Mi történik a babával születés közben?

A magzatot csak pár centi választja el attól, hogy kisbaba váljék belőle. Ám ez a rövid út talán a legfontosabb életében.

Senki nem tudja pontosan megmondani, mit is érez a kisbaba születése közben. Ami biztos: már az összes érzékszerve jól működik. Egyáltalán nem mindegy, hogy reflektorok fogadják-e, vagy tompa fények. Hogy gépek, műszerek zöreje, vagy a szülei ismerős hangja. Hogy meleg, puha anyaölbe érkezik, vagy pólyába, kiságyba, esetleg inkubátorba teszik. Magától értetődő, de ha kell, mért adatokkal alátámasztható, hogy az egészséges kisbaba számára az a legjobb, ha időt adnak neki a megszületésre, és azonnal kibújás után „hasból hasra” kerül.

Nem maradunk le semmiről

Az újszülöttre vetett pillantás is elég ahhoz, hogy meggyőződjünk róla: elég nagy-e, elég érett-e ahhoz, hogy az édesanyjával maradhasson. Nem kell feltétlenül megmérni sem a súlyát, sem a hosszát, sem a fejkörfogatot, azonnal, amint megszületett. Néhány óra múlva is pontosan ekkora lesz! Megfürdetni sem szükséges, hiszen, ami rajta van: a tiszta magzatmáz – óvja, táplálja az újszülött érzékeny bőrét. Ha szépen, lassan született meg, a szülőcsatornán áthaladva bizonyára kipréselődött a felső légutakból a nyák, ami zavarhatná a légzésben. Ha a baba élénk, színe rózsás, és láthatóan jól lélegzik, akkor nincs szükség a garat és az orrjárat leszívására. A baba anyukája ölelő karjában pihenhet, ha kell, kívülről betakarjuk őket, és egy lépéssel hátrébb lépünk, hogy ne zavarjuk az új családot az ismerkedésben. Ez most a legfontosabb.

Sírás nélkül

Ahogy egyre több tapasztalat gyűlt össze a természetes szülésről , kiderült, hogy azok a babák is tökéletesen jól vannak, akik nem sírnak fel. Ha az újszülött érett, lélegzik és megfelelő az izomtónusa, semmi ok nincs arra, hogy bárki sírásra ösztökélje. A legfontosabb tennivaló vele mindössze annyi, hogy segítsük, hogy az anya ölelő karjába kerüljön, mellkasához bújjon, és így együtt betakarja őket egy szülés körüli segítő, hogy nehogy lehűljön a kisbaba. Itt tud az újszülött a legjobban alkalmazkodni az új világhoz, amelybe érkezett.

Mindig összebújva

A szülés utáni első órában a legtöbb kisbaba élénk, érdeklődve nézegeti, ami a közelébe kerül, ha édesanyja pocakjára fektetik, eltornázza magát az anyamellig, és ügyesen szopizni kezdi az előtejet. Ezt az időszakot aranyórának hívjuk, hiszen soha meg nem ismételhető alkalom. Egy-másfél órával a megszületése után a legtöbb baba álomba merül, és akár egy teljes napot is átalszik, kisebb nagyobb megszakításokkal. Amikor ébredezik, szívesen szopizik egyet, majd újra álomba merül. Ebben a korai időszakban megfigyelhető, hogy az édesanyjától távol elhelyezett, kiságyba fektetett baba nem nagyon mutat érdeklődést, míg az anyja mellkasán pihenő baba rendszeresen felébred, és szopik, hozzájut a számára fontos kolosztrumhoz. Mivel az újszülött még főként ösztöneire hallgat, nem csoda, ha édesanyja biztonságot adó testközelségében „működik normálisan”, míg az édesanyjától távol inkább visszahúzódik, csendben van, észrevehetetlenné válik. Bár sokkal kényelmesebb az élet egy sokat alvó újszülöttel, mindenki jobban jár, ha a kisbaba lelkesen szopik az első perctől. Az anyatej ugyanis – bár ekkor még csak gyűszűnyi mennyiségű általában – védelmet nyújt a baba számára a kiszáradás ellen, és csökkenti az esélyét annak, hogy a második, harmadik napban sárgaság alakuljon ki. Ezzel együtt a korai szoptatás segíti, hogy az anya méhe minél jobban összehúzódjon, így csökkenti a vérzést és a fertőzés esélyét.