ÚJRA FÁJDALOM NÉLKÜL ÉLEK - EGY GERINC-CISZTA TÖRTÉNETE

Elég egy rossz mozdulat ahhoz, hogy nehezen visszafordítható változások történjenek egy korosodó gerincben. Egy laikus számára még az okok kiderítése sem egyszerű, hiszen a folyamatos hasogatás, az időnkénti belenyilallás sokszor nem ott jelentkezik, ahol a baj van. Így aztán évekbe, jobb esetben csak hónapokba kerül, hogy az akkor már a legkisebb mozgásban is akadályozott beteg újra aktív életet élhessen.

Nagy Lajos története egy havas februári napon kezdődött.

Rosszkedvűen ébredtem azon hétfőn. Miután egész éjjel havazott, tudtam, hogy komoly feladat vár rám. -emlékszik vissza a kifejezetten fiatalos 67 éves férfi. Több mint félméteres hó állt a házunk előtt, beterítve az egész hatalmas kaput. Siettem volna, vidéki tárgyalásra kellett mennem. Fogtam a lapátot és óriási vehemenciával kezdtem lapátolni a havat. Egészen belejöttem, még jól is esett a friss levegőn a munka. Úgy egy óra kellett hozzá, képzeletben megveregettem a vállamat, s egy gyors mozdulattal felnyitottam a kocsikiálló kapuját. Na, ekkor történt a baj! Akkora volt a lendület, hogy a havas uton megcsúsztam, s hatalmasat estem hátrafelé, rá a kezemre és a hátsó részemre. Egy pillanatra el is sötétült előttem a világ. Nagy nehezen felálltam, s óvatosan bebotorkáltam a házba. A feleségem azonnal ágyba parancsolt. Gondoltam egy kis pihenés után jobban leszek.  Eltelt pár nap, és a vállam még mindig sajgott, a kezemet alig tudtam felemelni, és időnként fájt a csípőm is.

Még ekkor sem gondolta, hogy ezek a tünetek egyértelműen orvosért kiáltanak?

Dehogynem! Tudja, én egy precíz mérnökember vagyok. Szeretem jól megszervezni az életemet, így persze vadul böngészni kezdtem az internetet, telefonálgatni, hol fogadnak mihamarabb. Egy Pest melletti kis faluban lakom, nem akartam sokat utazgatni. A legközelebbi ortopédiai magánrendelőt választottam. Az orvos megvizsgálta a vállamat, majd egy adag szteroid injekciót nyomott a fájó részbe. Ígérte, a gyulladás hamar meggyógyul. A csípőm fájdalmát illetően pedig azzal biztatott, hogy idővel az is elmúlik. Újabb pihenő időszak következett, de a sajgás csak nem múlt el.

Nyilván egy idő után visszament az orvosához?

Már nem hozzá. Kerestem egy másik magánrendelőt. Itt újabb vizsgálat történt, újabb injekciót kaptam a vállamba, a derékfájással kapcsolatban pedig itt is megnyugtattak, mondván, idő kell mire regenerálódik. Türelmesen vártam. Közben újra elkezdtem dolgozni. Terveztük a nyári utazást a feleségemmel. Megjött a tavasz. Bár a kezemet már jól tudtam mozgatni, az ágyékomnál, végig a csípőm vonalán csak nem akart múlni a hasogatás. Sőt, egyre többször érzetem, hogy már a lábamba is kisugárzik a fájdalom.

Már a mozgásában is korlátozta?

Egyre jobban beszűkült a mozgásom, s határozottan romlott az életminőségem.  Születésem óta szívritmus zavarom van, emiatt soha nem sportoltam szenvedélyesen, de a reggeli félórás tornámhoz, és az esti sétámhoz ragaszkodtam egész addigi éltemben. Egyre nehezebben ment mozgás, s egyre többször ébredtem fel éjszaka arra, hogy fáj a csípőm és a lábam. Nem volt mit tenni, fájdalomcsillapítóhoz nyúltam. Egy ideig csak este, aztán már napközben is beszedtem. Eleinte csak enyhét, aztán ahogy kezdett hozzászokni a szervezetem, egyre erősebbet vettem be.

Mikor jött el az a pillanat, amikor úgy érezte, ez már nem maradhat így?

Nyáron sokat szoktunk kirándulni a barátainkkal. Miután a sokadik találkozót kellett lemondanom, mert a kialvatlanság és az erősödő fájdalom miatt nem mertem nekivágni egy komolyabb túrának, felhívtam a reumatológust. Ismét elmentem hozzá, a doktor akkor már nem biztatott semmi jóval. A tüneteim gerincproblémára utaltak, így nem is vállalta a kezelést. Dr. Erbsz András gerincspecialistát ajánlotta, aki sok betegén segített már. Kezdtem összetörni, lelkileg a padlóra zuhantam. A születési szívritmuszavart leszámítva soha nem volt komolyabb betegségem. Mindig vigyáztam magamra, az egészségemre. S akkor jön egy ilyen ijesztő mondat: gerincproblémája van. S azzal még egy laikus is tisztában van, hogy mennyire nehezen orvosolható a baj a gerincben.

Gondolom a félelmei ellenére gyorsan felkereste Erbszt doktort…

Még aznap telefonáltam. A következő nap pedig elmentem egy MR-t csináltatni, hogy annak eredményére már ne kelljen várni a pontos diagnózishoz. Szerencsémre már azon a héten fogadni tudott Erbszt doktor. Komolyan nagyon féltem, hogy mit mond majd. A szorongásom már a kézfogáskor enyhült, fantasztikusan megnyugtató a személyisége. Nyugodtan, figyelmesen hallgatta a történetemet, minden részletre kiterjedően kifaggatott, és alaposan megnézte az MR leletet. Elmondta, hogy egy úgynevezett symovialis cysta látható a L-IV csigolya magasságában, ami már elég nagy, így ez elég súlyos állapot. Ahogy nőtt ez az elváltozás, egyre jobban nyomta a gerincből kijövő idegeket, ez okozta az egyre elviselhetetlenebb fájdalmakat a csípőmben és a lábamban. Egészen meglepett, hogy mennyire partnernek tekint a terápia kialakítása során. Megegyeztünk, hogy részt veszek egy infúzió kúrán, ami jó eséllyel segít a ciszta felszívódásában. Rettenetesen örültem, hogy jó kezekbe kerültem. Ha nem lett volna akkora fájdalmam, talán még táncra is perdülök.

Kiderült, hogy minek következtében alakult ki a ciszta?

Pontosan nem. A esés miatti sérülésnek feltehetően köze lehetett hozzá, de időközben kiderült, hogy édesanyám is küzdött gerincsérvvel, így egy genetikai meghatározottság is állhat a ciszta megjelenése mögött. Sajnos nem adta meg könnyen magát, a 10 infúzióból álló kúra ellenére csak nem szívódott fel a folyadék. Nagyon elkeseredtem. Tudtam, itt már csak a műtét segíthet. Erbszt doktor továbbra is nagyon együttérző volt, átbeszéltük a nyarat, s közösen kitaláltuk, hogy augusztusban legyen a műtét. Így lehetőségem volt a régóta várt, és tavasszal befizetett nyári franciaországi körútra elmennem.

Hű, ez nem volt nagy vállalás?

Sok gyógyszerrel és sok pihenéssel csináltam végig. Mindenképpen ezt az örömöt meg akartam adni a feleségemnek. Az utolsó napok már macerásak voltak, akkor már az ülés is nehezemre esett. De az útitársak nem vettek észre semmit rajtam. Persze ahogy közeledett a hazautazás napja, úgy nőtt a gombóc a gyomromban.

Nagyon félt a műtéttől?

Rettenetesen! Soha nem volt még műtétem, pláne ilyen komoly beavatkozás. Nehéz volt megbarátkozni azzal a tudattal, hogy a gerincvelőm mellett vágni fognak. Rettegtem az altatástól is. Még tavasszal egy jóbarátom halt meg a műtőasztalon, nem ébredt fel. Igaz, neki szívműtétje volt, de a félelem ettől még belém költözött. A Róbert Kórház légköre szerencsére oldotta a bennem lévő feszültséget. Erbszt doktorhoz hasonlóan nagyon megnyugtató volt az altatóorvos is. Látta rajtam a szorongást, kedvesen és igen részletesen elmondta, mi fog velem történni. Még közvetlenül a műtét előtt a doktor ismét átbeszélte velem, hogy mire számítsak majd. Kétágyas szobában helyeztek el, nagyon kedvesen gondoskodtak rólam a nővérek is. Egy gyógyszert kaptam először, aztán már csak homályosan emlékszem arra, hogy egy injekciót is adott az altatóorvos, aztán teljesen megszakadt a kép. Mikor magamhoz tértem érdekes módon nem érzetem fájdalmat. A vágás helye persze érzékeny volt, de sokkal rosszabbra számítottam. Erbszt doktor minden nap bejött hozzám, amíg bent feküdtem. Megnézte a sebem, érdeklődött a hogylétem iránt. Úgy éreztem, a figyelme is gyógyít. Minden tökéletes volt, és igazán családias hangulat vett körül a kórházban.

Másfél hónap telt el a műtét óta. Most hogyan érzi magát?

Remekül! Hatalmas kő esett le szívemről, hogy megoldódott a gerincproblémám. Rendszeresen jövök ellenőrzésre Erbszt doktorhoz. Gyógytornászhoz járok, s esténként már ismét nagyokat sétálok. Lassan tervezgetem a jövő nyári utazásunkat a feleségemmel. Csak egy dolgot sajnálok: hogy nem kerestem fel korábban a gerincspecialistát. Akkor megkímélhettem volna magamat néhány hónap szenvedéstől.

 

Írta: Sándor Kata