Bekukkantok 1. - Mi van a műtőajtók mögött?

Kovács Kinga vagyok, marketing asszisztens. Egy sorozatot indítok „Bekukkantok…” címmel. Most egy műtéten jártam. 

Mint minden laikust, engem is mindig izgatott a kérdés, hogy mi van a műtőajtók mögött. A kórházas sorozatok drámai jelenetei, a berendezések misztikus sokasága és különlegessége vonzott is, félelmet is keltett… Gondoltam, végére járok ennek a dolognak. Bemegyek egy műtétre.

Egész este izgultam, hogy mi lesz velem másnap, mi lesz, ha megérzem a műtő steril szagát és meglátom a sok vért. Képzeletem már-már horrorfilmmé vált, melyben az operáló orvos könyörtelenül szabdalja a szerencsétlen epét, majd vér fröccsen az arcunkra és beteríti az egész szobát is.

Reggel nem bírtam enni, annyira izgultam, de azért muszáj volt, hogy legalább az éhség miatt ne ájuljak el. Mikor megérkeztem az egész stáb már beöltözve, bemosakodva várta a műtét kezdetét. Engem is gyorsan beinvitáltak. Felvettem az előírásnak megfelelő sterilitást biztosító szerelést, majd jó alaposan megmostam a kezem.

A műtőben a kollégák már szinte teljesen készen álltak. Öt kék ruhába öltözött, maszkos, gumikesztyűs, steril ember állt velem szemben. Engem beállítottak a fal mellé, itt nem voltam annyira útban. Az egyik műtős kollégának szóltam, hogy majd néha nézzen már rá az arcomra és, ha nagyon zöld vagyok, ültessen le.

Egyszer csak nyílt az automata ajtó és megjelent a műtét főszereplője hordágyon, gondosan betakargatva, a páciens. Szükség is volt a takarókra, mert a műtőben kifejezetten hűvös volt. Feltételezésemet, miszerint az erős hűtésre azért van szükség, hogy a baktériumok ne érezzék elég jól magukat ott, a kollégák megerősítették. Az, csak egy további előny, hogy a jó, réteges műtősruha -köpeny kombó nem éppen lenge öltözet.

Átfektették a műtőasztalra és megkezdődött az aneszteziológiai „ellátás”. Dr. Veres Viktória, az altatóorvos egy pillanat alatt mély álomba küldte a kedves hölgyet, majd megjelent Willner doktor, készen állva arra, hogy megfossza páciensét az epehólyagjától.

Gondosan lefertőtlenítette az érintett területet, majd elkezdte az operációt. Itt világossá vált, hogy ez egy laparoszkópiás műtét lesz, szóval szerencsére nem fog fröcsögni semmilyen vér. Egy kicsit megnyugodtam. Négy kis lyukat szúrtak a hasba, s ezeken keresztül dolgozott a sebész. Innentől kezdve már csak a monitort figyeltem, s azt, hogy mit vesz odabent a kamera. Néha kaptam egy kis információt a kollégáktól, hogy mi is történik. Ez nagyon jó volt.

Soha életemben nem láttam ilyen szögből a belső szerveket. Rendkívül érdekes és új élmény volt, ugyanakkor kellően távolságtartó is, hiszen a monitoron nézni valamit nem ugyanolyan, mint élesben. Mondhatjuk azt, hogy első élménynek pont elég.

Nem tudom mennyi idő telt el, de öt percnek tűnt az egész művelet. Willner doktor hihetetlen magabiztossággal mozgatta az orvosi eszközöket. Rengeteg kérdés merült fel bennem közben, de a legjobban ez izgatott: „honnan tudja, hogy az epehólyagját vette-e ki?” A máj teljesen felismerhető volt számomra, de azon kívül egy egybefüggő hálózat volt az egész belső tér. Aztán még az jutott eszembe, hogy mi lesz most ezzel az emberrel az epehólyagja nélkül? Nem véletlenül van epehólyagunk, biztosan hiányozni fog ebből az összetett rendszerből, amit a testünknek nevezünk. Willner doktor egy rövid válasszal megnyugtatott: nem lesz vele semmi, hiszen a májban termelődő epe ugyanolyan mennyiségben fog a bélbe kerülni, mint eddig.

Ezek a kérdések nem epehólyag-specifikusak. Bármilyen másik műtétnél is felmerültek volna bennem, s ha az orvosi egyetemre jártam volna, valószínűleg meg is tudnám válaszolni őket.

Befejeződött az operáció. Se könyörtelen szabdalás, se vérfröcsögés, csak néhány határozott mozdulat és kész is volt. Az ember itt biztos kezekben van. Ezek után bármikor befeküdnék, ha szükség lenne rá. Hiszen az ember talán nem is a műtéttől fél, hanem a bizonytalanságtól. Attól, hogy nem tudja mi vár rá odabent. Én már tudom: a gyógyulás felé vezető út van a műtőajtók mögött.

Nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a csapatmunkában: Willner doktor operált, én pedig nem ájultam el.

Írjátok meg, legközelebb hova kukkantsak be!