Az agyalapi mirigy működési zavarai - a vízháztartás zavarai

Elképesztő szomjúság, folyamatos vágy a hideg vízre, és persze ennek következménye, hogy mindig vécé közelében érzi biztonságban magát az ember… Az ok a vazopresszin (antidiuretikus hormon, ADH) hiánya, vagy csökkent termelődése. Bár a vizelet kiválasztással van problémánk, urológus helyett tanácsos endokrinológushoz fordulni. Ő segít megszabadulni a tünetektől.

A hormonháztartás legfőbb szabályozója

A hormonháztartás legfőbb szabályozója a hipofízis és a hipotalamusz nevű szervecske, mely az agyalapon található kis kamrácskában bújik meg. A vizelet szabályozásáért felelős vazopresszin a hipotalamuszban termelődik, de a hipofízis tárolja, és onnan kerül a véráramba. Akár egyik, akár másik szervecske sérül, ez hatással lehet a vazopresszin termelésére. Ha túl alacsony a hormonszint, a beteg folyamatosan szomjasnak érzi magát, rengeteget iszik, és nagyon sok vizeletet termel a szervezete. Ez egyrészt igen megnehezíti az életvitelét, másrészt veszélyeztetheti a kiválasztó szervek épségét, és kiszáradáshoz vezethet. A betegség neve centrális diabétesz inszipidusz. Nem keverendő össze a diabétesz mellitusszal (cukorbetegség), mely szintén sok folyadékfogyasztással és bőséges vizeletürítéssel jár, de a hasnyálmirigy által termelt inzulin hormon rendellenessége okozza.

Folyamatos szomjúság, mint tünet

A centrális diabétesz inszipiduszban szenvedő beteg naponta akár 5-25 liter vizeletet is üríthetnek, a túlzott folyadékveszteség pótlására ugyanennyi folyadékot fogyasztanak. A beteg akkor is jelentős mennyiségű vizeletet választ ki, ha nem jut elég folyadékhoz, így nagy a veszélye a kiszáradásnak. A betegség lehet öröklött, de gyakoribb, hogy agysérülés, valamilyen sebészeti beavatkozás, daganat károsítja a hipofízist vagy az agyalapi mirigyet. Bizonyos rosszindulatú daganatokhoz és más betegségekhez is társulhat az állapot. A tünetek bármely életkorban megjelenhetnek, fokozatosan, vagy hirtelen.

Vizelet- és vérvizsgálat a pontos diagnózisért

A középkorban az orvos megkóstolta a vizeletet: ha édeskés volt, diabetes mellitusról lehetett szó, ha íztelen, akkor diabetes insipidusról. Ma is fontos a két kórállapot elkülönítése, de már más módszerrel méri a szakember a vizelet cukortartalmát. Az endokrinológus legtöbbször folyadékmegvonásos vizsgálatot rendel el, melynek során rendszeresen mérik a vizelet mennyiségét, koncentrációját és a beteg súlyát, vérnyomását. A kapott adatok alapján biztonsággal eldönthető, hogy centrális diabétesz inszipidusz áll-e fönn. Ha ez bebizonyosodott, fontos, hogy valamilyen képalkotó eljárás segítségével (röntgen, CT, MMRI) az orvos megbizonyosodjon róla, nincs-e fizikai eltérés (sérülés, daganat, bevérzés) a hipofízis vagy a hipotalamusz területén. A kapott eredmény alapján sebészeti beavatkozás is végezhető.

Hormon az orrba

Fontos, hogy a beteg ne száradjon ki, mindig annyi folyadékhoz jusson, amennyire szüksége van. Sokat javít a helyzeten, hogy ma már orrspray formájában bejuttatható a szervezetbe a vazopresszin hormon bizonyos módosított változata. Más típusú gyógyszeres kezelés is szóba kerülhet. Nagyon fontos, hogy a paciens együttműködjön az orvossal, és a meghatározott gyógyszert juttassa a szervezetébe, a meghatározott mennyiségben. Túladagolás esetén áteshetünk a ló másik oldalára: a szervezet kórosan sok vizet fog raktározni, ami fokozott folyadék visszatartáshoz, ödémához vezethet.