A szülés pszichés tényezői: kihívások, nehézségek, csodák, tanácsok

Vajon hogyan vélekedik egy nő a saját szülésével kapcsolatban? Megannyi külső és belső tényező befolyással van erre. Fontos tudatosítani, hogy a várandóssághoz és a szüléshez nemcsak az örömteli várakozás, hanem félelemmel és ambivalenciával átszőtt attitűd is kapcsolódhat. Kránicz Ágnes, a TritonLife klinikai szakpszichológusa megosztja velünk, mit tehetünk azért, hogy harmonikus szülésélményünk legyen. Körüljárjuk a felkészültség, a biztonságérzet, a társas támasz, a bátorító attitűd és kommunikáció, valamint az ellazulás és befelé figyelés képességének témáját.

– Egészen kisgyermekkorunkban elkezd formálódni az a belső késztetésünk, hogy édesanyák legyünk. Megajándékoznak minket első babánkkal, babakocsival, játékokkal játsszuk el az anyaszerepet, és ha a szűkebb-tágabb családban csecsemő születik, figyelemmel és aktívan is részesei lehetünk a csodának. A szeretteink által mesélt narratívák – köztük saját születésünk története –, édesanyánk, nagymamánk anekdotái is hatással vannak arra, hogy később hogyan gondolkodunk a gyermekvállalásról – mondja Kránicz Ágnes, majd hozzáteszi: több hazai kutatásban is vizsgálták, hogy hogyan alakul ki a nők szüléshez való viszonya, milyen tényezők befolyásolják azt. Az egyik ilyen tényező tehát saját gyermekkorunk.

A kontroll kiadása és visszaszerzése

Ha a hagyományos társadalmakra gondolunk, annak tagjai aktívan bevonták a család fiatalabb tagjait a csecsemők és kisgyermekek gondozásába. A modern, nukleáris családokban (az iparosodás és urbanizáció óta) azonban ez szinte teljesen eltűnt.

Szűkebbé váltak a családok, és jóval inkább az egészségügyi ellátórendszer jutott aktív szerephez. A szakemberek és a technológia gyűrűjében erősen elhalványul a várandósság és a gyermekszülés természetes folyamatként való megélése. A tapasztalatok szerint a nők egyre kevésbé mernek ráhagyatkozni saját testük bölcsességére, és egyre kevésbé bíznak a szülésükhöz kapcsolódó kompetenciáikban. Pont ebből adódóan nem mindig gondolnak bele, hogy a szülővé válásnak, ennek a természetes folyamatnak aktív szereplői ők maguk.

A kutatások arról tanúskodnak, hogy a legnagyobb segítséget kívülről várják. Az attitűdvizsgálatban az nem igazán jelent meg a nők válaszai között, hogy saját maguknak – a babájukkal összefonódásban – tudnak nagy segítséget jelenteni, és tulajdonképpen rajtuk és a gyermekükkel való kapcsolódáson is múlik, hogy a szülés és a hozzá kapcsolódó érzelmi élmény hogyan alakul.

A szülőségre való felkészítő tanfolyamok tapasztalatai azt mutatják, hogy az aktív szülésélményre való ráhangolódást nagyban megkönnyítheti az anya és a magzat közötti harmonikus kapcsolat és kommunikáció kialakítása. Érdemes tehát felkutatni azt az egyensúlyt, hogy egyszerre helyezünk bizalmat orvosainkba, szülésznőinkbe, ápolóinkba, és egyszerre bízunk saját magunkban is, érezve, hogy kompetensek vagyunk, igenis meg tudjuk csinálni!

Felkészültség, biztonságérzet

– Vajon hogyan érezhetjük magunkat kompetensnek? Az első, amit kihangsúlyoznék ezek közül, az a felkészültség. Ha ráhangolódik és tudatosan felkészül a kismama arra, hogy mi fog történni ebben a folyamatban, bizonyítottan kevesebb krízist és negatív élményt él meg, és a szüléssel kapcsolatos szorongása is csökken. Merjenek bátran kérdéseket feltenni, információkat gyűjteni, hiszen így tudják csökkenteni a félelmeiket, aggodalmaikat!

A másik ilyen tényező a biztonságérzet. – A nők akkor képesek ráhagyatkozni a szülés folyamatára, ha biztonságban érzik magukat, ha tudják, mi vár rájuk, hol, milyen környezetben, milyen szakemberek támogatásával fognak szülni.

– A TritonLife-ban szuper lehetőségnek tartom, hogy a várandósok nyílt nap keretében előre meglátogathatják a kórházat, a szülőszobát és a kórház személyzetével is találkozhatnak, beszélgethetnek. Ha tudják, hová mennek, kik fogadják őket és bátran kérdezhetnek orvostól, szülésznőtől, pszichológustól, akkor a biztonságérzetük és a kompetenciaérzésük is növekszik – emeli ki Kránicz Ágnes.

A kutatások azt részletezik, hogy azok a nők, akik a kompetenciájuk mértékét nagyobbnak érezték, kevesebb szorongást és kisebb mértékű fájdalmat éltek át szülés közben, valamint kevesebb sebészi beavatkozásra volt szükség a körükben.

Társas támasz, bátorító attitűd és kommunikáció

A következő lényeges elem a társas támogatás kérdésköre. Ha a várandós hölgy tudja, hogy a közvetlen környezete támogatást, segítséget nyújt, ha szüksége van rá, és érzi, hogy szeretik, megbecsülik, értékelik őt, akkor gördülékenyebben veszi az akadályokat.

Itt érdemes még egyszer beszúrni a szaksegítségbe vetett bizalmat, hogy a támogató közegbe az egészségügyben dolgozó orvost, szülésznőt, ápolónőt, laktációs tanácsadót is beleértsük. Akár tőlük, akár a párunktól, szeretteinktől, közeli hozzátartozóinktól érkezik megerősítő, bátorító, elfogadó attitűd, annak ebben a szenzitív időszakban nagyon nagy pozitív ereje van.

– Például a „meg fogod tudni csinálni”, „képes vagy rá” és hasonló mondatok segíthetnek abban, hogy elhiggyük, valóban képesek vagyunk rá. Nagy ereje, jelentősége, értéke van az elismerő szavaknak. Sőt, akár hosszú távon is velünk maradhatnak, elkísérhetnek, muníciót adhatnak a bátorítások – fogalmaz a pszichológus.

Ellazulás, befelé figyelés

Kránicz Ágnes arra is rámutat, hogy ha képesek vagyunk kellően oldott, ellazult állapotba kerülni, amikor eljött a szülés ideje, van technikánk arra, hogyan tudjuk megnyugtatni magunkat, az a méhszövetet, méhizomzatot is segíti az ellazulásban.

Ha előre tudatosítjuk magunkban, hogy amikor érkezni fognak a méhösszehúzódások, az fájdalommal jár (és ez a fájdalom ahhoz kell, hogy a kisbabánk meg tudjon születni), akkor jobban meg tudjuk engedni a fájdalmat, segítve a szülés folyamatát.

Elsőre természetesen nagy riadalmat kelthetnek a fájások, hiszen ez az egyik legnagyobb fájdalom, amit az ember elbír, kibír. Amikor azonban félünk, izgulunk, nőhet a fájdalomérzetünk, feszültek az izmaink.

Vannak édesanyák, akik arról számoltak be, hogy halálfélelmet éreztek az erős fájdalom miatt. Fontos tehát kitérni a különböző relaxációs, önmegnyugtató technikákra, elsajátításukkal csökkenthető a fájdalom érzése. Sokat számít, ha a szülő nő a fájások közötti időben például olyan pozitív képzeleti képet hív elő, amiben ő és a babája nyugodt környezetben van.

Amikor a jobb agyfélteke veszi át az irányítást

Ahány édesanya, annyiféle szülésélmény létezik – megannyi árnyalattal, amiben a pozitív és negatív részletek, megélések nem tisztán, jóval inkább együtt vannak jelen.

– Szülés során módosult tudatállapotba kerülünk, a jobb agyfélteke veszi át az irányítást, kevésbé tudunk racionálisan gondolkodni, időben, térben másképp éljük meg ezt az eseményt, egyfajta eksztatikus állapotba kerülünk.

Kránicz Ágnes a szerelmi lebegéshez, vagy épp ahhoz tudja hasonlítani, mint amikor annyit futunk, hogy már szinte észre sem vesszük a mennyiségét, mert csak a pozitív érzés visz előre.

– A szülés során fokozott képzeletbeli tevékenység jelenhet meg, olyan belső képek (akár korábbi traumák) jöhetnek elő, amelyek soha máskor. Intenzív, intuitív, akár szélsőséges érzelmeket is megélhetünk, számtalan színt, árnyalatot, hangot érzékelhetünk – fejti ki a jobb agyfélteke kapcsán a pszichológus, majd hozzáteszi: éppen ezért kapcsolódik sok misztikum a szüléshez. Ez a nem mindennapi állapot természetesen elmúlik, nem kell attól félnünk, hogy valami gond van velünk.

Anyai és más szerepek harmóniája

A szülés egy új szerep, identitás, az anya születésének pillanata is. Hogyan hangoljuk ezt össze – az új családi, napi ritmus felvételét, beállítását követően – a többi szerepünkkel? Erről is beszélgettünk a szakemberrel, aki úgy látja, a türelem és a nyílt, őszinte kommunikáció elengedhetetlen részei ennek az összehangolásnak.

– Kisbabánk érkezésével új szerepet kapunk. Most már szülők is vagyunk, ám maradtunk dolgozó nők (hiszen eljöttünk egy munkahelyről, vállalkozásból, ahová lehet, vissza is térünk), valamint maradtunk társak, partnerek is. A fókusz ekkor a kisbabánkon van, ám egy idő után, ha már kialakult a napi ritmus, biztonsággal végezzük a napi feladatokat, érdemes rendet tenni a szerepeink között, és ráismerni, milyen igények, vágyak jelennek meg bennünk a többi szerep kapcsán, és javaslom, hogy ne próbáljunk minden áron a kívülről érkező elvárásoknak megfelelni!

– Fontos, hogy a párok nyíltan kommunikáljanak arról, hogy hogyan gondolkodnak saját szülőségükről, mit hoznak származási családjukból, mi az, amit tovább szeretnének vinni, és mi az, amit semmiképp. Megannyi út létezik, találjunk kompromisszumot! Ebben pedig a rugalmasság a kulcs – hiszen lehet, hogy a baba érkezése előtt hoztunk egy döntést, de utána a tapasztalatok mentén változhat a helyzet.

– Engedjük meg magunknak az érzéseinket, az új gondolatokat! Hiszen ez visz előre, és mindeközben az sem baj, ha valamiben hibázunk. Vállaljuk, amikor csetlünk-botlunk, mindig van idő fejlődésre! És nem utolsósorban, éljük meg sikereinket is! Rajtunk múlik, milyen családdá válunk.