Bébibumm a TritonLife Róbert Magánkórházban

Háromszorosan nagy a boldogság a TritonLife Róbert Magánkórház csapatában, hiszen másfél hónap alatt három kolléganő is édesanya lett, kettejük első, egyikőjük második gyermekét köszönthette a családban. A december 21-én, január 20-án és január 28-án született kisbabák és anyukáik is jó egészségnek örvendenek.

– Január 20-án született első babánk, Vatali Liza Klára. Nagyon nyugodt baba, mostanában kicsit hasfájós, de alapjáraton minden rendben van. Egyre jobban egymásra hangolódunk, és a ritmusunk is egyre jobban beáll. Az éjszakák az etetés miatt az enyémek, hiszen anyatejes baba. A férjem viszont sokat segít, akár altatásról, akár házimunkáról legyen szó. Nagy segítség, hogy most itthonról dolgozik. Emellett a nagymamák is igen segítőkészek, sokszor főznek ránk – mesélte Vatali-Kazi Andrea, aki szülésznőként dolgozik a TritonLife Róbert Magánkórházban.

Otthonos környezetben lehettünk

– Jó élményként éltem meg a szülést, sokat segített, hogy szülésznőként tudtam, mi fog történni, mik történhetnek. Így, hogy a kórház egyben a munkahelyem is, nem volt bennem az ismeretlentől való félelem. Évekig dolgoztam azokkal, akik közül szülésznőt és orvost tudtam választani. Nagy nyugalomban volt részünk, és amikor segítséget kértünk, meg is kaptuk. Igazán otthonos környezetben lehettünk – mondta Vatali-Kazi Andrea, aki a teherbeesés előtt kicsit attól tartott, hogy szülésznőként majd a terhesség és szülés közben mennyi mindenen fog aggódni, de szerencsére ez nem így történt.

– Arra jöttem rá, hogy sokat számít, mennyit fél vagy aggódik az ember kismamaként, így meg kell próbálni elengedni ezeket, és hallgatni a megérzéseinkre, ösztöneinkre. Természetesen fontos, hogy legyen ismeretünk arról, mi minden történhet, és lehetnek irányvonalaink is, hogy hogyan képzeljük el a szülést, de a túl nagy kontrollt jó, ha el tudjuk ereszteni. A lexikális tudás és a lelki oldal miatt is sokat segíthet, ha csatlakozunk egy szülésfelkészítő csoporthoz. Nekem ez online zajlott és nagyon jót tett – fejtette ki Vatali-Kazi Andrea, akinek férje jelenléte, az ő nyugodtsága is sokat segített a szülés során.

– Január 18-án már megkezdődtek a fájásaim, akkor 10 percenként jelentkeztek. Másnap reggelre még nem sűrűsödtek be, így még nem mentünk be a kórházba. 19-e estére, mire bementünk, már nagyon fáradt voltam. Azt hittem, ezek még nem elég hatékony fájások, ám a vizsgálatkor kiderült, hogy már 7 cm-es tágulásról volt szó. A vajúdás tehát abszolút jó élmény volt, de a kitolási szakasz ehhez képest kemény volt. Minimális beavatkozással, végül vízben szülhettem meg Lizát, ami rejtett vágyam volt, de előre nem mertem beleélni magamat – osztotta meg Vatali-Kazi Andrea.

Tudtam, hogy jó kezekben leszünk

Gyugyiné Jánóczki Nikoletta, a TritonLife Róbert Magánkórház Csecsemőosztályának kollégája szintén mesélt szüléstörténetéről. Kisfia, Gyugyi Marcell december 21-én született, éppen karácsony előtt, 23-án mentek vele haza.

– Nagyon jó volt, hogy mindenkit ismertem. Sokkal jobban féltem volna, hogyha egy állami kórházba kellett volna mennem. 20-án, este 7-re érkeztünk a kórházba. Felhelyezték a ballonkatétert, ami szerencsére nem volt rossz élmény, nem okozott fájdalmat. Másnap reggel 9-kor mentünk át a szülőszobába, megrepesztették a burkot, majd 10 órától oxitocint kaptam. A vajúdás nagyon fájdalmas volt és 6 órán át tartott. 3 óra tájékán már „tudtam volna vakarni a vakolatot”, nagyon elfáradtam. Apás szülés volt, és ezt a részt a férjem is nehezebben élte meg. Sokat segített pedig a jelenléte, egyedül nem is csináltam volna végig. Végül császármetszésre volt szükség. Tudtam, hogy a baba és én is jó kezekben leszünk – árulta el Gyugyiné Jánóczki Nikoletta, aki férjére is igen büszke: megél minden apuka-pillanatot, emellett a házimunkában is toppon van.

– Fontosnak tartom, hogy fogadjuk el és bátorítsuk egymást az anyukák körében. Meglepően tapasztaltam, hogy egy-egy közösségimédia-csoportban nagyon keményen, negatívan szólnak egymáshoz, egymásról a nők. Nekem például nincs anyatejem, akármennyire is próbálkozom. El kell fogadnom, hogy nem ezzel táplálom a picit, és pozitívan kell szemlélnem a dolgokat. Nem értem, hogy akkor mások miért bántják egymást például ezzel a témával kapcsolatban is. Ugyanolyan jó anyuka tud lenni az, akinek anyatejes a babája, és akinek nem. Minden ember és szervezet más és más, legyünk kicsit kedvesebbek egymással – hangsúlyozta Gyugyiné Jánóczki Nikoletta.

Tárt karokkal fogadtak

Kovácsné Wiszner Anett, a TritonLife Róbert Magánkórház recepciós kollégája második gyermekét köszönthette a családban. Kisfia, Kovács Zalán január 28-án született, azóta a napi rutin is egyre jobban alakul. Mint megtudtuk, éjszaka néha fel kell kelni hozzá, de napközben most már kétszer is álomba szenderül.

– Zalán nagytesója, Kincső már 5 és fél éves. Ő Londonban született, 4 hónapos volt, amikor hazajöttünk. 2 éves koráig voltam vele itthon, majd ezután kezdtem el a kórházban dolgozni. Élménynek szuper volt Londonban élni, de nagyon jó volt hazajönni, a család közelében boldogabbak vagyunk. Sokkal másabb, mintha csak képernyőn látnánk egymást – hangsúlyozta Kovácsné Wiszner Anett, aki kolléganőihez hasonlóan azt mesélte szüléstörténetéről, hogy megnyugtató volt számára az ismerős terep az ismerős arcokkal.

– Már a terhesség alatt is bármivel fordulhattam a kollégákhoz, helyben voltam, és bármi kérdésem, problémám volt, csak szólnom kellett. Igazán pozitív élmény volt, hogy a szülés során is tárt karokkal fogadtak. Igaz a mondás, miszerint egyik terhesség vagy szülés sem ugyanolyan. Nekem is teljesen más élményem volt Kincső és Zalán esetében is. Kincsőnél először elfolyt a magzatvíz, majd utána jöttek a fájások. Zalánnál már előtte nap jelentkeztek a fájások, így egy picivel jobban fel tudtam készülni arra, hogy mi fog történni. Éjjel bementünk a kórházba, megrepesztették a burkot, és hajnali 3 órára már meg is született. Kincsőnél kisebbfajta sokkot kaptam, amikor megszületett, hiszen egy teljesen új érzés fogott el. Zalánnál már rutinosabb voltam. A férjem is lelkesen élte meg ezt az egészet: fogta a kezemet és ő vágta el a köldökzsinórt – mondta Kovácsné Wiszner Anett.