Dr. Móré Csaba

Már gyermekkoromban láttam, hogy milyen jó érzés segíteni az embereknek, hiszen édesapám fogtechnikus. Végül nem az ő nyomdokaiba léptem, hanem az általános orvoslást, aztán a szülészet-nőgyógyászatot választottam. Szerintem ez a pálya azért hívogató, mert erős gyakorlati oldala van: eddigi életem nagy részét műtőben töltöttem, annak ellenére, hogy az elméleti megközelítést sem hanyagoltam el, a PhD-t is megszereztem – mondja Dr. Móré Csaba, aki szülővárosában, Hajdúböszörményben végezte általános és középiskolai tanulmányait, majd a Debreceni Egyetem hallgatója lett.

Bár édesapját a fogtechnikusi hivatásban nem, abban viszont követte, hogy amit elkezd, azt mindig végig is csinálja, sőt kiemelkedően jó szeretne lenni benne. – Édesapám 83 évesen biciklivel szeli az utakat: heti 3-4 alkalommal 40 kilométert teker. Ezt az eltökéltséget örököltem én is.

Tapasztalatgyűjtés a fél világon át

Intenzív időszak következett a doktor úr pályáján a ’95-ös diplomaszerzést követően: egyből elkezdett dolgozni a Szülészet-Nőgyógyászati Klinikán (ahol azóta is tevékenykedik), és közben PhD-fokozatán is munkálkodott – disszertációját a terhesség alatti csontanyagcseréről írta.

Ez a téma más szempontból is emlékezetes számomra: egy japán ösztöndíjat is sikerült vele elnyernem, és négy hetet Oszakában tölthettem. A külföldi tapasztalatszerzéseim közül természetesen mindegyik különleges és értékes: Ausztriában és az egykori Csehszlovákiában urogynekológiai műtéteket tanultam, rengeteg gyakorlaton keresztül – mutat rá Dr. Móré Csaba, aki több mint 20 nemzetközi kongresszuson tartott már előadást, köztük Szingapúrban, Brazíliában, Izraelben, Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban.

A szíve itthon marasztalta

A rengeteg utazás ellenére sosem merült fel bennem, hogy hosszabb távon külföldön maradjak, a szeretteim, barátaim hazahúztak. A leghosszabb idő, amit távol töltöttem, az egyetem hatodévében volt, amikor három hónapon át Spanyolországban tanultam.

Bevallom, a mediterrán életérzés közel áll hozzám, de a tanulmányok szempontjából úgy éreztem, a Klinikán is mindent magamba tudok szívni, amire szükségem lehet ahhoz, hogy a lehető legjobban segítsem a pácienseket – hangsúlyozza a szülész-nőgyógyász, aki a TritonLife és a Klinika mellett saját, hajdúböszörményi magánrendelőjében is sok-sok hölgynek nyújt segítséget.

Mosoly, kölcsönösség, visszajelzések

A rendelések és a műtétek mellett a tanításra is sok energiát szentel Dr. Móré Csaba, aki előadást, szemináriumot és gyakorlatot egyaránt tart magyar és külföldi hallgatóknak. Aki szemfüles, életfelfogásából is sok mindent tanulhat: “mindegy, mekkora a baj, arra kell törekedni, hogy egész nap mosolyogj”.

A doktor úr szerint a jó sebész egytől egyig adrenalinfüggővé válik, hiszen a műtő olyan, mint a színház, ahol mindennap “fellépés” van. Mindeközben az orvos-páciens kapcsolatban szerinte a kölcsönösség a legfontosabb.

A bizalom kulcskérdés. A beteg nemcsak segítségre, hanem megértésre is vágyik. Az orvosnak pedig a páciensek visszajelzései mutatják meg, hogy jól csinálja-e a dolgokat. A pozitív visszacsatolások a nehéz napokon is erőt adnak – osztja meg velünk a szülész-nőgyógyász.

Adrenalin, a műtőn túl

A páciensektől érkező visszajelzések mellett természetesen a szabadidős tevékenységekből is sokat lehet meríteni. Dr. Móré Csaba számára ilyen például a futás (korábban a kosárlabdázás, fallabdázás), a vadászat, a főzés, a kerékpározás, a túrázás, a síelés. Még hosszan sorolhatnánk, hiszen életfilozófiája az, hogy ki kell használnunk minden időt, ami az életben adatik.

A családommal való időtöltés számomra nagyon fontos. Három gyermekünk van, a fiúnk 22, a nagyobbik lányunk 21, a kisebbik lányunk pedig 16 éves. Mindhárman közgazdász irányba mentek/mennek tovább, jó érzékük van a matematikához. Erős bennük a művészvéna is: mindhárman festenek – meséli büszkén a szülész-nőgyógyász.