Botond nélkül nem tudjuk elképzelni az életünket

Balázs Petra életében több alkalommal is meghatározó szerepet játszott a TritonLife Róbert Magánkórház, ahol hosszú évekig dolgozott az ügyfélszolgálaton. Nemrég páciensként tért vissza, élete legnagyobb szerepére készülve.

A gimnázium elvégzése után nem sokkal, egy álláshirdetésre jelentkezve lépett be először a kórház kapuján Petra. Érettségi után ugyanis a Budapesti Divatiskolában tanult esti tagozaton, és munkát keresett, hogy fizetni tudja a tandíjat – meséli.

2010-ben kezdtem a munkát a Tritonlife Róbert Magánkórházban. Fél lábbal a recepción, fél lábbal a meddőségi részlegen voltam asszisztens/recepciós, később már teljes állásban dolgoztam a meddőségi központban. Fiatalos csapatba kerültem, és nagyon sok kihívást tartogatott nekem ez a munkakör. Nagyon sok szimpatikus párral ismerkedtem meg, együtt örültünk és olykor együtt szomorkodtunk, sok meghitt pillanatnak lehettem tanúja. Több anyukával ma is tartom a kapcsolatot, jó érzés, hogy láthatom a Róbertben született babák képeit is!

Néhány év után Petra úgy döntött, hogy a szakmáját és a tanulmányait helyezi előtérbe, ezért egy időre megvált a kórháztól, de amikor visszahívták – ezúttal részmunkaidőben –, gondolkodás nélkül igent mondott.

 

Új időszámítás

Petra és párja tavaly tavasszal kötöttek házasságot, és már akkor tudták, hogy mihamarabb szeretnének gyermeket. Nagyon várták a kisbabát, de Petra a testi-lelki változásokat nem mindig viselte jól. Április elején, természetes úton és komplikációk nélkül született a kisfiuk, Botond.

Júliusban tudtam meg, hogy babát várok, amit egy percig sem tudtam titkolni a férjem előtt, annyira boldog voltam. Amint lehetett, be is jelentkeztem Dr. Fülöp Istvánhoz, akihez már évek óta jártam, egy műtét után kezelt is korábban. A 12. héten azonban átirányított Dr. Tekse Istvánhoz (akit szintén jól ismertem, mert együtt dolgoztunk a meddőségi részlegen). A várandósság eleje nem volt fényes, de visszagondolva, rosszabb is lehetett volna. Sokszor szédültem, hányingerem volt, vagy éppen órákat tudtam volna aludni, de szerencsés vagyok, mert a harmadik hónap után minden korábbi panaszom megszűnt és visszanyertem az erőmet. Így a 2. trimeszter szuper volt, és még közvetlenül a szülés előtt is tudtam dolgozni. Összességében szerencsés és gondtalan terhességem volt, mégis, hogy őszinte legyek, nem ez volt a kedvenc „állapotom”. Pörgős életvitelem volt korábban, sosem okozott gondot sokáig dolgozni, cipekedni, intézkedni, ebben az időszakban azonban sokszor kellett segítséget kérnem és visszafogni magam, ami néha nehezemre esett. – idézi fel nevetve Petra.

A járványhelyzet miatt sajnos a férjem nem kísérhetett be engem az ultrahangokra, viszont a fotókat és videóanyagokat megkaptuk, így otthon ő is megnézhette a pici fejlődését. Maximálisan elégedett voltam mind a Covid-helyzet kezelésével, mind a vizsgálatokkal. Mindenki kedves volt, profi, és sosem kellett 20 percnél többet várakoznom. Nagyon féltem a szüléstől, de csak addig, amíg nem találkoztam a választott szülésznőmmel, Lovász Hannával, aki mindent részletesen elmondott, és felkészített arra, hogy mi vár rám. Utána teljesen megnyugodtam, és elkezdtem várni a pillanatot, hogy indulhassunk végre a kórházba.

A nagy nap

Csakhogy ebbe Botondnak is volt beleszólása, ugyanis a kiírt dátum, március vége után még várakoztatta kicsit a szüleit. A betöltött 40. hét után az orvos javaslatára egy pénteki napra tervezték a szülés megindítását.

Izgultam, de mivel maximálisan bíztam az orvosomban, elfogadtam ezt. (Ekkor már 40 hét plusz 3 naposak voltunk). A férjem csütörtökön délután bevitt a kórházba, de ekkor még hazaengedtek. Reggel aztán felgyorsultak az események. Burokrepesztés után oxitocint is kaptam, és hamarosan a tolófájások is megérkeztek. Úgy emlékszem vissza, mintha kívülről néztem volna a testemet, ahogy küzd, de 10:13- kor már ki is bújt Botond! (Ekkor jött be a férjem is, így együtt éltük meg ezt a pillanatot.) Szerintem „sokkos” állapotban voltam, el se hittem, mi történik, és már rajtam is volt a csupasz kisbaba. Felértékelődött bennem az anyukák iránti tisztelet. Hősök vagyunk mind! Nem könnyű minden perc, sok az ismeretlen dolog, de maximálisan próbálunk helytállni, és a férjem a legjobb apuka a világon. Mindenben számíthatok rá, emellett a nagyszülők, dédimama és a testvéreim is segítenek, látogatnak minket.

Család és karrier

A divatiskola befejezése után, 2013-ban készült el Petra első kollekciója, ezután indította el saját márkáját egyre több tervezői üzletben és az interneten. Mint mesélte, fő profiljuk a női ruhák és home kiegészítők, de 2017 óta esküvői és menyecskeruhákat is tervez, idén pedig – nem meglepő módon – bébi- és gyermekruhákkal, valamint kiegészítőkkel bővül a kínálat.

Számomra az a legfontosabb, hogy egyedi és minőségi termékeket tudjunk készíteni, megfizethető áron. Minden nagy szeretettel és odaadással készül nálunk. Sok mindent elértem 30 éves koromig, fontosnak tartom, hogy önállóan is megálljam a helyem az életben, de azt gondolom, hogy a legnagyobb “sikerem” a férjemmel együtt a csoda kisbabánk. Mostantól egész életünkben vigyázni fogunk rá, és próbálunk belőle jó embert nevelni.