Fokozott véralvadási készség

Ha nem alvad meg a vér, amikor szükség lenne rá, vérzékenységről beszélünk. Ha akkor is megalvad, amikor nem szükséges, akkor trombózisra való hajlamról, trombózisról van szó. Mindkét betegség lehet életveszélyes, ezért fokozottan kell figyelni, ha tünetek lépnek fel.

Fokozott véralvadási hajlam esetén nagy a veszélye, hogy embólia alakul ki: a vérkeringésen belül sodródó alvadék elzár egy fontos érszakaszt a tüdőben, így a környező szövetek nem jutnak oxigénhez, elhalnak. Várandósság alatt fokozódik a trombózis kockázata, trombofília esetén pedig a magzat kerül veszélybe.

Trombózis

Mélyvénás trombózisról akkor beszélünk, amikor a végtagok mélyebben futó vénáiban megalvad a vér. Ennek egyik oka a véralvadási hajlam fokozódása. A vérerekben véralvadékot trombusnak nevezzük. Veszélyes, ha a trombus leszakad a vérárammal tovább sodródik, és elzárja a tüdő, vagy a szív hajszálereit. Trombusok általában az alsó végtagban keletkeznek. A mélyvénás trombózis tünete ezért a láb duzzadása, a megdagadt lábikra fájdalmas, tapintásra érzékeny és forró. A sarok, a lábszár vagy a comb területén is jelentkezhetnek a tünetek, attól függően, hogy hol alakult ki a véralvadék. Az esetek felében enyhék a tünetek, vagy nincs is tünet, ezért kiemelkedően fontos a megellőzés. Speciális ultrahangos vizsgálat segít felállítani a diagnózist, illetve embólia gyanúja esetén CT vizsgálatra lesz szükség. A kezelés során véralvadásgátló, vagy vérrög-oldó gyógyszert kell szedni, és speciális gumírozott harisnyát hordani. Korszerű alvadásgátlás esetén műtétre csak kivételes esetekben van szükség.

Thrombophilia

A fokozott trombózishajlam az úgynevezett thrombophilia felismerése az alkati tényezők családi anamnézis vizsgálata mellett gondos genetikai laboratóriumi vizsgálatokon alapul, melyek segítségével ezen állapotok többsége jól meghatározható. A thrombophilia, ha nem jelentkezik trombózis, általában önmagában nem igényel megelőző gyógyszeres kezelést. A várandósok thrombophiliája azonban gyakran spontán abortusszal jár, bizonyos típusok esetén a terhesség első harmadában, más típusok esetén az utolsó harmadban. Az ok, hogy a méhlepény kis ereiben trombusok keletkeznek, így elzárják a magzatot az éltető vértől. Azoknak a nőknek a körében, akik több spontán vetélést éltek át, magasabb a trombofília előfordulási aránya. Ha igazolódik a trombophilia, a terhesség felismerésének pillanatától úgynevezett kis molekulasúlyú heparin készítményt kell kapnia az anyának, általában naponta egyszer egy injekció, formájában melyet saját magának be tud adni. A kezelés a megfelelő szabályok betartása, rendszeres ellenőrzés mellett esetén az anyára nézve veszélytelen, és nem okoz magzati fejlődési zavart sem. A dózist a harmadik harmadban általában kissé meg kell emelni. A tablettás alvadásgátló készítmények magzati fejlődési zavart okozhatnak, vagy még nem elég régóta használatosak és ezért nincs velük kellő tapasztalat e tekintetben. Az aszpirin egymagában nem alkalmas a thrombophiliás terhesség esetén a magzat védelmére. A tüneteket is okozó lupus antikoaguláns esetében heparin készítmény és aszpirin együttes alkalmazása is indokolt lehet a magzat eredményes kihordása érdekében.

Tehát a trombózisos anamnézisű, thrombophiliás illetve spontán abortuszon átesett nőknek javasolt hematológiai szakrendelést felkeresni.