Barnabás világunkba vezető útja - születéstörténet

"Azt hiszem a szüleim nagyon jól döntöttek, amikor Herczegh Szabolcs doktor bácsit választották. Ezért az összes kis pocakpajtás anyukájának üzenem, hogy bátran keressék meg a mi doktor bácsinkat, és válasszák a TritonLife Róbert Magánkórházat, ha jó kezekben szeretnék tudni magukat." Barnabás születéstörténetét az elmúlt évek egyik legszívmelengetőbb leveléből idézzük. 

Kedves Róbert Magánkórház!

Barnabás vagyok, két hónapos. Engedjétek meg, hogy meséljek egy kicsit magamról és a nagy utamról.

A szüleim nagyon boldogok voltak, mikor megtudták, hogy úton vagyok. Sokat gondolkodtak, hogy hol szülessek és melyik doktor bácsi fog tudni a legtöbbet segíteni, hogy minden szuperül menjen mikor megérkezem. Végül egy nagyon kedves, dr. Herczegh Szabolcs nevű szülészt választottak, akihez Veszprémből jártunk fel Budapestre. Tudom, hogy kedves volt, mert hallottam a hangján anyukám pocakjából, és azt is éreztem, hogy amikor a szüleimhez beszélt, akkor anyukám mindig nagyon megnyugodott, mert tudta, hogy nagyon jól érzem magam a pocakban. Azt is hallottam, hogy a hazaúton anyukám mindig mondta apukámnak, hogy a legjobb kezekben vagyunk.

Anyukám terhességi cukorbeteg és magas vérnyomásos volt az utolsó hónapokban. Én nem tudom, hogy ez mit jelent, de sokat hallottam bentről, hogy erről beszélnek. A doktor bácsi végig segített anyukámnak mindenben, hogy én magamtól bújhassak majd ki mikor eljön az idő. Annyira szerettem a pocakban lenni, hogy ki sem akartam jönni, ezért a 41. héten a doktor bácsi szépen megkért, hogy induljak el kifelé. Az utolsó napon anyukámnak össze-vissza fájt a pocija, amiben én nagyon elfáradtam, és csak aludtam. Még akkor is aludtam, amikor a pocira rakták azt a gépet, amit egyébként soha nem szerettem, és mindig megpróbáltam lerúgni. Pedig anyukámnak akkor már nagyon fájt a pocija. Aztán felébredtem, mert nem éreztem jól magam. Rugdosódtam, hogy szóljak anyának, valami nagyon nem jó, és közben be is kakiltam. 

Szerencsére a doktorbácsi azonnal észrevette, hogy ki kell lakoltatni engem a pocakból, és már mentünk is a műtőbe. Én még nem voltam sok műtőben, ezért nem tudom, hogy az milyen is lehet máshol, de ez nagyon tetszett. Mindenki kedves volt, sokat hallottam a nevemet és anyukám is nagyon nyugodt volt. Amikor kiemeltek a kuckómból, megijedtem és nagyon sírtam, de amikor apukám mellkasán pihenhettem és odaengedtek anyukám arcához, akkor már tudtam, hogy megérkeztem a legjobb helyre, ahova csak lehet.

A következő napokban is sok kedves nénivel és bácsival találkoztam, és az ismerős doktorbácsi is meglátogatott. Éreztem, hogy őszinte a szeretete és tényleg érdekli, mi van velem.

A szopizás az elején nem ment könnyen, mert hát kicsit türelmetlen voltam. De nagyon sokat segítettek nekünk a csecsemős nénik még éjjel is, míg végre sikeresen egymásra találtunk. Biztosan ezért lehetséges, hogy a mai napig is csak anyatejet kapok enni és inni is.

Azt hiszem a szüleim nagyon jól döntöttek, amikor Herczegh Szabolcs doktor bácsit választották. Ezért az összes kis pocakpajtás anyukájának üzenem, hogy bátran keressék meg a mi doktor bácsinkat, és válasszák a TritonLife Róbert Magánkórházat, ha jó kezekben szeretnék tudni magukat.

 

Fotó: Egyed Melinda