AKIVEL 25 ÉVE TALÁLKOZTAM ELŐSZÖR ÉS AKI A MAI NAPIG FOGJA A KEZÜNKET
Kis családunk és a Róbert Kórház kapcsolata pontosan 25 éve kezdődött, mikor is jómagam megszülettem az épület 3. emeletén található szülészeten, bár akkor még a Nyírő Gyula kórházhoz tartozott. 8 évvel később pedig a kishúgom is az Önök kezei között látta meg a napvilágot. Így számunkra nem is volt kérdéses, hogy leendő gyermekünk hol is szülessen majd meg.
Az évek során volt alkalmam megismerkedni a kórházzal és a kiszolgálással mélyebben is.
Tavaly márciusban Nega doktornő hozzáértő kezei között túlestem egy kisebb műtéten, majd a kontroll után nagy lelkesedéssel vágtunk bele a babaprojektbe.
Néhány sikertelen hónap után, felkerestem Szigeti doktort, akinek segítségével a következő hónapban már pozitív volt a teszt. :)
Boldogságunk apró kis pöttyét Tekse Doktor úr igazolta első alkalommal. Néhány találkozó után bizonyosodtunk meg arról, hogy nekünk a Doktor úr kedvességére és szakértelmére van szükségünk, mind a terhes gondozás, mind pedig a szülés során.
A 9 hónap komolyabb problémáktól mentesen telt, a 37. héttől, a CTG alkalmával megismerkedtünk a szülésznőkkel is. Aztán csak teltek a napok, hetek és a mi kis babánk csak nem akart megérkezni.
Végül június 21-én burokrepesztéssel megindítottuk a szülést, de a kis manó úgy gondolta, hogy neki nincs kedve kiküzdeni magát, és igazából amúgy se férne ki. :) Így életünk legnagyobb boldogsága pontban 12:00-kor, 4000 grammal, 58 centivel és császármetszéssel, Tekse Doktor és Badényi Doktor kezei között megérkezett hozzánk.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a kórház dolgozóinak, de legfőképp Tekse Doktornak, aki végig asszisztálta csöppségünk növekedését és megszületését, Bihari Tímeának aki aznap segített minket, Franciskának, aki minden találkozáskor mosolyogva kérdezte meg: „Hogy még mindig nem akar jönni ez a baba?”, a csecsemős osztályon dolgozóknak, és a legeslegjobb ápolónőnek/szülésznőnek, Peller Évának, akivel 25 éve, február 26-án rettentő sírás és meglepődöttség közepette találkoztam először, és aki a mai napig fogja a kezünket.