Mikor szükséges gyomor- vagy vastagbéltükrözés? – tudnivalók a gasztroenterológiai endoszkópos vizsgálatokról

A gasztroenterológiai vizsgálat nagyrészt megegyezik egy általános, alapos orvosi vizsgálattal. Elsőként megkérdezzük a páciens panaszait, majd részletes anamnézis-felvétel következik, amely során az összes betegséget igyekszünk kikérdezni, hozzátéve a családi anamnézist, egyéb személyes tényezőket, munkahelyi vagy egyéb ártalmaknak a lehetőségét. A kérdésekkel arra törekszünk, hogy ráközelítsünk arra a betegségkörre, amely a panaszok alapján felmerül.

Ezután következik a fizikális vizsgálat, amit nem szabad elnagyolni a mai modern laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok birtokában sem, hiszen a fizikális vizsgálat során is találhatunk olyan egyéb elváltozást, vagy annak a gyanúját, amellyel kapcsolatban nem is észlelt panaszt a beteg. Ilyen eset például az is, amikor valaki helyesen célozza meg, hogy gasztroenterológiai panasszal hozzám érkezik, de feltűnő szívritmuszavart, tapintható nyirokcsomót vagy egyéb fizikális eltérést találok.

Ezt követően megtervezzük a szükséges vizsgálatokat. Természetesen a pácienst megfelelően fel kell világosítani arról, hogy mit találtam, mit gondolok a panaszai hátteréről, miket tartok szükségesnek. Bár az orvosi terv felállítása a szakorvos feladata, a beteggel való, kölcsönös bizalmon alapuló beszélgetés és az adott terv elfogadtatása nagyon fontos.

Úgy vélem, megtisztelő kötelességünk, hogy a beteg lelkével is foglalkozzunk, mivel többé-kevésbé stresszt jelent számára, hogy panaszai vannak és ki kell tárulkozni az orvos előtt. Lényegesnek tartom, hogy az első pillanattól az utolsóig oldani próbáljuk a stresszt, és hogy partneri kapcsolatot alakítsunk ki.

A gyomortükrözés (vagyis felső pánendoszkópia) során nem csak a gyomor, hanem a nyelőcső és a vékonybél legfelső szakaszának tükrözéses vizsgálata is zajlik.

Léteznek olyan figyelemfelhívó, potenciálisan súlyos betegséget jelezhető tünetek, amelyek esetén már az első beszélgetés során biztosan megfogalmazódik az orvosban, hogy el kell végezni a gyomortükrözést. Ilyen például a nagyfokú/konzekvensen megjelenő étvágytalanság, a jelentős fogyás, az ételundor (azon belül is a húsundor), az ismételt hányások vagy a gyomortáji fájdalom.
Előfordulhat, hogy nem találunk szervi betegséget, hiszen neurózis vagy pszichés terheltség is okozhat gyomortáji fájdalmat, de az az elve az orvoslásnak, hogy a legrosszabb lehetőséget is mindig vizsgálni kell (például a fekélybetegséget vagy gyomorrákot).

A vastagbéltükrözés szintén nagyon fontos diagnosztikai módszer. Leggyakrabban akkor van rá szükség, amikor a páciens vérzést tapasztal a végbélből, tehát ha friss, piros vért észlel a toalettpapíron, illetve a széklet felszínén. Tudni kell, hogy ezt a tünetet túlnyomórészt aranyér vagy viszonylag ártatlan végbélkörnyéki elváltozás okozza, de sajnos az sem ritka (3-4%), amikor súlyos betegség (vastagbélpolip vagy végbélrák) áll a háttérben. Vérzés esetén tehát elengedhetetlen a vastagbéltükrözés elvégzése. Tisztázatlan hasi fájdalom esetén szintén mérlegelni kell a vastagbéltükrözés szükségességét. Utóbbi kapcsán hozzátenném, hogy a bizonytalan, nehezen lokalizálható hasi fájdalom kivizsgálása minden esetben személyre szabottan kell, hogy történjen, hölgypáciensek esetén akár nőgyógyász kolléga bevonásával, hogy teammunkában derítsük fel a bajt.

A gyomortükrözés nem fájdalmas, de kellemetlen beavatkozás, mivel egy hajlékony, csőszerű műszert kell a páciensnek lenyelnie, ami némi hányingerrel, öklendezéssel járhat. Az érzékenység ebben különböző lehet. Van, akinek nem jelent problémát, és van, aki erősebben öklendezik a hasonló vizsgálatoktól, így tudja úgynevezett bódítással kérni. Ebben az esetben az endoszkópos orvos egy nyugtató injekciót ad, ami nem altatja el a beteget, de a szorongást, a stresszel felerősített öklendezést oldani tudja.

Kórházunkban altatásos vizsgálatra is van mód, tehát ha rendkívül fél a beteg a beavatkozással járó kellemetlenségektől, egy szakavatott aneszteziológus vénás injekcióval elaltatja és semmit nem él meg a vizsgálatból.
A vastagbéltükrözés bonyolultabb és potenciálisan járhat fájdalommal. Sok mindentől függ, hogy kinek milyen mértékben okoz fájdalmat, például sovány testalkat vagy korábbi hasi műtétek után a vizsgálat fájdalmasabb lehet. Előbbi esetében azért, mert a sovány páciensek esetében nagyon kanyargós tud lenni a vastagbél, utóbbi példánál pedig azért, mert a hasi műtéteknél úgynevezett bélösszenövések alakulhatnak ki, amikor rögzített kanyarok vannak a bélben. Ilyen esetben javaslom, hogy lehetőség szerint altatásban történjen a vizsgálat.

Nagyon széles labor- és képalkotó diagnosztikai háttérrel rendelkezünk, valamint itt vagyunk tapasztalt gasztroenterológusok endoszkópokkal „felfegyverkezve”. Úgy látom, minden adott, hogy alapos és precíz diagnózist állítsunk fel, és hogy a lehető leghatékonyabb módon nyújtsunk megoldást a betegségekre.

Ami pedig az altatásos vizsgálatot illeti, a pácienst kétágyas, fürdőszobás kórteremben helyezzük el a vizsgálat előtt és után, így nagyon nyugodt és profi körülmények között tud akklimatizálódni a vizsgálathoz, illetve utána pihenni, miközben segítőkész nővérek felügyelik. Kényelmi és biztonságossági szempontok tehát egyaránt megjelennek, amikor valaki magán gasztroenterológushoz fordul, és amikor gyomor- és vastagbéltükrözés altatásban való elvégzése indokolt.

A laktózintolerancia jól diagnosztizálható és kezelhető betegség. Rendkívül gyakori, az emberek 30%-a genetikailag laktózintoleránssá válik az életük során, ami meglepően hangozhat, mivel a genetikáról veleszületett adottságként szoktunk gondolkodni, ám ez bonyolultabb témakör, hiszen vannak bizonyos gének, amelyek képesek kikapcsolni-bekapcsolni az évek során. A laktózintolerancia sem mindig gyermekkorban kezdődik, kisgyermekkorban kevés gyermek laktózintoleráns, ám ahogy megyünk előre az időben, azzá válhatnak. Összességében tehát bármely életkorban elkezdődhet.

A laktózintolerancia korrekt kivizsgálása két vizsgálat együttes elvégzését igényli. Az egyik a kilégzéses vizsgálat, vagy másnéven kilégzéses laktózterheléses vizsgálat, a másik pedig a genetikai vizsgálat, amely vérből történik. Bár az utóbbi sokkal kevésbé kellemetlen, hiszen egyetlen vérvételből áll, de ha ennél megállapítjuk a pozitivitást, akkor még nem biztos, hogy ki is alakult a laktózintolerancia. A kettő együtt tudja biztosra megmondani a betegséget.

A kilégzéses, laktózterheléses vizsgálat abból áll, hogy pár napos diéta és bizonyos életmódi megszorítások után (két hétig bizonyos gyógyszereket kerülni kell), éhgyomorral érkezik a páciens, bele kell fújnia egy kis gépbe, amely a kilélegzett levegő hidrogéntartalmát méri. Utána meg kell innia a kimért mennyiségű tejcukrot, és három órán át ott kell maradnia az intézményben, ahol újra és újra, 30 percenként bele kell fújnia a készülékbe.

Az esetleges kellemetlenség abból áll, hogy ha valaki valóban laktózintoleráns, akkor megjelennek a tünetek (haspuffadás, hasi fájdalom, hasmenés). Nem biztos, hogy mindegyik tünet, de az is lehet, hogy kombináltan – amíg ki nem ürül a laktóz a szervezetéből. Ha a genetikai vizsgálattal együtt ez is pozitív, akkor az egy életre szóló diagnózis, amellyel nagyon sokat nyer a páciens, mert a megfelelő diéta és gyógyszerszedés mellett megszabadulhat a panaszoktól.

Belgyógyászként és gasztroenterológusként is azt gondolom, hogy ha teljesen panaszmentes is valaki, akkor is érdemes évente elmenni egy „tisztességes” vizelet- és vérvizsgálatra, hogy időben feltárjuk az esetleges problémákat. Ugyanígy évente egyszer javaslom az ultrahangvizsgálatot, amely számos rejtőzködő vagy korai stádiumban lévő betegséget is képes feltárni.

Hangsúlyozni szeretném a vastagbélrákszűrés fontosságát is, mivel a vastagbéldaganat a második leggyakoribb rákos megbetegedés a férfiaknál (a tüdőrák mindössze 1%-al gyakoribb, így szinte az első helyen említhetnénk mindkettőt). A nők esetében szintén vetekszik a vastagbélrák és a tüdőrák előfordulási aránya, annyi különbséggel, hogy az első helyen az emlődaganat áll. Szintén lesújtó adat, hogy a férfiaknál 51%, nőknél pedig 40% a vastagbélrák halálozása, ami egyáltalán nem szabadna, hogy így legyen, hiszen ha időben történik a szűrés és a diagnózis, egy egyszerűbb, relatív veszélytelen beavatkozással (a vastagbélpolip eltávolításával) megelőzhető.

Alapvetően tehát a legjobban megelőzhető daganatos megbetegedések közé tartozik, így szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani az alapos szűrővizsgálatokat. Ennek egyik módszere a székletvizsgálat, amelyből laboratóriumi módszerekkel a mikro-mennyiségű vért is ki tudják mutatni (ennek önmagában 70-80% a szűrőereje), másik módszere pedig a különféle székletből végzett molekuláris vizsgálatok. A kettő együtt 90%-os szűrőerejű. A legnagyobb biztonsággal (kb. 98%) pedig a vastagbéltükrözés szűri ki a vastagbélrákot és a rákmegelőző állapotot. Hozzá kell tenni, hogy a vizsgálat akkor tud ilyen jól teljesíteni, amikor a páciens nagyon alaposan betartja az előkészületi útmutatásokat és valóban kitisztítja a belet. Amennyiben a bél szennyezett, nem tud ilyen biztonsággal véleményt mondani az orvos.

Nagyon szomorú és nagyon sikeres esetek is vannak az elmúlt évtizedekből, nehéz is egyet kiemelni. Volt például egy 30-as éveiben járó, második gyermekével várandós kismama, aki végbélvérzéssel jelentkezett és szinte biztosra vettem, hogy aranyérről van szó, ám nem volt egyértelmű, így elvégeztük a vastagbéltükrözést. Bizony rákot találtunk, és kezdetét vette az igazi teammunka gasztroenterológusok, onkológusok és nőgyógyászok bevonásával. Sok mindent mérlegelni kellett a kezelés, a műtét és a szülés kapcsán. Hajlottunk arra, hogy megoperáljuk, de a kismama úgy döntött, hogy végigcsinálja a várandósságot, ám utána sikeres műtéten esett át, és a család azóta is jól van.

Nagyon intenzív kutatás folyik a genetikai tumormarkerek, illetve a tumor vérből történő biokémiai kimutatása terén. Fennáll az esélye, hogy néhány év múlva lényegesen egyszerűsödik a daganatok szűrése, de ahhoz természetesen hosszú időre van szükség, mire tökéletesítik ezeket az eljárásokat. Ki kell próbálni és össze kell hasonlítani az eddigi és az új módszerek hatásosságát, szenzitivitását és specificitását. Tehát, ha van daganat, akkor azt valóban nagy százalékban találja meg, és amennyiben pozitívat jelez a vizsgálat, akkor valóban az legyen. Körültekintően meg kell vizsgálni a valódi teljesítményét ezeknek az új módszereknek, mivel nem szabad besétálni az álpozitív eredményeket rejtő zsákutcákba, hogy a páciensek még véletlenül se legyenek kitéve felesleges procedúráknak.