Az utazáshoz jó útitársak kellenek - szüléstörténet

Amikor egy gyermek megérkezik a családba, az mindig egyedi és megismételhetetlen. Az út, mely egészen addig vezet, amíg meg nem pillantjuk egymást 9 hónap várandósság és ki tudja, mennyi várakozás után, sokféle lehet – rögös, sima, boldog és kérdőjelekkel teli is. Az élmény minőségét sok minden mellett az határozza meg, kik segítik az utazót a mérföldkövek közt. Születéstörténet páciensünktől. 

A mi utunk Bernáttal, a kisfiunkkal közel 3 évig tartott. Ez alatt a TritonLife Róbert Magánkórház nagyszerű csapata volt a mi útitársunk, melyért nem tudunk elég hálásak lenni. Ők a felkészülés, a fogantatás, a várandósság és a megszületés idejét is teljessé, mi több, harmonikussá tették, mely hűen tükrözi a kórház hitvallását.

Tényleg egy család részének éreztem magam kismamaként.

Minden dolgozójuk ugyanazt az egységes értékrendet képviseli, mely az odaadásról, a figyelemről, a tiszteletről és a kölcsönös megbecsülésről, egy szóval a KAPCSOLATról szól. Apró gesztusok, a felismerés megcsillanása a szemekben, a papírok félrerakása és odafordulás jellemzi a mindennapokat. Mintha felvételi követelmény lenne az empatikus képességen és a szakmai maximumon túl az is, hogy hogyan integrálják a kollégák a pácienseket a Róbert kórház családjába. Ügyfélszolgálati vezetőként magam is ezt a viselkedést képviselem és várom el a csapatomtól, de őszintén szólva (a saját cégemén túl) még sehol máshol nem tapasztaltam a kiváló ügyfélszolgálat ilyen magas szintű képviseletét, mint itt.

Bernát története 2013 őszén kezdődött, amikor egy barátnőm javaslatára felkerestem dr. Vass Zoltán szülész főorvos urat. Ő volt az, aki végig fogta a kezem és nyugodt, higgadt karmesterként megírta – az ő szavaival élve – a „kottát”, aminek Bernát felsírása volt a végső akkordja.

Vass doktor az, aki néven szólít, amikor behív magához, elérhető, választ ad minden kérdésre és felkészíti a pácienst a folyamat minden egyes lépésére. Ezzel olyan bizalmat épít, komfortot ad, amivel az ember az ismeretlenbe is elutazik vele. Hálás vagyok neki ezért a törődésért és maradok a páciense hosszú távon.

A közös út alatt a Róbert Magánkórház sok olyan képviselőjével találkoztam, akikkel egyedi élmények, apró személyes élmények kötnek minket össze. Olyan érzelmi biztonságot és jókedvet adtak ezzel, amit az ember a barátaitól szokott kapni. Egy kis összefoglalóval szeretném nekik megköszönni, hogy az útitársaim voltak és bízom benne, hogy nem utoljára.

Dr. Nyéky Boldizsár helyettesítette néhányszor Vass doktort a kontrollon; ezeken a találkozókon egy percig sem éreztem, hogy nem az ő páciense vagyok. Odafigyelése, kommunikációja megnyugtatott arról, hogy bárki kezében nyugodt lehetek. 

A szülésfelkészítő előadások mindegyikén volt szerencsém részt venni, ahol olyan részletes és praktikus tanácsokkal lettünk gazdagabbak, amiket a jegyzteteimből visszaolvasva tényleg minden úgy történt. Az előadóknak, dr. Kovács Évának, dr. Herczegh Szabolcsnak és dr.Tsehai Negának szeretnék ezért köszönetet mondani.

Történetünkben volt egy „csavar”, ahol szó szerint meg kellett fordítanunk az eredetileg farfekvéses kisfiúnkat. Ez az eljárás nem elterjedt, ámbár a régi időkben is csinálták a bábák. Én csak ajánlani tudom, nem fáj senkinek és támogatja a természetes szülés esélyét. Nagy szerencsémre a kórház egyik vezető főorvosa, dr. Siklós Pál ennek az eljárásnak a specialistája – Vass doktor és az ő segítségével sikeres fordítást végeztünk a szülés előtt 3 héttel.

Murányi Henrietta készítette a beavatkozások és a szülés előtti EKG-felmérést. Ő már reggel 7-kor is mosolyog, mindig sok szerencsét kíván és érezteti, mennyire fontos neki is az, hogy jó dolgok történjenek az eredmények birtokában.

A szülésznői csapatról hosszan tudnék mesélni. Czemmel Franciska, Bihari Tímea, Hammel-Páll Szidónia és Kun Laura szülésznők követték végig a heti, majd a napi CTG-imet. Történt egyszer, hogy egy bizonyos űrlapra volt szükségem, amit az egyik hölgy nem talált, de mire másnap megkértem Franciskát, hogy segítsen, már hozta is a papírt, mondván, hogy a tegnapi kolléganő megüzente neki a feladatot (így nekem már nem kellett elölről elregélnem). Ezt nevezem én valódi törődésnek, amivel igazi meglepetést és jó érzést lehet okozni. A szülés tervezésénél nem választottam szülésznőt előre – éreztem, hogy jó kezekben leszek, bárki is lesz benn a csapatból.

Nagyon jó érzés volt az, amikor a megfordítós nap után legközelebb már a keresztnevemen szólított Franciska és Tímea is. Kedves gesztus, egyúttal megint egy szál, ami összeköt minket a közös élményben.

Bernát végül természetes szülésindulás után császármetszéssel született meg. A műtőben Vass doktoron kívül dr. Tenki Anna, Herédi Lászlóné és Szegedi Nikolett voltak benn. Tenki doktornő kedvessége és humora azonnal levett a lábamról (szó szerint, hiszen a spinális érzéstelenítést is ő adta. Köszönhetően az ő odafigyelésének, a kiszolgáltatott helyzet ellenére végig tudtam, mi történik, miért és hogyan és eközben még azt is megbeszéltük, milyen horoszkóp-jegyekből fog összeállni a kis családunk. Sok mindenre fogok emlékezni a szülésből, az egyik kép biztosan az ő biztató szeme lesz.

A műtét utáni napot a csecsemőosztályos nővéreknek köszönhetően a lehető legszebb élményekkel töltöttem, hiszen mindent megtettek azért, hogy nekünk legyen időnk összehangolódni a kisfiammal. Tamásné Garay Mária a szabadsága előtti napon is intézte a papírjaimat, Petróné Bakos Barbarával megvitattuk az újszülöttek és kutyák közti kapcsolatot, Zachár Lászlóné Erikával megbeszéltük, hogy az oxitocin-injekció a szükséges rossz, de segít. Werner Katalinnak adnám a legnyugodtabb és leghatározottabb csecsemős nővér díját. Czirják Judit hozta ki Bernátunkat a műtőből, az ő kedves búgó hangját hallotta először a kisfiunk. Nagy Manuela segített a műtét utáni első mosdásban, amiért nem tudok elég köszönettel gondolni rá. Peller Éva, bár reggel 6-kor érkezett az első injekcióval, mindig megnyugtató mosollyal bátorított. Metzger Zsuzsának nagy köszönet az apasági papírok intézéséért és a plusz telefonhívásokért, a törődésért!

Szeretném még kiemelni 2 csapat, a recepciósok és a takarítók tagjait. Szívmelengető érzés, amikor ismerősként üdvözölnek a recepción, már adják is a kártyát és megkérdezik, hogy vagyok. Király Judit, Storcz Nikolett, köszönöm!

A takarítók vezetőjének, Zsupkó Évának is köszönöm, hogy olyan kollégákat választott, akik nem tolakodóak, de beszélgetnek és érdeklődnek irántunk, akik épp valamilyen ellátásban részesülünk.

Nagyon jól esett, amikor a CTG-szobában az egyik takarító hölgy úgy búcsúzott el, hogy „remélem, még találkozunk a szembelévő szobákban”.

Amíg írtam ezt a bejegyzést, újra éltem a megélt pillanatokat és újra is kezdeném! A Róbert Magánkórház csapatával bármikor befizetek egy következő útra.