Sport várandósság alatt és szülés után - Szántó Nelli edző története

Az egészséges életmód és a mozgás mindig is része volt Szántó Nelli tréner életének, azonban a második babára várva "feladta a leckét az élet, ami a logisztikát és a körülményeket illeti" - meséli a sportoló, akit a várandósság alattiés a szülés utáni mozgásról, annak egészséges mértékéről, minőségéről is kérdeztünk. Nelli többek között azt is kiemeli, az elhízástól való félelemnek nem szabadna beárnyékolnia a várandósság szépségeit, szülés után pedig fontos a szervezet regenerációja, a kímélő mozgás, illetve szükség esetén szakember segítésége. "Türelem, kitartás és céltudatosság. Ha ez a hármas megvan, akkor azt idővel meg fogja hálálni a szervezet" - mondja Szántó Nelli, aki a TritonLife Kismedence Központ szakemberének irányításával nyerte vissza formáját.

 

Lassulás

Míg az első várandósságom alatt tele voltam énidővel, minden figyelmemet magamra tudtam fordítani, addig egy kistestvér érkezése már egészen más. Szerencsésnek mondhatom magam, mert elkerültek a rosszullétek mindkét terhességem alatt, és amíg a pocakom mérete el nem kezdett gátolni a mindennapi tevékenységekben, szinte észre sem vettem, hogy babát várok. Egy kisgyerek mellett egyszerűen nem volt időm befelé figyelni és lassítani. Emiatt eleinte gyakran lelkiismeretfurdalásom is volt, viszont az ötödik hónap környékén elkezdett jelezni a szervezetem, hogy vissza kell vennem. Többször bekeményedett a hasam, amit a korábbi várandósságom alatt sohasem tapasztaltam, valamint lett egy kisebb köldöksérvem a sok emelgetéstől. Elsőszülött kislányom Sári szerencsére viszonylag korán elfogadta, hogy segítségre van szükségem és nem tudom tovább emelgetni, ami óriási segítség volt márcsak azért is, mert a 3. emeleten lakunk, ahol nincs lift.

Nincs két egyforma várandósság 

Míg Sárival a pocakomban végig tudtam sportolni, most többször azt tapasztaltam, hogy az edzésre lopott idő már sok a mindennapi tevékenységek mellett és sokkal több pihenésre vágyik a szervezetem. Így elfogadtam, hogy többet pihenjek és a mozgás mennyiségét is csökkentettem figyelve a testem jelzéseire. Az első várandósságomhoz hasonlóan most is sokáig jólesett a futás. Az első trimeszterben három félmaraton lefutottam mindenféle cél vagy elvárás nélkül. A 31. hétig tartottam aktív résztvevőként  közösségi futóedzéseket és jártam a barátnőmmel hajnali órákban futni, míg az utolsó pár futás alkalmával el nem kezdtem érezni a regeneráció hosszából, hogy lassan itt a vége. Elfogadtam, mert sokkal fontosabb, hogy a kisbabám rendben legyen, mint az, hogy megerőszakoljam a szervezetem. Szerintem nagyon fontos, hogy az ember minél jobban ismerje a teste jelzéseit, mert akkor könnyebb belátni a határait is.

Míg a korábbi várandósságom alatt nem is értettem, amikor azt kérdezték tőlem, hogy keményedik-e a hasam sportolás közben, most egy egyszerű hétköznapi tevékenység közben is megtapasztaltam az érzést. Nem mertem kockáztatni, és az orvosom is azt javasolta, hogy hagyjam abba az edzéseket, így a 32. héttől semmi komolyabb fizikai aktivitást nem végeztem, bármennyire is vágytam rá. Bár itt azért megjegyezném, hogy egy két és fél éves aktív kislány anyukájaként nehéz inaktívnak maradni.

Az elhízástól való félelemnek nem szabadna beárnyékolnia a várandósság szépségeit

Edzőként az a tapasztalom, hogy nagyon sok kétely és félelem kering a nők körében azzal kapcsolatban, hogy vissza fogják e nyerni egykori formájukat szülés után és sokakat ez a gondolat abban is gátol, hogy kisbabát vállaljanak. Az egész várandós és gyermekágyas időszakot be tudja árnyékolni a túlsúlytól való félelem, pedig ennek a minden nehézségével együtt csodálatos állapotnak nem erről kellene szólnia. Magát a várandósság alatti sportolást is inkább a közérzet javításáért és a terhek könnyebb viseléséért javasolnám, hacsak nincs semmi kizáró ok, de a tapasztalatom azt mutatja, hogy inkább a túlsúlytól való félelem vezérli a legtöbb várandós anyukát a sport felé. Ki ne akarna fitt maradni kismamaként is, de mozogni, egészségesen táplálkozni már jóval teherbeesés előtt érdemes elkezdeni, és nem azután, hogy úton van a baba. Sajnos manapság tele van az internet szélsőséges példákkal, amik elérhetetlennek tűnnek sok nő számára. Vannak szerencsésebb alkatok, akik azonnal visszanyerik formájukat, de vannak, akiknek a hormonok sokkal nehezebb utat diktálnak.

Azzal sem árt tisztában lenni, hogy bizonyos izmok regenerációja (a medencefenék izmai és a hasizmok) hosszú távú folyamat, hiszen nem kis terhelések lettek kitéve a várandósság alatt. Amennyi ideig adott otthont egy test kettőnek, minimum annyi időre van szüksége ahhoz is, hogy minden szépen visszarendeződjön és újra megerősödjön, de inkább többre. Erre érdemes tudatosan is felkészülni és már a várandósság előtt és alatt is nagy hangsúlyt fektetni. Vannak erre specializálódott szakemberek, akik segítségével el lehet sajátítani ezeket a mozgásformákat, így elkerülhető, hogy szülés után maradandó problémákkal szembesüljön az ember.

Bár sok eltérő példát látunk magunk előtt arra vonatkozóan, hogy kinek milyen gyors a szülés utáni regenerációja, hiszen a genetika és a szülés kimenetele is nagyban befolyásolja ezt, a legfontosabb szerintem az lenne, hogy figyeljünk a testünk jelzéseire és ne másokhoz hasonlítsuk magunkat.

Sokszor nem csupán a testalkata határozza meg valakinek a mozgásra szánt időmennyiséget, hanem a körülményei is. “Arra van időd, amire időt szakítasz.” Ezzel részben egyetértek, ugyanakkor kisgyerekes anyukaként rá kellett jönnöm, hogy sokszor a körülmények diktálnak, amihez folyton alkalmazkodnunk kell. Egy világjárvány kellős közepén ez pedig hatványozottan érvényes. Személy szerint én minden nap rá tudnám venni magam a mozgásra, mert szeretek sportolni és feltölt, de a szülés után azonnal visszaálltam dolgozni, a férjemen kívül nincs segítségem a környezetemben, így a szabadidőm nagy részében dolgozom és próbálom utolérni magam a teendőimmel mindezt úgy, hogy ebből a kislányom semmit se érzékeljen. Ez nem kis munka és bizony sok éjszakázással és hajnali keléssel jár, de ha eljutok mozogni, mindig feltölt.

Megtanultam anyaként, hogy felesleges azzal ostorozom magam, hogy nem jutok el elégszer mozogni, inkább hálás vagyok érte ha kijutok és kiélvezem minden pillanatát. Én egy kimondottan megszállott sportolónak számítottam a napi 20-30 km-es futásaimmal és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik az az élsportoló, aki voltam, de megértettem, hogy most egy más életperiódusban vagyok, így nem is hasonlíthatom magam a korábbi önmagamhoz.

Családanyaként szeretnék igazán megélni minden közös pillanatot és kiegyensúlyozott anyukájuk lenni a kislányaimnak. Ehhez viszont elengedhetetlen az is, hogy egyensúlyban legyek önmagammal, ezért képes vagyok akár hajnalban is felkelni futni, hogy a családom ne érzékeljen ebből semmit. Egy kisgyermek érkezése óriási változás egy pár életében, amihez meg kell tanulni alkalmazkodni. Hiszem, hogy nem kell teljesen lemondani önmagunkról, sőt nagyon is fontosnak tartom, hogy ebben a megváltozott helyzetben is megtaláljuk az utat önmagunkhoz, de helyén kell tudni kezelni, hogy semmi sem lesz ugyanolyan, mint régen, hiszen nem csupán rólunk van már szó.

Az első kislányom születésekor várandósan több, mint 1000 km-t futottam és a szülést követően fél éven belül sikerült újra formába lendülnöm azáltal, hogy a délelőtti alvásokat babakocsis futással töltöttük el. Nagyon sok munka volt abban, hogy visszanyerjem a formám, de nem is csupán ez volt a célom a közös sportolással, sokkal inkább megtalálni kicsit újra önmagam a sport által.

Helyén kezelni az állapotunkat

A szülést követően nem kevés felesleg maradt rajtam, amit teljesen természetesnek tartottam, és tudtam, hogy óriási dolgot vitt véghez a szervezetem: otthont adott egy másik életnek. Akkor kezdett zavarni, hogy lassabb a változás, amikor egyre több kérdést kaptam azzal kapcsolatban, hogy mennyi felesleg van még rajtam és, hogy mennyit híztam, pedig végigmozogtam a várandósságomat. Szerintem nem ezen kellene lenni a hangsúlynak az első hónapokban, de sajnos edzőként az a tapasztalatom, hogy komoly elvárások elé állítják az embert különösen akkor, ha korábban nem volt súlyfeleslege. Szerencsére én helyén tudom kezelni ezt a dolgot, mert tudom, hogy mindent mindig a lehetőségeimhez képest megteszek és nem ostorozom magam feleslegesen olyan dolgokért, amin nem tudok sokat változtatni.

Figyelni a regenerációra, szakember segítségét kérni

Bár egy részem türelmetlenül várja, hogy újra fussak tudom, hogy időre van szüksége a szervezetemnek és nagyon tudatosan meg kell alapoznom bizonyos izmok erejét, hogy  újra elkezdhessek hódolni a szenvedélyemnek. Gyenge medencefenék izomzattal és szétnyílt hasizommal semmilyen szinten nem ajánlatos futni, így az elsődleges szempont ezeknek az izmoknak a helyreállítása lesz, ami egy nagyon optimális szülést követően is legalább három hónap kitartó munkájának eredménye lesz. Korábban nem érdemes semmiféle rázkódással járó mozgásformát (így a futást sem) erőltetni, mert maradandó problémákat okozhat.

Ebben Rigóné Tavaszi Piroska volt segítségemre, aki kimondottan a kismedence területére szakosodott gyógytornász. A 6 hetes gyermekágyas időszak lejárta után egy felméréssel kezdtünk, ahol a szakember megvizsgálja, hogy milyen mértékben sérültek az izmaim, hol tartok a regenerációban és milyen speciális gyakorlatokra van szükségem a mielőbbi felépüléshez. Türelem, kitartás és céltudatosság. Ha ez a hármas megvan, akkor azt idővel meg fogja hálálni a szervezet.