Depresszió: hogyan ismerjük fel és hogyan kezeljük?

Az életminőséget kedvezőtlenül befolyásoló depresszió a hangulatzavarok egy formája, mely a becslések szerint a felnőttek 5%-át érinti világszerte. A súlyosabb megjelenési formája miatti öngyilkosság a negyedik vezető halálok a 15–29 évesek körében. Körülbelül 50%-kal gyakoribb a nők körében, a várandós nők és a gyermekágyas kismamák több mint 10%-a szenved a depresszió miatt. Jellemzője a reménytelenség érzése, a korábban kedvelt tevékenységek iránti érdeklődés hosszú ideig tartó elvesztése és a tartós szomorúság. Az élet minden területére hatással lehet, beleértve a családdal, barátokkal és közösséggel fennálló kapcsolatokat is. Bárkivel előfordulhat, de azoknál az embereknél, akik bántalmazáson, súlyos veszteségeken vagy más stresszes eseményeket éltek át, nagyobb valószínűséggel alakul ki a depresszió.

A depresszió jellemző tünetei és jelei

A rosszkedv és reménytelenség érzése csak akkor diagnosztizálható depresszióként, ha 2 héten túl is jelentkeznek a mindennapi élet minőségét rontó tünetek, beleértve az alábbiakat:

• kedvetlen, örömtelen állapot, levertség
• reményvesztettség érzése
• érdeklődés, motiváció hiánya
• alvászavar (aluszékonyság vagy álmatlanság)
• étvágytalanság
• fáradtság, erőtlenség
• csökkent fizikai aktivitás
• a gondolkodás lassulása, feledékenység, a koncentráció csökkenése
• szorongás, fokozott aggodalom
• negatív gondolatok (például értéktelenség érzése, önvádolás, túlzott bűntudat, negatív jövőkép, súlyosabb esetben halállal kapcsolatos gondolatok, öngyilkossági gondolat és kísérlet).

Megjelenés szerint a depresszió tünetei betegenként jelentősen eltérőek lehetnek (például étvágytalanság helyett fokozott étvágy, motiválatlanság helyett nyugtalanság, skizofrénia esetén a depresszív epizódot hallucinációk kísérik).

A fenti tüneteket észlelése esetén javasolt a mielőbbi szakorvosi vizsgálat.

A depresszió pszichológiai és biológiai alapjai

A depresszió többtényezős, azaz társadalmi, pszichológiai és biológiai tényezők komplex kölcsönhatásából ered. Azoknál az embereknél, akik egy súlyos lelki krízishelyzetet (párkapcsolati válság, gyermekkori nehézségek, 6 hónap után is fennálló gyász, életvitelt korlátozó testi betegség, munka elvesztése, stb.) éltek át, nagyobb valószínűséggel alakul ki a depresszió. További kockázati tényezői közé tartozik a családi halmozódás, bizonyos gyógyszerek szedése, krónikus betegség (például cukorbetegség, agydaganat, Parkinson-kór, pajzsmirigy-betegségek, Alzheimer-kór), alkohol- és/vagy kábítószerfogyasztás, vagy akár a napfény (D-vitamin) tartós hiánya.

A depresszió a fizikai egészségre is káros hatással van, ami  tovább ronthatja a beteg életminőségét és a depressziót is súlyosbíthatja.

A depresszió fajtái

A depressziós epizód a tünetek száma és mértéke, valamint a beteg mindennapi életére gyakorolt hatása alapján lehet enyhe, közepes vagy súlyos. Érdemes megemlíteni a disztímiát, amely a depresszió egy kevésbé súlyos, de hosszabb lefolyású típusa. Legfőbb jellemzője a legalább két éven át fennálló boldogtalanságérzés.

A kiváltó okoktól és a körülményektől függően számos formában jelentkezhet, így megkülönböztetünk endogén és exogén depressziót. Előbbi látszólag indokolatlan, jellemző a családon belüli halmozódás és gyakran fiatal felnőttkorban jelentkezik, utóbbit pedig egy azonosítható külső tényező (például terhesség, szülés, gyermekágyas időszak, alkohol- és/vagy kábítószerfogyasztás, nyugdíjazás, serdülőkor) válthatja ki.

A depresszió a betegség lefolyása szerint lehet:

• epizodikus - egyetlen epizódú depressziós rendellenesség, amely rövid ideig tart és nem ismétlődik
• visszatérő - a betegnek legalább két depressziós epizódja van
• bipoláris - a depressziós epizódok váltakoznak a kóros felhangoltság (mánia) időszakaival (utóbbira például a fokozott aktivitást, a túlzott beszédkészség, a csökkent alvásigény és az impulzív, meggondolatlan viselkedés jellemző)
• unipoláris - csak depressziós epizódok figyelhetők meg.

A depresszió kezelési lehetőségei

A depresszió a leghatékonyabban kezelhető mentális betegségek közé tartozik, terápia nélkül azonban fokozott öngyilkossági kockázatot jelent.

A betegség diagnosztizálása és kezelése komplex szakorvosi feladat. A diagnózis felállítása a beteg érzelmi állapota, viselkedése, tünetei, egyéni és családi kórtörténete alapján történik egy részletes beszélgetés során, kényelmes, nyugodt környezetben. Amennyiben a diagnózis pontosításához, szervi betegségek kizárásához (például pajzsmirigy-betegség, vitaminhiány) egyéb vizsgálatok (laboratóriumi vizsgálatok, képalkotó vizsgálat, neurológiai szakvélemény) is szükségesek, ezek várakozás nélkül megvalósíthatók a TritonLife Medical Centerben. A diagnózis felállítása után a pszichiáter szakorvos egyénre szabott, célzott terápiát biztosít a gyógyulás elősegítéséhez, szükség esetén kitűnő szakmai háttérrel rendelkező, szakképzett munkatársainkkal (pszichológus, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta) együttműködve.

Visszatérő, súlyos depressziós epizódok esetén indokolt és elkerülhetetlen a gyógyszeres kezelés, antidepresszánsok formájában, melyek használata az első egy-két hetben némi javulást eredményezhet, de előfordulhat, hogy csak két-három hónap múlva enyhülnek a tünetek. A gyógyszer(ek) szedése még legalább hat hónapig javasolt a jövőbeni depressziós epizódok kockázatának csökkentése érdekében a magasabb kockázatú betegeknél (például öngyilkossági kísérlet a kórelőzményben. Az antidepresszánsok nem alkalmazhatók a gyermekkori depresszió kezelésére.

A pszichoterápiát néha önmagában alkalmazzák az enyhe fokú depresszió kezelésére, míg közepesen súlyos vagy súlyos depresszió esetén antidepresszáns gyógyszerekkel együtt hatékony. Az egyéni, pár, családi vagy csoportos pszichoterápia magába foglalja például a kognitív viselkedésterápiát (a jelenkori problémamegoldásra összpontosító terápia egyik formája) és az interperszonális pszichoterápiát. Általában 10-15 alkalom alatt jelentős javulás érhető el, de a depresszió súlyosságától függően akár több hónapig is tarthat. A TritonLife Medical Centerben videokonzultációra is lehetőség van, mely ugyanolyan részletes és bizalmas beszélgetést jelent a pszichiáter szakorvossal és/vagy pszichoterapeutával, ugyanakkor számos beteg számára komfortosabb, kényelmesebb megoldás lehet.

Az elektrokonvulzív terápia (ECT) egy olyan szakorvosi kezelés, amelyet a leggyakrabban olyan súlyos depresszióban szenvedő betegeknél alkalmaznak, akik nem reagáltak más kezelésekre (terápia rezisztens depresszió). Az altatásban végzett kezelés során elektromos impulzussal generalizált epilepsziás rohamot váltanak ki, ami megváltoztatja az agy biokémiáját, ezáltal megszüntetve a tüneteket. Általában heti 2-3 kezelés szükséges, összesen 6-12 alkalommal. A rövid, 10 perces elektrokonvulzív terápia után néhány óra megfigyelés szükséges, majd a beteg otthonába távozhat.

A depresszió visszatérhet, ezért a rendszeres kontrollvizsgálatok kiemelten fontosak. Az úgynevezett utánkövető vizsgálat a szakorvosi vizsgálatot követő, rövid időn belül szükséges újabb konzultáció, melynek során az első vizsgálaton felmerült kérdések megbeszélése és a felírt gyógyszerek hatékonyságának ellenőrzése történik meg. A gyógyszerbeállítás időszakban 1-2 heti rendszereséggel szükséges pszichiátriai konzultáció/videokonzultáció, majd a későbbiekben egy-két havonkénti kontroll javasolt.

Depresszió leküzdése egyedül: önsegítő stratégiák

A bizonyítottan hatékony prevenciós programok mellett az öngondoskodás is fontos szerepet játszhat a depresszió tüneteinek enyhítésében, a szövődmények megelőzésében (alkohol- és/vagy drogfüggőség, munkahely elvesztése, családi és baráti kapcsolatok megromlása, stb.) és az általános jólét elősegítésében.

A visszatérő depresszió megelőzésében fontos az életmód megváltoztatása (rendszeres testmozgás, egészséges táplálkozás, az alkohol- és kábítószerfogyasztás kerülése, fényterápia), a helyes napi rutin kialakítása (rendszeres étkezési és alvási szokások), a stressztűrő képesség fejlesztése (jóga, meditáció, relaxációs technikák), az érzésekről való beszélgetés egy közelálló személlyel vagy szakemberrel, támogató csoporthoz való csatlakozás, valamint azon tevékenységek végezése, amelyek korábban örömet okoztak (közös programok a családtagokkal, barátokkal).

Öngyilkossági gondolatok esetén javasolt a háziorvos vagy a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelőt felkeresése, vagy bármely elérhető segélyszolgálat vagy krízisvonal munkatársával a mielőbbi kapcsolatfelvétel. A Lelki Elsősegély Szolgálat munkatársai krízishelyzetekben és tanácsadás céljából is rendelkezésre állnak 24 órában (ingyenesen hívhatók a 116-123 telefonszámon).