Halláscsökkenés gyermekkorban: mi a teendő?

Hogyan vegyük észre, hogy a gyermek jól hall-e? Mit tegyünk, ha arra gyanakszunk, hogy probléma lehet a hallásával? Mikor érdemes akár gyanú nélkül is szűrővizsgálatra mennünk? 

 

Újszülött- és gyermekkor

A szülészeteken kötelező a hallásvizsgálat, mert a probléma korai felfedezése teszi lehetővé a korai és hatékony terápiát. Ám ha valamiért ez kimaradt, érdemes a BERA hallásvizsgálatot utólag pótolni (a pici első hónapjaiban). A halláscsökkenés nem csak veleszületett lehet, betegség vagy baleset hatására is sérülhet a hallás képessége. Gyakori vagy krónikus középfülgyulladás esetén, illetve bármikor, amikor a gyereken azt vesszük észre, hogy nem reagál szokásosan a megszokott hangra, hangerőre, keressünk fel gyermek fül-orr-gégészt. A halláscsökkenés a mindennapi életben nem is annyira feltűnő, hiszen a kisgyerek sokszor mozdulatunkból, mimikánkból is érti, amit szeretnénk: „gyere ide!”, „hozd ide!”, „megyünk sétálni!” Ezekhez az eseményekhez különböző nem verbális jelek is tartoznak, a gyerekek ezekből kiválóan olvasnak. Ha gyanús a gyerek, szólaljunk meg a háta mögött, vagy kerüljük a gesztusokat, és figyeljük meg, hogy így is jól érti-e, amit mondunk. Ha nem, keressünk orvost! Ha a beszédfejlődés nem indul meg 12-15 hónapos kor körül, akkor is ellenőrzésre lesz szükség.

 

Miért nem hall jól?                                                    

A halláscsökkenések egy része veleszületett. Genetikailag meghatározott szindrómákhoz is kapcsolódhat, de terhesség alatti fertőzés is okozhat hallásproblémát a magzatnál, ugyanígy bizonyos születés közben szerzett károsodások. A szerzett halláskárosodás oka leggyakrabban valamilyen elhúzódó felső légúti betegség. Csecsemőknél, kisgyermekeknél vírusos vagy bakteriális felső légúti fertőzés során megduzzad az orrmandula és a környező nyálkahártya, és ez elzárhatja a fülkürtöt. A fülkürt vékony kis cső, amely az orrgaratot köti össze a középfüllel, és biztosítja, hogy a dobhártya mindkét oldalán azonos legyen a nyomás. Ha elzáródik, vagy nem tud megfelelően működni, akkor a középfülből felszívódik az ott található levegő, „negatív nyomás” alakul ki, a dobhártya benyomódik a középfül felé, a középfülben savós folyadék gyűlik fel, ami felülfertőződhet. Ez a középfülgyulladás. A behúzódott dobhártya kevésbé továbbítja a hangot, mert rugalmassága lecsökken. A középfülben található folyadékban pedig rosszabbul terjed a hang, mint a levegőben. Ez a halláscsökkenés leggyakoribb oka, amely szerencsére gyorsan korrigálható. Akut gyulladás esetén a kórokozók felülfertőzhetik a középfülben felgyülemlett savós váladékot vagy virulens baktériumok akár közvetlenül is okozhatnak gennyes középfülgyulladást. Szerencsére a mai hatékony, jól felszívódó antibiotikumok mellett egyre kevesebbszer van szükség a fül felszúrására (paracentézis), és ritkaság számba mennek olyan súlyos szövődmények, mint pl. a középfülgyulladás ráterjedése a csecsnyúlványra (mastoiditis), vagy a környező életfontosságú szervekre (agyhártyagyulladás, agytályog), amikor igen komoly műtéti beavatkozásra van szükség.

Krónikus gennyes középfülgyulladás során a dobhártyán lyuk keletkezik. Vissza-visszatérő fülfolyás jellemzi ezt az állapotot, annak ellenére is, ha a beteg nagyon vigyáz, hogy semmilyen folyadék/víz ne kerüljön a fülébe. Sajnos az ismétlődő gyulladások miatt romlik a hallócsontok vérellátása, és hosszabb távon kisebb-nagyobb mértékben sérülnek. Emellett a gyulladás során felszabaduló anyagok átszivárognak a belső fülbe is, és károsítják azt. Ezért fontos ebben az esetben is a mielőbbi műtéti ellátás (a dobhártya pótlása), hogy az ún. vezetéses halláscsökkenés mellett ne alakuljon ki idegi halláscsökkenés is.

 

Mit csinál az orvos?

A szokásos beszélgetésen, és fül-orr-gégészeti vizsgálaton kívül objektív hallásvizsgálatot is elrendel. Az információk birtokában tudja megítélni, hogy milyen beavatkozásra lesz szükség. Első lépésben szabaddá kell tenni a levegőáramlást. Ha sikerül orrcseppel lelohasztani a fülkürtöt elzáró akadályt, akkor gyors javulást tapasztalunk. Lehet, hogy szükség van a dobhártya felszúrására is ahhoz, hogy a váladék távozzon. Ha többször visszatér a középfülgyulladás, a legbiztosabb gyógymód az orrgarat mandula eltávolítása. Krónikus gennyes középfülgyulladás esetén komolyabb fülműtétre kerülhet sor, mely során a dobhártyát, és szükség szerint a sérült hallócsonto(ka)t pótolják. Ebben az esetben nem is számíthatunk gyors hallásjavulásra.

 

A TritonLife-ban nagy gyakorlattal rendelkező fül-orr-gégészek végzik szükség esetén az orrmandula, garatmandula műtétet, vagy krónikus középfül-gyulladás esetén grommet tubus behelyezését. A műtét előtt a szülők és a gyermek is bőséges információt kap a beavatkozás menetéről, a teendőkről, a lábadozásról. A műtét utáni kórházban töltött idő alatt fül-orr-gégészeti szakápolók vigyáznak a kis beteg egészségére, szükség esetén az operáló orvos is behívható.