Király Viktor maga vágta el a köldökzsinórt – Kisfia a TritonLife Róbert Magánkórházban született

Nem volt kérdés Király Viktor és felesége, Király-Virág Anita számára, hogy első gyermekük a Róbert Magánkórházban születik meg. Bár a kis Kolen mindenkit meglepve, egy hónappal korábban érkezett, csodálatos élményként emlékeznek vissza a négy hónappal ezelőtt történtekre. Páros interjúnkban azt is elárulják, énekelt-e Viktor a pocaknak is.

Túl vagytok ez első emberpróbáló hónapokon kisgyermekes szülőként. Hogy érzitek most magatokat?

Király-Virág Anita: Csodálatos kihívás anyukának és apukának lenni. Kolen valóban bearanyozza a mindennapjainkat.

Király Viktor: Azt nem mondanám, hogy borzasztóan sokat alszunk, de állítólag ez normális.

Király-Virág Anita: Igen, mire 18 éves lesz, biztos elmúlik.

Hogy osztjátok fel a feladatokat? Klasszikus szerepek szerint képzeljük el az életeteket?

Király-Virág Anita: Én úgy gondolom, inkább a klasszikus szerepek szerint működünk, de Viktor nagyon sokat segít. Ő is sokszor kel hajnalban, igyekszünk felosztani az éjszakákat, amikor nagyon-nagyon durvák.

Király Viktor: A koronavírus-járvány miatt a legtöbb időmet én is itthon töltöm, ami szerintem Kolennek nagyon jó. Születésétől fogva ugyanannyit látja az apukáját, mint az anyukáját. Úgyhogy a család szempontjából a jelen helyzet mindenképp pozitív.

Viktor, szoktál neki énekelni?

Király Viktor: Igen! Ha rajtam a sor, én legtöbbször valamiféle énekléssel próbálom megnyugtatni. Hol bejön, hol még jobban elkezd sírni. De fürdéskor – ami általában az én feladatom – tuti nem marad el az éneklés. Saját fürdős dalaink vannak, amiknek a szövegét ott helyben imprózom.

A várandósság alatt is énekeltél Anita hasának?

Király Viktor: Szerintem igen, bár Anita szerint inkább csak dörmögtem.

Miért esett a választásotok a Róbert Magánkórházra?

Király-Virág Anita: Nagyon sok jót hallottam a kórházról. Mások tapasztalatai alapján kezdtem intézményt és orvost keresni, és végül Timmermann Gábor főorvos urat választottam, aki itt vezet szülést. Tetszett az ellátás színvonala és a családias, otthonos környezet is. A szülés és a következő napok is álomszerűek voltak ebből a szempontból. Én biztos, itt szülök majd megint, ha lesz még rá alkalmam. A kezdetektől fogva nagyon szimpatikus volt mindenki, nem is volt kérdés, hogy a Róbert Magánkórházra esik a választásunk.

Király Viktor: A színvonalas környezet mindenképp fontos volt, de nagyon sokat számított az is, hogy egy pillanatig sem éreztük egyedül magunkat, az orvosunk és a szülésznőnk is folyamatosan foglalkozott velünk.

Kolen koraszülöttként jött a világra, ez hogy érintett titeket?

Király-Virág Anita: Napra pontosan egy hónappal előbb érkezett. Csak egy rutinvizsgálatra mentünk, amikor közölték a hírt: már aznap megszületik. Addigra elfolyt az összes magzatvíz. Sokkot kaptam. Hazamehettünk a bőröndünkért, de mondták, hogy én már kis se szálljak a kocsiból. Kicsit ijesztő volt.

Király Viktor: Én nagyon vártam már, és az igazság az, hogy egyáltalán nem féltem attól, hogy előbb születik meg. Magam is koraszülöttként jöttem a világra az ikertestvéremmel, Bennel együtt, és jól vagyunk. Mi két hónnappal érkeztünk előbb, mégis jó nagyra nőttünk! Szóval, amikor a vizsgálaton közölték, hogy mi a helyzet, nekem az öröm volt az első reakcióm, így Anitát is hatékonyan tudtam nyugtatni. Ő egyébként igazi hősként viselkedett végig. Nekünk Kolen az első gyermekünk, így nem volt tapasztalatunk azzal kapcsolatban, hogy mit várhatunk, csak az ismerőseink történeteiből tudtunk kiindulni. Hallottunk 20 órás vajúdásról és komoly komplikációkról is – például a testvéreméknél –, de nálunk szerencsére erről nem volt szó. Elterelte a figyelmünket a kényelem és a teljes odafigyelés, amit a kórház személyzete biztosított. Délután kettőkor megkaptuk a szobánkat, és délután hatkor már a kezünkben tarthattuk Kolent.

Az aranyórát együtt tudtátok tölteni?

Király Viktor: Igen, és ez is nagyon jó élmény volt. Amit talán kihagynék legközelebb, az a köldökzsinór elvágása. Kicsit ijesztő volt. Öt napot töltöttünk bent végül a kórházban, mert Kolen besárgult. De ezt szinte észre sem vettük, olyan volt az egész, mintha egy hotelben vendégeskednénk. Ráadásul a covid-helyzet miatt én is végig együtt lehetett a család. A szülés után már haza sem mentem. Választanom kellett, hogy hazamegyek és legközelebb akkor látom őket, amikor eljöhetnek a kórházból vagy maradok és együtt töltjük az első napokat. Egyértelmű volt a döntés.