egy korszak az ember életében. Kiderült, ha a kapcsolatban fel sem merül a gyermekvállalás, akkor átlagosan 46 hónapig tart ez az időszak, ha megfogalmazódik a gyermek iránti igény, akkor 80 hónap, ha pedig megfogant a terhesség, akkor 120 hónap a kapcsolat átlagos ideje. S még egy érdekes dolgot sikerült megállapítanom: a várható kiábrándulási időpontok és a várható gyermek születési időpontjai tökéletesen fedték egymást. Tehát a kötelékek célja, ami miatt a természet ránk szabadította a szerelmet, nyilvánvalóan az, hogy az emberiség ne haljon ki.

Ezért vannak az ösztönök…

Létrehoztam egy weboldalt, ahol immáron több száz kérdéssel segítem az érdeklődőket érzelmi életük kiegyensúlyozott vezetésében és a párválasztásban. Például, ha valaki éppen az érzelmi életének kiegyensúlyozott szakaszát éli meg, a kérdőívre adott válaszok segítségével ki tudjuk számolni, hogy mikor várható ebben változás, melyre fel tud készülni, vagy meg tudja előzni.

Ez egy párterápiát megelőző segítség?

Így van. A párterápia már a kialakult krízisre adott sokszor elkésett válasz. Ez a prevenció. A weboldal arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy mikor várható a krízis, s mielőtt az kialakul, mit lehet tenni. A cél nagyon egyszerű: az emberek a párkapcsolataikban jól érezzék magukat! Amikor szerelmesek és boldogok a párok, hisznek abban, hogy az egész életüket együtt élik majd le. Ebben szeretnék nekik segíteni. A hosszú távú cél pedig a lelki egészség megőrzésével a testi egészség megőrzése.

S a saját egészségére hogyan vigyáz? Mivel tud kikapcsolódni, lazítani?

Nagyon jól érzem magam a családommal, mindig felüdülést jelent a feleségemmel, a gyerekeimmel, az unokáimmal lenni. A lányom a család közgazdász ágát viszi tovább, a fiam pedig szülész-nőgyógyásznak készül, aminek nagyon örülök. Hihetetlen sokat beszélgetünk a szakmáról. A feleségemmel pedig sokat utazunk, imádunk ismeretlen városokat, helyeket felfedezni. A kondíciómra is figyelek, rendszeresen karatézni járok, a barátommal pedig gyakran motorozom. Mivel a szakmám a hobbim is, szabadidőmben is sokat foglalkozom vele. Most épp egy projekt vége felé vagyok, egy uszodai tapaszt találtam ki a hölgyeknek. A betegeim addig panaszkodtak, hogy nem tudnak az uszodai kedvtelésüknek élni, mert folyamatosan rettegnek a fertőzésektől, hogy neki láttam a megoldásnak. Egy olyan tapaszt „kísérleteztem ki”, ami teljesen megakadályozza a víz bejutását. GynoPatch uszodai tapasz a neve, ami a nyugodt fürdőzés nyugalmával ajándékozza meg a nőket.