Bekukkantok 2. - Császármetszésen jártam

...felsírt, és tudtam, hogy ezt kár lett volna kihagyni.

Mivel az első rész után többen szerettek volna a császármetszésről élménybeszámolót olvasni, gondoltam miért is ne! Felhívtam Tekse doktort, aki azonnal mondott is egy időpontot. Nagyon izgultam, hiszen tudtam, hogy ez nem egy monitoron keresztül figyelős-laparoszkópos, hanem egy igazi, szikét használós-vérzős beavatkozás lesz.

Miután beszéltem a doktor úrral, felhívtam a Kismamát is, nem bánja-e, hogy ebbe a rettentő intim szituációba betolakodik egy fényképezővel felszerelt valaki, akit nem is ismer. Neki köszönhetem, hogy részt vehettem életem egyik legszebb élményében. Ebben a történetben Ő a főszereplő, valamint az az édes Kisbaba, akinek világrajöttét megörökíthettem. Természetesen nem feledkezem meg Apukáról sem, aki ott ült és végig fogta Kedvese kezét.

Szóval nagyon izgultam! Eközben arra gondoltam, hogy most fog eldőlni: alkalmas lettem volna orvosnak vagy nem. Ha ezt kibírom, utána jöhet bármi! Bemosakodtunk, beöltöztünk, majd odatettek engem közvetlenül Tekse doktor mellé, hogy biztosan jó közel legyek az eseményekhez és mindent lássak. Szemben Dr. Lőkös Béla állt, mellette pedig Kis Szilvia, aki hihetetlen minőségben dolgozott az orvosok keze alá. Előkészített, csippentett, adott, elvett, megint adott, kidobott. Fantasztikus volt látni ezt az összhangot. Nem is kellett semmire szóval megkérni, mert már ott volt a következő eszköz a kezében arra várva, hogy végre odaadhassa az orvosnak.

Az Anyuka készen állt: az epidurális érzéstelenítés hatott, ponyvák feltéve, szükséges területek leragasztva. Megtörtént az első bemetszés. Egy pillanatra megállt a vérkeringésem. Majd elindult újra. Ettől a pillanattól kezdve nem tudtam az érzéseimre figyelni a döbbenettől! Ne tessék félreérteni, nem attól a "rossz döbbenettől", amit nem szeretünk. Attól a fajta döbbenettől, amikor az ember csak áll, tátva a szája (még jó, hogy a maszk alatt nem látszott), pislogni sem pislog, csak néz és legszívesebben sose hagyná abba a nézést, mert annyira érdekfeszítő és gyönyörű, ami történik.

Szilvi egyszer csak odahajolt hozzám és helyzetjelentést adott, hogy éppen mit láthatok. Láttam egy igazi emberi hasizmot! Közelről! Szerinte a legszebb dolog az ember belsejében az ínszalag, mert annak ilyen szép gyöngyház színe van. Elgondolkodtam rajta, hogy ez milyen különös dolog! Szoktunk ilyet mondani egymásnak, hogy "olyan szép az ínszalagod"? Szerintem nem igazán. Pedig megtehetnénk! Az ember belülről is szép, csak az nincs annyira szem előtt, így általában megfeledkezünk róla.

Aztán tovább haladtunk a folyamatban. Közeledett a nagy pillanat, szóval hátraugrottam és kezembe vettem a fényképezőt. Egyszer csak meghallottam valamit: a kisbaba felsírt! Az a kisbaba, aki 5 másodperccel ezelőtt még a mamája puha, meleg, biztonságot adó pocakjában volt, felsírt és az egész világ tudtára adta, hogy Ő is itt van! Egy gyönyörű maszatos kicsi ember került elő, aki olyan határozottan mondta el a véleményét arról, hogy kiszedték Őt az otthonából. Nem győztem kattintgatni a fényképezőt. Minden pillanatot akartam erről a csodáról!

Tekse doktor felemelte, hogy mindenki megcsodálhassa az új Életet, majd gyorsan átadta a csecsemős nővérnek, Tamásné Garay Marcsinak. Marcsi már vitte is a babát kifelé, hogy kicsit megtisztogassák, felöltöztessék. Nagyon hamar vissza is jött vele, hogy Anyuka arca mellett hallhassa azt a megnyugtató hangot, amelyet már 9 hónapja ismer.

Az esemény után még beszélgettem kicsit Tekse doktorral. Mivel még teljesen tapasztalatlan vagyok ezen a területen, volt néhány kérdésem. Az érdekelt első sorban, hogy mi a helyzet a tejelválasztással. Eddigi tudásom alapján azt gondoltam, hogy ahhoz, hogy a mama tudja anyatejjel táplálni a gyermekét, kell, hogy végigmenjen a "természetes" szülés folyamatán (amikor önmagától elindul a hüvelyi szülés, elfolyik a magzatvíz, jönnek a fájások, hormonváltozások történnek stb.). Kérdem én: honnan tudja a tej, hogy péntek reggel 10-kor már jönni kell, mert 8-kor megtörtént a császármetszés? Kiderült, hogy ez nem befolyásolja a táplálási módot. A császármetszésen átesett anyukák ugyanúgy képesek anyatejjel táplálni a babát, mint bármelyik másik anyuka. A szervezet egyszerűen már tudja, hogy itt az ideje.

A fő tanulság számomra az volt, hogy a császáros születés ugyanolyan szép lehet, mint a hüvelyi szülés - bár még nincs viszonyítási alapom, de ki tudja, hova kukkantok be legközelebb ;). Mindegy is, milyen módon, a lényeg úgyis a születés maga!

Születés_videó