Minden tizedik magyar hetente tapasztal gyomorégést

Bátran mondhatjuk, hogy népbetegségnek számít a reflux, az általános életmódi ajánlásokon kívül viszont gyakori, hogy keveset tudnak róla az érintettek. Dr. Schuller János gasztroenterológus-hepatológus főorvos, a TritonLife belgyógyászati részlegvezetője segített ezúttal körüljárni, hogy milyen okok húzódnak a refluxbetegség hátterében, milyen diagnosztikus és kezelési módszerek vannak, és hogy mikor indokolt az antireflux-műtét.

Nagyon sokakat érint a reflux, mondhatjuk, hogy népbetegségnek számít?

Mindenképp népbetegségnek tekintjük, hiszen a magyar lakosság legalább 10%-a érintett abban, hogy hetente egyszer-kétszer gyomorégést tapasztal, de a gyakoriságot a rendelőben és a szakirodalmat tanulmányozva is láthatjuk. A gyomorégés a refluxbetegség legenyhébb formája, sajnos komolyabb tüneteket, panaszokat is okozhat és ronthatja az életminőséget is.

Felnőtt- és gyermekkorban egyaránt jelentkezhetnek tünetek?

A refluxbetegség valóban a teljes életkori spektrumra jellemző lehet, de általban vagy nagyobb gyermekkorban vagy felnőttkorban kezdődik. Az újszülötteknél, illetve csecsemőknél jelentkező kis öklendezést (amit a köznyelv „bukásnak” hív) viszont nem szabad összekeverni a refluxbetegséggel.

Főként életmódbeli okokra vagy bizonyos öröklött tényezőkre is visszavezethetjük a refluxot?

Elsősorban az egészségtelen táplálkozást tekintjük kiváltó oknak, de nagyon sokféle dolog húzódhat a hátterében. A zsíros ételek, az alkohol, a kávé és a szénsavas italok rendszeres fogyasztása, valamint a dohányzás mind-mind provokálhatja a refluxot.

Ugyanakkor az elhízás is ilyen tényező (ami szintén népbetegségnek számít hazánkban). A túlsúlyos páciensek hasi nyomása megnövekszik, ami felfelé nyomja a gyomortartalmat, így könnyebben kialakulhat a refluxbetegség. Végül, de nem utolsósorban a stresszt is idevenném (ami ugyancsak népbetegség Magyarországon).

Előfordulhat, hogy valaki szinte minden odafigyelésével egészségtudatosan, változatosan és kiegyensúlyozottan étkezik, de annyira stresszes életet él, hogy mégiscsak jelentkezik a reflux?

Ezt nagyon nehéz ennyire szétszálazni, de előfordulhat. Természetesen itt sem lehet teljesen elkülöníteni a szomatikus (testi) és a pszichés tényezőket, ezek egyaránt szerepet játszhatnak a refluxbetegség előidézésében.

Az elalvás előtti étkezés, nassolás fokozhatja a refluxos panaszokat? Tehát, nem csupán az adott étel, hanem a bevitel időpontja is erősítő tényező lehet?

Így van. Különösen azoknál a pácienseknél, akiknél lefekvéskor jelentkeznek a panaszok. De a többi refluxos páciensnek is azt szoktuk javasolni, hogy lefekvés előtt legalább három órával fejezzék be az étkezést és az esti órákban kifejezetten kerüljék a nagy mennyiségű étel fogyasztását.

Milyen típusú és erősségő fájdalomra szoktak panaszkodni a páciensek, és milyen egyéb tünetek jelentkeznek a refluxos betegeknél?

Az égő fájdalom a leggyakoribb – ezt hívja a köznyelv gyomorégésnek.

A nehezebben körülírható gyomortáji fájdalom viszont akár szívbetegséget (például koszorúér-betegséget) is jelezhet, ezért minden páciensnél egyénileg mérlegelni kell, hogy szükséges-e más szakorvosokat, adott esetben kardiológust bevonni a kivizsgálásba. És bár a panaszok jellege is orientál, a szívbetegségek hajlamosító tényezőit is figyelembe kell venni (életkor, magas vérnyomás, cukorbetegség…). Sőt, a reflux tüdőbetegséggel is együtt járhat, így a tüdőgyógyász bevonása is indokolt lehet.

A gondos anamnézis-felvétel és fizikális vizsgálat tehát kihagyhatatlan eleme a gasztroenterológussal való találkozásnak (endoszkópos vizsgálatot csak indokolt esetben végzünk).

Léteznek továbbá az úgynevezett vészfelhívó tünetek, amik súlyosabb betegségről (például nyelőcsődaganatról), illetve szövődményes reflux gyanúját is fel kell, hogy vessék: az ismételt hányás, indokolatlan fogyás, valamint a falatok elakadása.

Mit tehetünk a gyógyulás érdekében? Milyen kezelési módok vannak és mennyit nyom a latba az életmódváltás?

Sajnos sok páciens nem veszi elég komolyan az életmódváltás fontosságát, a súlyvesztést, a helyes táplálkozást, illetve a dohányzás és alkoholfogyasztás kerülését. A betegek zöme egyszerű, frappáns megoldást szeretne, hogy bevesz egy tablettát, és enyhülnek a tünetek.

A gyógyszeripar tulajdonképpen ebben segít, hiszen tényleg nagyon hatékony gyógyszerek, az úgynevezett H2 receptor antagonista és a még erősebb protonpumpagátló készítmények kaphatók. A hosszú éveken, évtizedeken keresztül szedett refluxgyógyszerek azonban növelhetik a csontritkulás kialakulásának esélyét (mert hosszú távon gátolhatják a kalcium felszívódását).

További mellékhatás lehet, hogy a páciens jobban hajlamossá válik bizonyos gyomor-bélrendszeri fertőzésekre (például a szalmonellára).

Az alapos  anamnézis-felvétel és fizikális vizsgálaton (illetve, adott esetben endoszkópos vizsgálaton) túl milyen diagnosztikus módszerekre kerülhet sor?

Speciális esetekben érdemes megcsinálni a PH-mérést (amikor a páciens lenyel egy vékony szondát, amivel a savasságot mérjük a nyelőcső különféle szakaszain) és a nyomásvizsgálatot – főként akkor, ha felmerül, hogy műtéttel indokolt kezelni a refluxot (ez a páciensek kisebb hányadánál szokott előfordulni).

Emellett elkülönítő diagnózishoz CT- vagy MR-vizsgálatra is sor kerülhet (röntgent csak nagyon speciális esetekben csinálunk, mondhatni kiment a divatból, az endoszkópos vizsgálat átvette a szerepét).

Milyen esetben indokolt az antireflux-műtét?

Műtéti beavatkozásra nagyon ritkán van szükség (40 éve vagyok a pályán és egy kezemen meg tudom számolni az antireflux-műtétre továbbküldött páciensek számát). Ha jól együttműködik a beteg, betartja az életmódbeli ajánlásokat és helyesen alkalmazza a gyógyszert, azt lehet mondani, hogy 95%-ban rendbe hozhatók és megszüntethetők a tünetek.

Az antireflux-műtét akkor indokolt, amikor nagyon nagy rekeszsérve van a betegnek és a gyomra jelentős része fent van a mellkasban. Ekkor ugyanis általában nem reagálnak jól a gyógyszerekre.

Mint minden műtétnek, ennek is lehet rizikója, hiszen ez egy elég delikát beavatkozás, még ha laparoszkópos módszerrel is csinálják. Tehát nem minden sebész tudja, ám aki igen, az nagyon hatékonyan képes megcsinálni.