Dr. Nyéky Boldizsár

Miben méri a munkája sikerét?

Mindhárom területen másban. A szülésben az a siker, amikor látom, hogy a pár boldog. Hogy még néhány nap elteltével is, amikor bemegyek közéjük, szinte érzem a felfokozott boldogságukat. És hát természetesen, ha a gyerek is és az anya is jól van. Ebből töltődöm fel.

A műtéteknél gyógyulásban, jó érzésben mérem a munkám eredményét. Ha látom, hogy elmúltak a panaszok, hogy a beteg jól van, újra egészséges. Vagy hogy elhárult a teherbeesés akadálya..

A meddőségkezelésnél sokszor abban, hogy megfogan az annyira várt gyermek. De van, hogy már az is sikerélmény számomra, hogy tudom tartani a lelket, egy sikertelen próbálkozás után nem adja fel és mosolyogva távozik.

Mi a titka? – kérdezem, majd végighallgatom, ahogy kisfiús mosollyal mentegetőzik néhány percet, hogy őneki nincs is titka, ő semmi különös. De mesél és én megértem, hogy a figyelem a kulcs. Hogy a válasz, ami az orvos kérdésére születik, a szavak, amiket a páciens mond, na, azok nagyon kis részei az információnak. Máshol kell keresni a kulcsokat.

A válasz a nő egész viselkedéséből áll össze – mondja, majd folytatja – A kérdésekből, amit feltesz. A kéréseiből, a félelmeiből. Már régen rájöttem, hogy ezeket nagyon komolyan kell venni. Olyan nincs, hogy a betegséget kezelem. Csak olyan van, hogy az egész embert. Ha automatikusan hallgatom őt és nem koncentrálok a teljes emberre, akkor nem lesz sikeres a kezelés. A klasszikus példám egy belgyógyászati gyakorlat – megkérdezték a pácienst, hogy iszik-e. És a hölgy bólogatott, hogy igen, iszik, elég sokat. Minden orvos úgy értette ott, akkor, hogy alkoholista. A nő viszont azt akarta mondani, hogy elég sok folyadékot iszik…

Volt egy páciensem, nálam akart szülni, de mondta, hogy szerinte császár lesz. Megindult a vajúdás, eltelt egy kis idő, láttam, hogy nem haladunk, mentünk a műtőbe. A magzatvíz mekóniumos volt… Mintha már előre tudta volna.

Nagyon szeretik a páciensei. Számtalan elismerő levelet kapunk, amiben szinte rajongással emlegetik. Szeretik, hogy közvetlen és hogy jó a humora.

Nekem nem addig tart a munkám, hogy megszülte a gyereket és megkaptam a pénzem érte. Fontosnak tartom például, hogy szoptasson. Őszintén érdekel, hogy hogy van a család, a szülés utáni hat hetes kontroll sem csak annyiból áll, hogy rendben, igen, akkor hogyan védekezzen tovább rutinkérdései.

Sebészként kezdett. Néhány év után viszont az édesanyja – aki szintén orvos volt a Schöpf-Mérei Kórházban – odahívta dolgozni. Nőgyógyászra volt akkor szükség, gondolta megpróbálja. Alig telt el néhány hónap, már tudta, jó helyen van. Letette hát a nőgyógyász szakvizsgát is.Gyorsan haladt előre a szakmájában, de valahogy mindig kellett csinálnia valami mást is. Például annak idején „Csöppnyi szeretet” címmel egy kampányt szervezett a szoptatás előnyeinek propagálására. Ő készítette a Schöpf-Mérei honlapját, előadást tartott egészségügyi pr-ról, jótékonysági hangversenyt babamentés támogatására, és a híres Pázmány-Szalont...2017-ben az Endometriózis Világnap alkalmából meghirdetett címet, az "Endometriózis Nagykövete" címet Női Egészség Alapítvány pályázatán páciensei szavazat alapján ő nyerte el.

Miért csinálja?

A családomban az ilyesmi természetes volt. A szüleim orvosok voltak, de sokoldalú emberek. Édesapám hegedült. Az egyik nővérem is muzsikus lett.

És különben is, megéri jónak lenni! Annak idején azért találtuk ki a Pázmány Szalont, mert kellett egy jó hangulatú szellemi műhely az egyetemen, ahol oldottan találkozhat a tanár és a diák. Elindítottuk, még ma is működik. Egy-egy téma köré szerveződött egy-egy nap – komolyzene, értelmes és szórakoztató előadások, stb. Sok energiát tettem bele, sőt még a finanszírozásából is kivettem a részem, de megérte! Különösen, mert cserébe lett egy feleségem. Ugyanis egy ilyen Pázmány Szalon rendezvényen ismertem meg Anitát, a feleségemet.

Persze mióta megszülettek a fiaink, azóta rajtuk és a munkán kívül legfeljebb csak alvásra szánok időt.

Ők most 7, 5 és 3 évesek

És hogy mire vagyok a legbüszkébb? Hát természetesen rájuk!