Másra vágyott, mint egy "futószalagos szülés"

Olyan orvost keresett, akire maximálisan rá meri bízni magát, aki megnyugvást és biztonságot tud majd nyújtani a családdá válás folyamatában, illetve aki mellett nem érzi magát kiszolgáltatottnak - kezdi történetét páciesnünk, aki a TritonLife Róbert Magánkórházban szülte meg kisfiát. Másra vágyott, mint a hagyományos, „futószalagos” szülés - fogalmaz, megható élmény és emlék lett az eredmény. Szüléstörténet. 

 

Megható emlékként őrzöm a szülés utáni pillanatokat, a lelki támogatást, illetve a kórházi benntartózkodásunk során mindennapos látogatásait - írja levelében páciensünk. 

A TritonLife Róbert Magánkórházban született első kisfiúnk, Marci. Mivel kislánykorom óta tartottam a szülés fájdalmától és az anyává válás felelősségétől, ezért mikor férjemmel elérkezettnek láttuk az időt a családalapításra, olyan orvost kerestem, akire maximálisan rá merem bízni magunkat, aki megnyugvást és biztonságot tud majd nyújtani a családdá válás nehéz óráiban, vagyis olyan valakit, aki mellett nem érzem majd kiszolgáltatottnak magam. Tudtam, hogy valami másra vágyom, mint a klasszikus orvos-beteg kapcsolat és a hagyományos, „futószalagos” szülés, de ekkor még nem fogalmazódott meg bennem pontosan, hogy mi is ez, így azt sem tudtam, hogy merre keressem.

Néhány kellemetlenebb személyes tapasztalat és pár hónap sikertelen kutatómunka után úgy döntöttem, az ünnepek idejére pihentetem az orvos- és kórházkeresést. Ekkor ajánlotta egy ismerősöm a figyelmembe a Róbert Kórházat. Bár erős volt az elhatározásom, hogy januárig nem foglalkozom a témával, mégis megnyitottam a kórház honlapját. Rövid és felületes nézegetés után azon kaptam magam, hogy az orvosok fényképeit böngészem, és megérzéseimre hagyatkozva keresem a „hozzám illőt”. Így esett a választásom dr. Dékány Ágnesre, annak ellenére, hogy nem szerettem volna női orvost. Nem is értettem a döntésem, de valahogy mégis úgy éreztem, Ő lesz a megfelelő kísérő számunkra.

Már az első találkozás alkalmával – ekkor Marci már ott volt a pocakomban – biztosra vettem, hogy jó döntést hoztam. Dékány doktornő megnyugtató és bizalmat árasztó kisugárzása azonnal elvágta bennem azt a kellemetlen szorongást, amit valószínűleg minden nő átél, mikor belép a nőgyógyászati váróba. Hihetetlen volt megtapasztalni, hogy nála nincs „buta” kérdés, bármiről lehet beszélni, és mindig van ránk idő – a rendelés mégsem csúszik soha. Úgy éreztem, külön figyelmet szentel a várandósság és szülővé válás lelki oldalára is, ami számomra legalább olyan fontos volt, mint pl.: a megfelelő vérkép. A terhesgondozás és az által vezetett szülésfelkészítő tanfolyam – melyen a férjem is részt vehetett – olyan plusz tudást és biztonságot adott nekünk, amivel könnyebben, kevesebb félelemmel és inkább örömteli izgalommal vártuk a Nagy Napot.

Sokat jelentett számunkra az is, hogy már a tanfolyamok alkalmával megismerkedhettünk a szülésben segédkező bábákkal, így a miénkkel is, Kun Laurával. Laurával egy kisebb komplikáció kapcsán már a rendszeres CTG vizsgálatok előtt megismertük egymást, és már ekkor meglepett rátermettsége, figyelmessége, türelme és elhivatottsága.

Nehéz röviden összefoglalnom gondolataimat, érzéseimet a Nagy Napról és ha azt mondom, csodálatos szülésem volt, az még közel sem fejezi ki pontosan azt, amit érzek. Ez a két ember, hihetetlenül küzdött értünk, tisztelettel, szeretettel, odaadással, figyelemmel, empátiával és mérhetetlen türelemmel kísértek minket, és tettek meg mindent azért, hogy Marci a lehető leggyengédebben jöhessen világra. Nem volt könnyű dolguk, mert akadt néhány nehézség, Ők mégsem mondtak le rólunk és nem választották a könnyebb utat.

Korábbi szülésélmény-beszámolókban mindig csak azt hallottam az orvosokról, hogy esetleg az utolsó órában bekapcsolódnak a folyamatba, Dékány doktornő azonban az elejétől kezdve ott volt velünk, támogatott, segített, kísért, vezetett. Pontosan érezte, hogy mikor van szükség egy kis biztatásra, egy kedves érintésre, nyugtatásra. A szülést követően rengeteget segített az élmények feldolgozásában, időt és energiát nem sajnálva mindig ott volt – és a mai napig itt van velünk, ha kérdésünk van. Olyan szeretettel fogad minket, ami a mai betegellátásból és sajnos nagyrészt az egész társadalmunkból hiányzik, de legalábbis nagyon ritka.

Laura nemkülönben – lenyűgöző volt látni fiatalságát meghazudtoló profizmusát, a belőle áradó szeretet és tisztelet. Energikussága, türelme, kitartása és optimizmusa az utolsó utáni pillanatra sem csökkent, még akkor is tartogatott egy biztató mosolyt számomra. Megható emlékként őrzöm a szülés utáni pillanatokat, a lelki támogatást, illetve a kórházi benntartózkodásunk során mindennapos látogatásait.

Csak dicsérni tudom a kórház többi munkatársát is – emberség és szakértelem tekintetében is valami olyan pluszt kaptunk, ami biztosan visszahúz minket a Róbert Kórházba, mikor úgy érezzük, eljött az ideje.