A méhtestrák

Évente nagyjából 1300 új megbetegedést diagnosztizálnak hazánkban. Fontos, hogy a beteg mielőbb jó onkológus szakorvoshoz kerüljön, így számíthat teljes gyógyulásra.

A méhtestrák többnyire hatvan éves kor után jelentkezik. Fokozza a kockázatot a magasvérnyomás betegség, cukorbetegség, kóros elhízás, tartós ösztrogénkezelés, melyet progeszteron adása nélkül folytattak, előzetes petefészekdaganat, emlődaganat, mellrák, és a genetikai hajlam. Konkrét kiváltó okot nem ismerünk.

Mivel a méhtestrák jellemzően a menopauza után jelentkezik, az első tünet, ami föltűnik: élénk színű vérzés olyan nőnél, akinek már nincs menstruációs ciklusa. Fájdalom a korai szakaszban nem jellemző. Ha az első tünetek megjelenésekor orvoshoz fordul a beteg, nagy az esély a teljes gyógyulásra.

A diagnózis

Az orvos részletesen feltérképezi a páciens korábbi betegségeit, életmódját egy kiadós beszélgetés során. Ezt követi a manuális nőgyógyászati vizsgálat, majd a has és a környékbeli nyirokcsomók áttapintása. Az orvos kaparékot vesz a méh belső felszínéről, amelyet szövettani vizsgálatra küld. Fontos diagnosztikus eszköz méhtestrák gyanúja esetén a hüvelyi ultrahang. Emellett MR vizsgálat is szükséges a stádium meghatározásához, és az esetleges áttétek kimutatásához. Bizonyos esetekben PET/CT vizsgálatra is szükség lehet.

A gyógyulás felé

A méhtestrák kezelése túlnyomó részt egyenlő a méheltávolító műtéttel. A műtét során előfordul, hogy más szerveket is el kell távolítani (petefészkek, nyirokcsomók). Nem operálható stádiumban kemoterápiára és sugárkezelésre támaszkodik az orvosi team. Ha idejében diagnosztizálják és kezelik, a daganat örökre eltűnhet a beteg életéből. Ha a betegség már előrehaladott állapotban van, akkor is van esély a legalább 10 éves túlélésre, természetesen csak szakszerű, korszerű kezelés mellett.

A műtét

A méhtestrák tipikusan a hatvan év körüli nőket érinti, de egyre gyakrabban találkozunk vele a fiatalabb korosztálynál is. A gyógyulás érdekében a leghatékonyabb, a személyre szabott műtéti eljárás. Az operációt követő időszakban rendszeres onkológiai kontroll szükséges.

A műtét előtt fontos a pontos diagnózis. Az orvos hosszan beszélget a beteggel az előzetes betegségeiről, kezeléseiről, életmódjáról: ez az anamnézis. Ezt nőgyógyászati vizsgálat követi, majd a nyirokcsomók áttapintása. A vizsgálat során a méhnyálkahártyából szövettani mintát vesz az orvos, melyet részletesen megvizsgálnak. Hüvelyi ultrahangra, CT és szükség esetén MR vizsgálatra, vagy PET/CT vizsgálatra is sor kerülhet. Ha áttétek gyanúja merül fel, endoszkópos vizsgálatok elvégzésére, röntgenvizsgálatra is szükség lesz.

Kezelés

A méhtestrák elsődleges kezelése a sebészi beavatkozás. A műtét során a has megnyitása után eltávolítjuk a méhet, a petefészkeket és a petevezetőket. Átvizsgálásra kerülnek a hasüregi szervek, a hashártya mögötti nyirokcsomó hálózatok. Bizonyos szövettani jellemzők mellett a nyirokcsomó hálózatok eltávolítása is szükséges lehet. Ha daganatra gyanús területet találunk a hasüregben, azt is el kell távolítani. A végleges szövettani vizsgálat eredménye alapján műtét utáni sugárkezelés szóba jöhet, amit onkológiai szakbizottság dönt el. A rák kiújulása esetén ismételt műtétre, sugárkezelésre, kemoterápiás kezelésre illetve hormonkezelésre lehet számítani.

Kontroll vizsgálatok

A műtétet követő első évben háromhavonta keresse fel orvosát. A második évben négy-, a harmadikban öthavonta, majd félévente, illetve az ötödik év után évente szükséges nőgyógyászati vizsgálatot végezni. Ettől a beteg érdekeit figyelembe véve egyénileg el lehet térni. A kontroll vizsgálatokhoz hozzátartozik a megfelelő periódusokban elvégzett labor, CT és mellkas RTG vizsgálat. Kiújulás gyanúja esetén pedig ultrahang, MR illetve CT vizsgálatot rendelhet el az orvos, ugyanakkor vérvételt kér, a levett vérben pedig a CA-125 nevű daganatjelző anyag meghatározását. A korai diagnózis, a megfelelő műtéti megoldás és a rendszeres kontroll hozzájárul a teljes gyógyuláshoz, csökkenti a kiújulás esélyét.