A gyógyulás útja
A gyógyulás útján - egy pácienstörténet
Az én utam 2016 novemberében kezdődött. Akkor született meg az első gyermekem. A sokadik tolófájás után is állandóan visszacsúszott és amikor elkezdett a szívhangja csökkeni, a nőgyógyásznak nem volt más választása, mint a hasbakönyöklős módszert alkalmazni. Rettenetesen fájt. Nagyon nehezen született meg és azt hittem, hogy mindnem szétszakad. Úgy gondolom nem volt más választás és nem is maradt rossz élmény, mert tudom, hogy amit csak tudott, megtett értem az orvos.
De a szülés következtében különféle tüneteim lettek, melyekről akkor naivan (és tudattalanul) azt gondoltam, hogy minden szülés után normális. Széklettartási nehézség, tág hüvelybemenet. Az akkori nőgyógyászom azt mondta ez normális tünet egy ilyen szülés után, de javasolja az intimtornát. A Kriston intimtornát javasolta, ezért elvégeztem a Kriston Intimtorna tanfolyamot és csináltam is otthon az ott tanult tornát. A tüneteim javultak, úgyhogy egy időre el is felejtettem ezeket a problémákat.
2020 februárban született meg a második gyermekem, gyorsabban és könnyebben, mint az első. Ez volt a legszebb és legnyugodtabb szülésem. Semmit nem kaptam, csak infúziót, a folyamat ment a maga ütemében, valamint a nőgyógyász és a szülésznő is nagyon jó segítség voltak (nem ugyanazok voltak, mint az első alkalommal).
Mégis megviselte a szervezetemet a szülés, a panaszaim kiújultak, valamint olyasmi érzésem volt, mintha nem tartana eléggé az izomzat.
Ekkor kezdtem el tudatosabban és elszántabban foglalkozni a problémákkal, mert nem szerettem volna, ha idősebb koromra még több problémám lesz. Voltam más nőgyógyásznál és egy, a medencefenéki problémákra specializálódott nőgyógyásznál is. Sajnos a vizsgálatokkal nem sokra jutottam, inkább elkeserítő volt a hozzáállás és a bizonytalan diagnózis, amivel szemben találtam magam.
Gyógytornásznál is voltam és a Kriston torna helyett a személyre szabott gyógytornát csináltam rendszeresen. Még mindig arra gondoltam, hogy ez biztos normális, ha a szakemberek se mondtak túl konkrét, nagy problémának hangzó diagnózist. Újra várandós lettem és bár a specialista nőgyógyász tudta, hogy lesz még gyermekünk, nem mondta, hogy már ne szüljek természetes úton, mert veszélyes, hogy még nagyobb sérüléseim lesznek, mint addig.
Elérkezett a 3. gyermek születésének ideje (új kórház, új szakemberek). A szülés nagyon gyors és nagyon fájdalmas volt, hatalmas gátrepedéssel. Ugyanis 2 tolófájás között bent ragadt a feje a hüvelyben. Ez a szülésélmény maradt meg a legrosszabb emlékként, mert se a nőgyógyászról, se a szülésznőről nem éreztem, hogy ott lennének fejben.
A 6 hetes kontrollon mégis mindent rendben találtak, de pontosan éreztem, hogy közel sincs minden rendben. Sőt, sok minden nincs rendben. Továbbra is bennem élt a vágy és a tettrekészség, hogy 3 szülés után is minél teljesebb életet éljek és a későbbi (időskori) problémák minél kevésbé alakuljanak ki. Amit tudok, megteszek magamért. Így hát 3 hónappal a szülés után újra elmentem a fent említett specialista nőgyógyászhoz. Azt állapította meg, hogy nem rosszabb a helyzet, mint a 2. gyermek után - vékonyabb gátizom, tágabb hüvely, enyhe méhsüllyedés, puborectalis izom részleges szakadása - és ha már az előző alkalommal nem ajánlotta, akkor most kockapesszáriumot javasol.
Lábjegyzetben megemlítette, hogy ha gondolom, menjek el proktológiai kivizsgálásra. Néhány hónapig egyfajta tagadásban voltam, hogy biztos én nem érzem jól a bennem zajló dolgokat, nem lehet olyan nagy probléma. Annyi gyereket szült nő van, biztos nem én vagyok az, akinek súlyos sérülései vannak. Végül rászántam magam, hogy proktológust keressek.
Keresgéltem az interneten, hogy kihez menjek és véletlenül (nem ajánlással), de hála Istennek Willner Péter doktor úrra és a TritonLife Kismedence Gyógyászati Központra akadtam. Az első proktológiai vizsgálat előtt nagyon izgultam a vizsgálat és az eredmény miatt is. A vizsgálat nem volt vészes, kibírható, a diagnózis viszont hideg zuhanyként ért. Willner doktor mondta, hogy van egy rossz és egy jó híre.
A rossz hír, hogy az előzőleg megállapított "nem rosszabb a helyzet" valójában a teljes gátizom és a külső végbélzáróizom 2/3-nak a szakadását, illetve mellső hüvelyfali süllyedést takart. A puborectalis izom viszont jobb állapotban van, mint az előző diagnózisban szerepel.
A jó hír, hogy műthető és ugyan a műtét, illetve a regenerálódás rengeteg önfeláldozással, gyógytornával és rögös úttal jár, de végül olyan teljes életet élhetek, mintha nem szültem volna.
3 napig úgy éreztem magam, mint akit leforráztak, hogy ez hogy fordulhatott elő velem, aki mindig oda figyeltem az étkezésre, a súlyomra, a mozgásra. Forgott velem a világ, hol sírtam, hogy ez nem lehet, hol bizakodó voltam. Aztán szerencsére hamar megváltozott a nézőpontom arra, hogy de jó, hogy végre kiderült mindez, szuper helyre kerültem és van megoldása a problémának. Nem is várakoztam sokáig, hanem jelentkeztem a műtétre, hogy minél előbb túl legyek rajta.
A valós diagnózis kiderülése után kb 2 hónappal később került sor a műtétre. A műtéti előkészítés részeként elkezdtem rendszeresen gyógytornászhoz járni és minden nap végeztem az ott kapott feladatokat. Kellett is ennyi idő a műtétig az egyéb vizsgálatok: gyógytorna, nőgyógyászati vizsgálat, vérvétel, mellkasröntgen, és aneszteziológiai vizsgálat miatt.
Elérkezett a várva várt nap, a kombinált gát- és végbél záróizom műtét hüvelyplasztikával (spinális érzéstelenítéssel), melynek során 2 remek orvos működött együtt. Willner Péter és Abkarovics Géza doktor urak. A műtét során az egész csapat olyan biztonságot és bátorítást nyújtott, hogy tudtam, hogy a legjobb helyen és a legjobb kezekben vagyok. A műtét és az azt követő néhány nap volt a legnehezebb, de utána napról-napra egyre könnyebb lett és tudtam, hogy ez a legjobb dolog, ami történhetett, ha már ilyen nagy sérüléseim lettek a szülések során. Medencefenéki gyógytornát a mai napig csinálnom kell, amit sokszor nem egyszerű a mindennapokba illeszteni, de így is a gyaloggalopp része az útnak.
Azóta a műtét napját a második születésnapomnak élem meg.
Minden fizikai és lelki nehézséget megért a folyamat, mert egyértelműen életminőség javulást hozott. Örökre hálás leszek Willner doktornak és Abkarovics doktornak, Rigóné Tavaszi Piroska és Agg Zsófia gyógytornszoknak a profizmusukért, szaktudásukért, emberségükért. A TritonLife Kismedence Gyógyászati Központ egyedülálló intézmény abból a szemponból, hogy profi szakemberek: minden orvos és gyógytornász a saját szakterületén diagnosztizál, vizsgál és mégis egymással konzultálva, együttműködve, a beteget is bevonva határozzák meg a páciensre szabott legjobb terápiát.
Hálásan köszönöm!