Pozitív hepatitisz szerológia

Hepatitis "B" szeromarkerek

A hepatitis „B” vírus ( röviden: HBV) vérrel, vérrel szennyezett tárgyakkal történt sérüléssel valamint szexuális úton terjed. A heveny ( acut) fertőzés túlnyomórészt tünetmentesen zajlik; majd 95 %-ban spontán meggyógyul, azonban 5 %-ban a fertőzés tartóssá ( chronicus) válik. Ezen chronicus esetek kb. 30%-ában átlagos 5-10 év alatt májzsugor alakul ki. A hepatitis „B” vírussal fertőzött személyekben a májrák rizikója nagyobb, mint az átlag lakosságban. Emiatt a rizikó miatt minden HBV fertőzött személynél évente egyszer, májzsugor megléte esetén évente kétszer hasi ultrahang elvégzése kötelező.

A vírusssal szemben igen hatékony úgynevezett aktív oltással rendelkezünk. Az aktív oltás lényege, hogy nem kész ellenanyagot adunk be a szervezetbe ( amely kb. fél év után már eltűnik, és így a védőhatás is megszűnik), hanem a vakcinával „megtanítjuk” az immunrendszerünket védekezni speciálisan az adott kórokozó ellen. A hepatitis „B” elleni aktív védettség legalább 25 évig tart.

A szerológiai eredményeket minden hepatitisz vírus esetében a klinikai helyzettel és a biokémiai leletekkel ( a köznyelvben „májfunkciókkal” ) együtt kell értékelni. Igen fontos, hogy ha a szerológiai markerek mellett sárgaság és/vagy komolyabb klinikai panasz ( láz, fájdalom, fogyás, vérzés, tudatzavar) jelentkezi, akkor a beteget azonnal kórházba kell juttatni.

Ha viszont a vizsgált személy panasz- és tünetmentes, akkor van ideje gondolkozni mind a páciensnek, mind az orvosnak. Ilyen esetben a pácienst ellátó első orvos értékeli a szerológiai eredményeket és dönt a további teendőkről, aminek persze része az érintett személy részletes felvilágosítása, szükség esetén beteget specialistához – gasztroenterológushoz, hepatológushoz – irányítja.

HBsAg:  Azt jelzi, hogy a beteg vérében a hepatitis „B” vírus ( = HBV) jelen van. Az érintett személy emiatt fertőzőképes ( vérrel, ill szexuális úton). Önmagában a HBsAg pozitivitás nem mond semmit arról, hogy aktív, a májat lassan, de folyamatosan károsító chronicus májgyulladás áll-e fenn, mely miatt speciális gyógyszeres kezelésre van szükség, avagy ehhez képest jóval ártalmatlanabb úgynevezett vírushordozó állapot. Ez utóbbi esetben a páciens az esetek túlnyomó részében minden következmény nélkül hordozza szervezetében a vírust, bár kétségtelen, hogy a májrák rizikója ahogyan korábban is említettük, kismértékben de fokozott, illetve az immunrendszert súlyosan legyengítő betegség ( AIDS, fehérvérűség, nyirokrendszeri daganat, stb.) vagy gyógykezelés ( tartós szteroid, immunszuppresszív kezelés, daganat ellenes kemoterápia, biológiai kezelés, stb.) esetén a fertőzés fellángolhat. Ha az ismerten HBsAg hordozó személynél ilyen betegség üti fel a fejét avagy ilyen kezelést terveznek adni, akkor megelőző gyógyszeres kezeléssel ez a veszély elhárítható.

Anti-HBcIgM: Aktív vírusszaprodást jelez, sürgős hepatológiai vizsgálat szükséges, nagy valószínűséggel infektológiai osztályos kórházi felvételre van szükség.

Anti-HBcIgG (egyes leleteken csak anti-HBc):  A vírussal történő fertőződés után kb. 10-12 héttel jelenik meg a vérben és a páciens egész életében pozitív marad. Önmagában tehát csak annyit jelez, hogy az illető szervezete élete során valamikor fertőződött a vírussal, de arról semmit sem átul el, hogy a páciens gyógyult, védett ( 95 %-ban erről van szó), vírushordozó aktív májbetegség nélkül ( kb. 4,5 %) vagy pedig aktív, chronicus májgyulladás is zajlik ( kb. 0,5 %).

HBeAg: Rendszerint a fertőződés első 2,5-3 évében pozitív. Jelenléte mellett általában igen nagy mennyiségben van jelen a vírus a páciens vérében, így annak fertőzőképessége jelentős.

Anti-HBe: A fertőződés után kb. 3-3,5 évvel jelenik meg. Ilyenkor a HBeAg már negatívvá válik. A páciens vérében a HB vírus jelen van, de kisebb mennyiségben, így az fertőzőképes, de kevésbé, mint a korábbi, HBeAg pozitív fázisban.

Anti-HBs: Védő, úgynevezett protektív antitest. Pozitivitása, azaz jelenléte az illető személy vérében mindenképpen jó jel. Két esetben lehet pozitív: Az egyik, hogy az illető átesett a fertőzésen ( ezért anti-HBc pozitivitás is fennáll), szervezete leküzdötte azt, védetté vált. Ilyenkor teendő csak igen kivételes esetben van: hasonlóan a HBsAg-nál leírtakhoz, súlyos immunszuppresszió esetén (lásd fentebb) még ilyenkor is előfordulhat az infekció fellángolása – ezért ilyen betegség diagnoszitzálása ill. tervezett immunszuppresszív hatású kezelés esetén kell hepatológushoz fordulni.

A másik lehetőség – és ez a legeslegjobb, ami csak előfordulhat a hepatitis „B” vírussal kapcsolatban – az, hogy az illető aktív, eredményes vakcinációban részesült, védett ( az oltástól számítva legalább 25 évig). Ilyenkor – mivel magával a vírussal nem is találkozott a szervezet – az anti-HBc és a HBsAg is negatív.

A fentieket egy egyszerű táblázatban foglaljuk össze:

HBsAg    anti-HBs    anti-HBc    anti-HBcIgM

   +       -        +         -          vírushordozás vagy krónikus májgyulladás

   +        -        +        +         akut májgyulladás

   -        -        -         -         nem találkozott a vírussal (nem védett)

   -        +        +        -         korábban átesett az infekción, védett

   -        +        -         -         oltott, védett

Hepatitis "A" szeromarkerek

A hepatitis „A” vírus ( röviden: HAV) csak heveny ( acut) fertőzést okoz, mely kellemetlen, főképp felnőtt korban akár igen súlyos betegség is lehet, életet veszélyeztetően súlyos lefolyás azonban csak igen kivételesen, kevesebb mint 1 %-ban fordul csak elő.

anti-HAV-IgM: Két esetben lehet pozitív: Az egyik a heveny ( acut) májgyulladás fennállása. Ilyenkor rendszerint azért kerül sor a vizsgálatra, mert a páciensnek májgyulladást gyanúját keltő panaszai, tünetei vannak, mint sárgaság, láz, sötétbarnás színű vizelet, étvágytalanság, ételundor, hányás. Ilyen esetben a pácienst a területileg illetékes infektológiai kórházi osztályra kell beutalni. Az antitest azonban a betegség kezdetőtől számítva 3-6 hónapig pozitív marad, ezért ha tudjuk, hogy a páciens nemrég esett át ezen a betegségen, és már tünet- és panaszmentes, akkor az antitest jelenlétének semmi jelentősége nincs.

A másik eset, amikor a páciens fél éven belül aktív oltásban részesült a hepatitis „A” vírus ellen, mivel az oltóanyag ugyanolyan szerológiai választ vált ki, mint maga a vírusfertőzés. Ha tehát tudomásunk van arról, hogy a páciens fél éven belül kapott aktív HAV elleni oltást               ( HAVRIX, VAQTA, AVAXIM vagy a HAV és HBV elleni kombinált TWINRIX oltás valamelyikét), akkor megnyugodhatunk, hogy az anti-HAV-IgM pozitivitás ezt a tényt jelzi, nem pedig acut HAV infekciót.

anti-HAV-IgG:  Azt a tényt jelzi, hogy valamikor már fertőződtünk a HAV vírussal. Act hepatitis esetében jellemzően negatív, korábban átvészelt fertőzés, valamint korábban oltással megszerzett védettség esetében pozitív, hosszú évekig, akár élethossziglan.

Azon ritka esetekben, amikor az anti-HAV-IgG mellett az anti-HAV-IgM is pozitív arról van szó, hogy a páciens a közelmúltban fertőződött meg vagy a közelmúltban kapott aktív oltást.

anti-HAV:  Előfordul, hogy a laboratórium ilyen leletet (is) kiad. Ez a vizsgálat együtt mutatja az anti-HAV-IgM és az anti-HAV-IgG markereket; önmagában nem értékelhető, csak az anti-HAV-IgM-mel együtt.

Hepatitis "C" szeromarkerek

A többesszám tulajdonképpen a hepatitis C vírus ( HCV) esetében nem is jogos, hiszen jelenleg még csak egy szeromarkerrel, az anti-HCV-vel rendelkezünk.

Az anti-HCV a fertőződést követően kb. 4 héttel jelenik meg a vérben. A fertőzés az esetek kb. 25-30 %-ában spontán gyógyul; ilyen esetben is azonban az anti-HCV antitest hosszú évekig pozitív marad. Sajnos azonban az esetek 70-75%-ában a fertőzés krónikussá válik, azaz folyamatos vírusszaporodás lép fel, mely a májat – az egyes pácienseknél különböző mértékben és sebességgel, de - folyamatosan károsítja. Ilyen esetben 20-30 év alatt a krónikus hepatitisz talaján az érintettek kb. 30 %-ában májzsugor alakul ki, ami májelégtelenséghez és évente 2-3%-ban májrákhoz vezethet. HCV okozta krónikus májgyulladás esetén az anti-HCV folyamatosan pozitív marad.

Láthatjuk tehát, hogy a kezeletlen C hepatitisz évtizedek múltán potenciálisan az életet veszé-lyez

tetheti. Ugyanakkor azonban az orvostudomány átütő eredményeket ért el a betegség gyógyításában: Ha időben diagnosztizáljuk a krónikus májgyulladást, akkor az 95%-ban véglegesen gyógyítható, a májzsugor kialakulása megelőzhető. Ha nem végállapotú, de súlyos májzsugor stádiumában kerül felismerésre a betegség, még akkor is sokat tehetünk; a vírus elpusztítása után a betegség előrehaladása megáll, sőt a máj működése még ilyenkor is jelen-tősen javul.

Tehát, ha anti-HCV pozitívnak bizonyulunk, nem kell megijedni, de nem is szabad a fejünket a homokba dugnunk Azonnali sürgősség nem áll fenn, de 1-3 hónapon belül keressünk fel hepatológus szakorvost.

Hepatitis D

A hepatitis „D” vírus ( HDV) úgynevezett defekt vírus, önmagában nem, csak a HBV-vel közösen, vagy krónikus HBV fertőzésre „rárakódva”, második fertőzésként tud betegséget okozni. Jelenleg egyetlen szerológiai markere az anti-HDV. Diagnosztikája és kezelése nem sürgős - de büntetlenül soká nem is halogatható - speciális feladat. Anti-HDV pozitivitás esetén 3-4 hónapon belül keressünk fel hepatológust.