Annoni Zita: „Leírhatatlanul vágytam az anyaságra”

A modellkedés után Annoni Zita kismama- és babafotózással lépett a fotográfusok útjára, de sokáig csak álmodozott róla, hogy egyszer őt is növekvő pocakkal kapja majd lencsevégre valaki. Tavaly nyár végén aztán – 6 éves küzdelem után – végre megszületett Giannival közös kisfiuk, Gianfranco Máté. Zita pedig azóta kimondhatatlanul boldog, és nem ismeri a fáradtság szót, ha gyermekéről van szó.

Annoni Zita lábujjhegyen járva, halkan suttogva vette fel a telefont – hogy a kis Gianfranco Máté fel ne riadjon a délutáni szundításból –, majd egy csendes helyre húzódva mesélt arról, hogyan éli meg a boldog édesanyák mindennapjait, mióta háromfősre bővült Giannival közös kis családjuk. A hangjában közben mindvégig az az utánozhatatlan boldogság és fáradtság keveredett, ami a kisbabát nevelő anyukák sajátja. Nem is csoda, hiszen a sztárpár rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül, mire kézbe foghatta a gyermekét.

6 év alatt 10 lombik

– Nagyon régóta leírhatatlanul vágytam az anyaságra és annak minden pillanatára. Csak azok tudják, hogy milyen nehéz reménykedni hónapról hónapra abban, hogy legközelebb pozitív lesz a terhességi teszt, akik átélték mindezt. Mi is ilyen pár vagyunk. Nem terveztem, hogy 39 évesen leszek édesanya, de így alakult – kezdett bele a történetükbe Zita, aki 6 év alatt összesen 10 lombikprogramban vett részt, és felsorolni is hosszú, mi mindenen ment keresztül ezalatt.

– 5 inszemináción estem át sikertelenül, majd az orvosom több elváltozást is talált a méhemben, ezért a műtét során három cisztától, két miómától, egy poliptól, méhletapadástól, méhsövénytől, valamint több endometriumtól is megszabadított, amiért nem tudok elég hálás lenni neki. Ezután hosszú éveken át hormonkezelések következtek, mi pedig reménykedtünk.

  

Zita elmondta, hogy 2019. december 22-én épp az orvosához indult, ez a nap pedig igazi karácsonyi csodát tartogatott nekik…

– Mélyen vallásos a családunk, és rengeteget imádkoztunk Mátéért. Nem hiszem, hogy véletlenül kaptuk épp édesanyám születésnapján a jó hírt a terhességemről – ekkor, a 3. hónap után mertük csak bejelenteni a hozzátartozóinknak az örömünket. Vízkeresztkor mentünk vissza kontrollra, ami egyben az én születésem napja is, és nehezen tudnék elképzelni szebb ajándékot, mint az aznapit, amikor meghallottam a babám első szívhangját – magyarázta boldogan Zita, aki örömmel vállalta az összes megpróbáltatást, ami elé a várandósság állította.

Mindent meg akart élni

– Szerettem volna mindent érezni a terhességem alatt, ezért nem bántam azt sem, amikor az első három hónapban a nagykönyvben leírt összes tünetet produkáltam. A tojástól például olyan szinten undorodtam, hogy miközben Gianni rántottát készített, egyből kifordultam a konyhából. Ezt követték a napi szintű émelygések, hányások... azt hiszem, hogy ebben az időszakban csak tejfölös tésztán, sültkrumplin és hamburgeren éltem! Aztán az első 12 hét után mintha elvágták volna a tüneteket – osztotta meg Zita, aki kisfia születéséről is megosztott néhány gondolatot, melyben azokat méltatta, akik segítettek neki édesanyává válni.

– Sokan kérdezték tőlem, hogy hol született Máté. Mindig örömmel válaszolok erre: a TritonLife Róbert Magánkórházban, ahol hihetetlen profizmussal találkoztam az első percektől fogva. Dr. Tekse Istvánhoz kerültem, akinek a végtelen nyugalma és higgadtsága hamar átragadt rám is.
Emlékszem az első találkozásunkra… épp beléptem a kórterembe, amikor megkértek, hogy várjak egy kicsit, mert egy szülés előtt álló kismamának S. O. S. szüksége van a doktor úrra. Mondtam, hogy rendben, majd felhívtam Giannit – aki a covid helyzet miatt a kocsiban várt rám –, és türelmet kértem, de kevesebb mint 15 perc alatt visszatért az orvosom, és közölte, hogy meg is lett a baba. Ez a történet végérvényesen meggyőzött arról, hogy jó helyen járok, és kitűnő kezekben leszek. Így is lett. Minden a legnagyobb rendben volt, és az orvosokon túl a szülésznőről, valamint az ápolónőkről is csak pozitívan tudok nyilatkozni. Köszönöm nekik, hogy azon fáradoznak, hogy a szülés egy jó élmény legyen!

Apaság és anyaság

Kíváncsi voltam arra is, hogyan alakította át Máté érkezése az Annoni házaspár életét, ezért Zitának is feltettem ezt a kérdést.

– 3 hónapos terhes múltam, amikor a koronavírus-járvány betört az országba, de mi arra használtuk fel a karantént, hogy egymással foglalkozzunk. Ez az időszak hozzájárult ahhoz, hogy rá tudjak hangolódni a terhességre, és Giannival meg tudtuk élni a várakozás örömét. Ő végig mellettem volt – árulta el Zita, majd nevetéssel a hangjában mesélte el, hogyan nem igazolódtak be férje félelmei.

–  Gianni a terhességem alatt többször hangsúlyozta, hogy úgy hallotta, a szülés utáni 3 évben el sem lehet választani az anyukától a kisbabákat... Nos, ehhez képest én azt látom, hogy amikor csak itthon van a férjem, szinte az egész időt együtt tölti Mátéval. Lelkesen fürdeti, figyeli minden rezdülését, és amikor látja, hogy már az utolsó erőtartalékaim végén vagyok, akkor éjszaka kérés nélkül kel fel és bent alszik a kicsivel. Szóval azt hiszem, ez az elmélet megdőlt, mert amikor csak lehet, együtt vannak, és már most elválaszthatatlanok lettek…

– Hogy miben változtam én, mióta megérkezett a kisfiunk? Sosem voltam ezelőtt sírós lány, de Máté érkezése óta a vele kapcsolatos dolgok nagyon meg tudnak érinteni. Ebben biztos közrejátszik az is, hogy egészen addig nem hittem el, hogy tényleg terhes vagyok, míg a kezemben nem fogtam a kisbabámat. Egyszerűen képtelen voltam felfogni ésszel, hogy valóra váltak az álmaim. Örömmel kelek fel hozzá éjszaka vagy hajnalban, hiába ragad le a szemem, és vagyok hullafáradt... Képtelen vagyok teherként megélni ezt az állapotot. Ha tízszer kelne éjszaka, tízszer vigasztalnám meg boldogan – zárta a beszélgetést Zita