A vetélés

A terhesség 24. hete előtt bekövetkező magzati veszteséget vetélésnek nevezzük.Megkülönböztetünk korai (12. hétig) és középidős vetélést.

A korai vetélés esetében, amennyiben szükséges (erős vérzés, fájdalom, vagy elhalt magzat esetén sem indul meg a tulajdonképpeni kilökődés) altatásban a hüvely felől, járulékos sérülés nélkül ürítjük ki a méhet. Az így meggyógyult pácienst általában a műtét után hat órával, kísérővel hazaengedjük. A középidős művi vetéléseket központi klinikákon, illetve kórházakban végzik, két ülésben.