Depresszió: milyen jelekre figyeljünk és mikor kérjünk segítséget?

Állandó rossz hangulat, érdektelensége, az örömképesség elvesztése, fáradtság, erőtlenség, teljesítmény csökkenés, alvászavarok és súlyváltozások – ezek a depresszió legáltalánosabb tünetei. Ezek között kiemelt az állandó rossz hangulat, lehangoltság és – objektív elemekként – az alvászavar és súlyban bekövetkezett drasztikusabb változások (akár csökkenés akár gyarapodás). Ezek alapelemei a depressziónak, ha diagnosztizálunk – mondja a szakember, dr. László Gergely pszichiáter.

A depresszió rendkívül gyakori kórkép, a lakósság kb. 15%-át érinti Magyarországon, ami nagyon magas – véli a szakorvos. Ez a szám azt fejezi ki, hogy az emberek hozzávetőleg 15%-ának lesz valamilyen depressziós epizódja élete során, ez Magyarországon egyszerre körülbelül 200.000 beteget jelent, ami statisztikailag, illetve számszerűen is magas, de ha csak leülnénk egy szakrendelés várójába, akkor szemmel láthatóan is tapasztalnánk a mértékét. És az érintettek mindössze 40-45%-a áll kezelés alatt, ez is mutatja, hogy milyen magas a kezeletlen depressziósok száma – mondja dr. László Gergely.

Az esetek 60%-ában a depresszió ismétlődő kónikus lefolyású, ami azt jelenti, hogy gyakori módon térhetnek vissza a depressziós panaszok az érintettek esetében, emiatt látjuk azt, hogy viszonylag gyakori a hosszútávú gyógyszeres terápia a depressziósok esetében – magyarázza az orvos. Az a tapasztalat, hogy ha valakinek egyszer már ismétlődött az epizódja, akkor valószínűleg többéves gyógyszerszedés javasolt, mert valószínű, hogy ezek a panaszok visszatérnek.

A depresszió fajtái

Ha a depresszióról, mint népbetegségről beszélnünk, érdemes kitérnünk a disztímiára, a depresszió enyhébb, de tartósabb állapotára. A disztímia időben elhúzódó hangulatzavart, krónikus lehangoltságot jelent, a depresszió spektrumán ez számít a legenyhébb formájának. Külön kórképként tartják számon, a mentális betegségek legfrissebb diagnosztikus kézikönyve (DSM-5) a krónikusan elhúzódó depressziós állapotot nevezi diszítmiának.

Érdekes módon, ez gyakoribb a jóléti, illetve magasabb jövedelmű állapokban – hívja fel a figyelmet a szakember. Számos oka van, illetve számos tanulmány foglalkozik a jelenséggel, mely mind rámutat: a depresszió nem feltétlenül függ össze jövedelemmel, gazdagsággal, sőt még az egészségügyi ellátás színvonalával sem. A mediterrán országokban és a távol-keleten ritkább a depresszió, ez összefügg a napsütéses napok számával, de a mediterrán diétával is. Tény – mondja orvosunk –, hogy a depresszió összefügg a napsütéssel, létezik is fényterápia a depressziók bizonyos fajtáira.  Ezzel szemben nem a tél hozza elő leginkább a depressziót, amikor legkevesebb a fény: tavasszal és ősszel gyakoribb a depresszió „fellángolása”. A téli depresszió inkább a bipoláris depresszióban vagy mániás depresszióban fordul elő gyakrabban – szögezi le a pszichiáter.

A hatékony kezelés

A depresszió esetében a leghatékonyabb kezelés a gyógyszer és a pszichoterápia kombináció – állítja dr. László Gergely, mindig az a kérdés, hogy milyen súlyos a depresszió. Enyhe esetben elég lehet a pszichoterápia is, közép-súlyos vagy súlyos esetben szinte elengedhetetlen a gyógyszeres kezelés is. Fontos ugyanakkor, hogy célnak a teljes tünetmentességet tűzzük ki, ne azt, hogy kicsit jobban legyen vagy éppen elviselhetően legyen. Ha egy depresszió esetén már javult a kedélyállapotunk, de alvászavarunk például nem javult, ugyan tűnhet úgy, hogy jobban vagyunk, de ez gyakran tévút. Aki csak részleges gyógyult, az nagy eséllyel hosszabb távon rosszabbul lesz, illetve minél több epizód van, annál nehezebb kezelni – hangsúlyozza a pszichiáter.

A korai kezelés, mint a legtöbb pszichiátriai betegség esetében, úgy a depresszió esetében is nagyon fontos. Ugyanígy a megelőzés is, mely egy fennálló depresszió esetében az újabb epizódok elkerülését jelenti, ezt szolgálják sokszor a hosszútávú gyógyszeres terápiák. Ezekben leginkább az okozhat nehézséget, ha a páciens már úgy érzi, hogy mivel jól van, nincs szüksége tovább a gyógyszerre. Közben a gyógyszer segíti abban, hogy jól legyen, a hiányától pedig nyilván rosszabbul lesz.

Tegyünk különbséget gyász és depresszió között

Fontos elkülöníteni a depressziót a komplikált gyásztól. Régebben mindenféle névvel illették, például kóros gyásznak is hívták, de ez pejoratív és stigmatizáló is lehet. A gyászban a veszteségélmény van előtérben, inkább üresség érzés jellemzi, a hangulat nem állandóan nyomott, mint a depresszióban, hanem hullámzó, hosszú távon javuló a tapasztalható tendencia, és ez a páciens megélésében is lelen van. Ezzel szemben a depresszió esetében gyakori a kilátástalanság élménye, a páciensek gyakran azt élik meg, hogy nem lehet rajtuk segíteni, és hogy sosem lesz jobb az élet. Gyász esetén az örömre való képesség jelen van, depresszióban ez a képesség gyakran teljesen hiányozhat. Az is fontos különbség többek között, hogy gyász esetében a negatív érzések és a bűntudat az elhunyttal kapcsolatosak, míg depresszió esetében ez általános, sok mindenre kiterjed. Az is figyelmeztető jel lehet, hogy gyász esetén az öngyilkossági gondolatok sokkal ritkábbak, legfeljebb átmeneti. Bagatellizálni ugyanakkor sosem szabad, ezek a gondolatok mindig figyelmet és gyakran segítséget érdemelnek.

Depresszió és szorongás

A depressziót fontos elkülönítenünk a szorongástól is – hívja fel a figyelmet dr. László Gergely.  A hangulat ugyanis egy tartós érzelmi állapot, ellentétben a szorongással, ami egy akut érzelem. Ez sokszor szakembereknek is kihívást jelent. Ilyenként a szorongás természetes emberi állapot, az élet természetes, az evolúció során kialakult velejárója – mondja az orvos. Azért is fontos ennek tudatában lennünk, mert a modern társadalmakban gyakran beszélünk arról, hogy kerüljük a szorongást, de közben igen káros lehet, ha buborékban akarjuk tartani akár családtagjainkat, akár gyerekünket vagy önmagunkat.

A szorongás akkor lehet kóros, ha állandósul vagy ha túl intenzív, utóbbi főleg funkcióromlásokban érhető tetten (pl. valaki nem tudja ellátni a munkáját vagy nem tud aludni). A szorongás ugyanakkor mindenféle testi tünetekben megnyilvánulhat, ezért a páciensek gyakran a fizikai tünetekre keresnek megoldásokat, és rejtve maradhat ezek kiváltó oka. Célszerű tehát pszichiáterhez fordulni olyan esetekben, amikor a testi tünetek mögött nem találnak konkrét szervi okot. Lehet, hogy egy krónikus szorongást kell kezelni és feloldani, és ettől megjavulnak a szervi bajok is.

A szorongásos betegségek gyakorisága statisztikák szerint elérheti a 10%-ot is. A szorongásos betegségek között leggyakoribbak a pánikbetegségek, az agorafóbia, illetve a szociális szorongás.