Az apa szerepe a családdá válás során – mit él át a férfi?

Napjainkban egyre több szó esik arról, hogy mi mindennel megküzdenek az édesanyák, de az édesapák nehézségei kevésbé vannak a látókörünkben. Min megy keresztül a családdá válás során a férfi, és milyen tanácsokat vihet magával erre az időszakra? Kránicz Ágnessel, a TritonLife klinikai szakpszichológusával jártuk körül a témát.

Nem csak az édesanyák, hanem az édesapák is teljesen új szerepben találják magukat kisbabájuk érkezésével. Azonnal, élesben tapasztalják meg ezt az újdonsült helyzetet, nincs rutin, ami automatikusan átsegítené őket ebbe az új kihívásba.

A korábbi két fős családi rendszer felborul, ami természetes, hogy feszültségekkel, bizonytalanságokkal, szorongásokkal jár(hat). Ezt a helyzetet kivédeni nem lehet, ezért amit tenni tudunk, hogy megfelelően felkészülünk rá. Az új szerepet a férfinak és a nőnek is tanulni kell, nem automatikusan történik.

– Nemcsak a nőkben, de a férfiakban is elindulnak különböző gondolatok, érzések annak kapcsán, hogy „milyen apa leszek?” A szereptanulás mellett – amibe alkati kérdések, a származási család mintái és vágyfantáziák is belejátszanak – lényeges látni, hogy az apaszerep máshonnan ered, és más elvárásoknak kell megfelelni.

– A férfit nagy felelősség terheli, neki kell fenntartani a családot, és emellett apaként is helytállnia. Ez rengeteg és nagyon megterhelő feladat, amit azzal enyhíthetünk, ha tudatos figyelemmel, megértéssel fordulunk a partnerünk felé, és időt hagyunk arra, hogy kiforrjanak az új szokások.

– Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy az édesapák a megszületéssel kerülnek először fizikai kontaktusba gyermekükkel. Ezért is fontos a pár egymásra hangolódásának képessége és az elvárások (magukkal és egymással szemben) tisztázása is a mindent átható megfelelési kényszer helyett – hangsúlyozza Kránicz Ágnes, aki úgy tapasztalja, hogy az örömteli tervezgetés után – trimeszterről trimeszterre – újabb és újabb kihívásokkal találják szembe magukat a leendő szülők, amiktől sokszor nemcsak az édesanyák, hanem az édesapák is megijednek.

Nincs kőbe vésett tempó az új szerepek elsajátítására

– A családdá válás a nők és a férfiak számára is normatív (tehát természetes módon bekövetkező) krízis. Rögtön, élesben tapasztalják meg az új helyzet hullámzásait, nincs rutin, ami bármin átsegít. Hiába látják, hogy más édesapák hogyan csinálják, olyan helyzetbe kerülnek, amiben korábban még sosem voltak. Vannak, akik számára idegen az új szerep megtanulása, vagy akik azt élik meg, hogy „ezzel most nem tudok mit kezdeni”. És ezt az sem teszi könnyebbé, hogy a környezetében legtöbbször mindenki elvárja, hogy siessen, vegye fel a tempót, gyorsan hangolódjon rá az új felállásra – mondja a pszichológus.

A férfiak is megtapasztalják a saját múltjukkal, gyerekkorukkal, szüleikkel kapcsolatos érzésekkel, gondolataikkal való megküzdést. Sőt, a származási családról való leválás is végérvényesen befejeződik, új család, új egység születik.

A tervezés időszaka („milyen legyen a babaszoba?”) úgymond lightosabb, ekkor a férfi tevőlegesen is része tud lenni a folyamatnak (például összerakja a kiságyat, kifesti a babaszobát…), tehát azáltal, hogy belehelyezi egy tevékenységbe az energiáját, növekszik a kompetenciaérzése és csökken a szorongása.

Vonjuk be az édesapát is!

– Sokszor látom a kórházban, hogy amikor sír az újszülött, az apuka nagyon meg tud ijedni, tétován, megszeppenve inkább hátrébb lép, és a közelébe sem mer menni a kisbabának, tehetetlenséget él át. Ekkor érdemes türelemmel, megértéssel venni a viselkedését, és segítséget kérni a kórházi személyzettől, akik készséggel segítenek, mintát nyújtanak, tanácsokat fogalmaznak meg – tájékoztat Kránicz Ágnes, majd kiemeli: ne fúrjuk ki, engedjük oda az édesapát is!

A kezdeti szorongást ilyenkor is van mód cselekvéssel csökkenteni – a kisbaba simogatása, dédelgetése, kenguruztatása nagy segítség, és a kötődést is erősíti a gyermek és az édesapa között. Így nem éli át a kirekesztettség és az inkompetencia érzését, és megtanul fokozatosan kapcsolódni a gyermekéhez.

Ha dióhéjban visszatérünk magára a szülés folyamatára, fontos megjegyezni, hogy nem csak az a jó apa, aki bemegy a szülőszobába és végigkíséri a folyamatot, hanem az is lehet jó apa, aki esetleg kint várakozik. Előfordulhat, hogy nem annyira bírja a kórházi körülményeket, a műszerek látványát, lényeg, hogy mindenki annyira vonódjon be, amennyit elbír. Ettől teljesen függetlenül válhat jó apává!

A férfi magányossága

A hazaérkezés és a hétköznapi rutin beállítása alatt többek között az is nehezítő faktor lehet, hogy az édesapa munkája, szakmai élete ugyanúgy pörög, mint korábban. A munkahelyi elvárásokkal továbbra is szembe találja magát (akár otthonról, akár bejárósan dolgozik). Sokszor felmerülhet benne, hogy „másra nem is vagyok jó, csak hogy hozzam a pénzt, egyfajta pénzautomata vagyok, de ki vagyok zárva, mellőzve, hanyagolva vagyok érzelmileg és az intimitás szempontjából is, igazából nem is kellek senkinek”. Ezek a gondolatok sokszor nyugtalaníthatják az édesapát, amiről nem szoktunk beszélni, sőt rosszabb esetben észrevenni sem!

Tudatos figyelem és őszinte kommunikáció

Kránicz Ágnes roppant fontosnak tartja, hogy aki észreveszi, hogy a fenti témák bármelyike foglalkoztatja (esetleg szorongást kelt benne), kezdjen el foglalkozni vele, beszéljen róla! Fejezzük ki – akár pozitív, akár negatív – érzéseinket is egymás felé! Ebben az életszakaszban legfőképpen a tudatos figyelem és a nyílt kommunikáció terén érdemes fejlődni, és ne várjuk tehetetlenül, hogy jobbra fordul!

– Komoly párkapcsolatban érdemes megágyazni ezeknek a beszélgetéseknek, akár már családtervezés előtt – beszéljük át azokat a szokásokat, hiedelmeket, kulturális és értékrendbeli témaköröket, amik érintik a gyermekvállalást! Próbáljunk magunkra rálátni: mit csinálok, mit érzek, mit várok el a másiktól! Ha értő figyelemmel, és nyílt, őszinte kommunikációval fordulunk egymás felé családtervezés előtt és gyermekünk megszületése után is, akkor ez hatalmas segítség abban, hogy ne húzódjon el a normatív krízis, átlendüljünk az első időszak nehézségein!

Erősítsük egymást

– Számos dolog tehát magán a párkapcsolaton múlik, hogy elveszik vagy megmarad az a figyelem, amivel képesek vagyunk egymásra hangolódni. Megeshet, hogy halványul ez a figyelem, ha például olyan családból származunk, ahol az érzéseknek nem volt helye, hanem a teljesítmény volt az érték. Ám amellett, hogy új teendők érkeznek a hirtelen szülővé válással, figyeljünk oda egymásra is, ne csupán a teljesítendő feladatokra! Biztassuk egymást, osszunk meg egymással megerősítő gondolatokat!

A pozitív jelzésekből mindannyian merítkezni tudunk érzelmileg, például: milyen jó, hogy meg tudott valósulni ez a vágyunk, ez egy fantasztikus csoda, köszönöm, hogy…, jólesik, hogy…, jó látni, hogy…, feltölti az érzelmi tankomat, hogy…, hálás vagyok, hogy… A hétköznapokban nagyon kevés elismerést kapunk, ám ha ezt megadjuk egymásnak, könnyebben meg tudunk nyílni, és sok-sok öröm gazdagítja a mindennapjainkat.

Megváltozhat (és erősödhet) az intim összekapcsolódás

– A párkapcsolatban korábban szinte csak egymásra figyeltünk, de gyermekünk születésével lekerül rólunk ez a fókusz és átkerül kisbabánkra. Hiányokat élhetünk meg, egy idő után rádöbbenhetünk, hogy másról nem is beszélünk, csak róla, és csak őt ölelgetjük, puszilgatjuk. Lényeges azonban lépésről lépésre visszaépíteni az intimitást (ezzel együtt a szexuális életet), hiszen az együtt töltött, minőségi időt nem pótolja semmi, „nem lehet kiszervezni”, a mosogatást, házi munkát viszont igen…

– Nemcsak édesapák és édesanyák vagyunk, hanem férfiak és nők is! Természetesen figyelembe kell venni, hogy vannak nők, akik szülést követően (például gátsérülés miatt) nehezebben tudnak visszatérni a szexuális élethez, a másik oldalon viszont a szülői összekapcsolódás az intim összekapcsolódást is erősítheti. Talán megváltozik az együttlétek minősége, mennyisége, de ez nem jelenti azt, hogy rosszabb lesz.

A szeretetnyelvünk is változhat

– Térképezzük fel és alkalmazzuk tudatosan a másik szeretetnyelvét (elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés)! És beszéljünk róla, ha ez az új élethelyzettel esetleg átalakult. Előfordulhat, hogy egy nő korábban egy csokor virágnak örült leginkább, de most, kismamaként többet jelent neki, ha a párja kiviszi 1–2 órára a picit a levegőre, és addig hajat moshat vagy aludhat – fogalmaz a pszichológus, aki zárszóként a humor erejére is kitér.

A humor és a sikerek megélésének varázsa

– Érdemes humort csempészni a mindennapokba (és azt nyitott fülekkel fogadni)! Adott esetben, ha a másik rosszul pelenkázta be a kisbabát, akkor mosolyogjunk, nevessünk, ne a maximalizmusunkat hozzuk (a „nem igaz, hogy még mindig nem megy, olyan béna vagy” típusú mondatok helyett üssük el humorral)! Mindketten szenzitív periódusban vagyunk, legyünk erre tekintettel, türelemmel és engedjünk meg magunknak egy kis lazaságot!

– Vállaljuk, ha csetlünk-botlunk, és jusson eszünkbe, hogy mindig van mód korrekcióra, fejlődésre! Bővül, fejlődik a képességeink tárháza, és higgyük el magunkról, hogy jó szülőkké válhatunk, amiben lesznek buktatók, de nem baj! Merjük megélni a sikereket is! – javasolja Kránicz Ágnes.