Röntgen: minden, amit a vizsgálatokról tudnunk kell

A képalkotó diagnosztika első és egyik legelterjedtebb válfaja a röntgenfelvételek készítése. Az 1800-as évek végén, Wilhelm Conrad Röntgen észlelte  a röntgensugarak hatását, ekkorra datáljuk az orvosi képalkotás történetének kezdetét. Bár a CT-hez és az MR-hez képest egyszerűbb felvételekről van szó, a röntgen a mai napig jelentőségteljes szereppel bír, komoly diagnózisokat lehet vele felállítani – magyarázza dr. Szántó Tamás radiológus főorvos, a TritonLife Diagnosztikai Központ Veszprém szakmai vezetője.

– A röntgensugárzással kapcsolatos felfedezések és megfigyelések azért voltak csodásak, mert ezek teremtették meg az első alkalmat, hogy az orvosok anélkül bele tudtak nézni a betegekbe, hogy „fel kellett volna őket vágni”. A fájdalommentes vizsgálatok nagyon hamar fantasztikus dolgokat hoztak a diagnosztikába. A ‘20-as évek közepéig sajnos ártalmatlan sugárzásnak gondolták, és még cipőboltokban is alkalmazták a tökéletes lábbeli kiválasztásához. A megfelelő sugárvédelem hiánya miatt ekkoriban számtalan röntgenorvos és asszisztens hunyt el sugárterhelésben – fejti ki a kezdetekről a főorvos.

A 100 évvel ezelőtti történetek azonban ma már elképzelhetetlennek tűnnek, ugyanis a technológiai fejlődés mellett a sugárvédelem is kellő figyelmet kapott, és kap azóta is töretlenül.

 

A digitális röntgenképkészítés elterjedése

A 2000-es évek környékén vált rendszeressé a digitális röntgenképkészítés. Emlékezzünk vissza, hogy például a telefonokban is ekkortól vált elterjedtté a digitális képrögzítők jelenléte. A különbséget viszont úgy képzeljük el, hogy a telefonban lévő ujjbegynyi érzékelő felület körülbelül százszorosát, általában 43 cm x 43 cm nagyságút kell gyártani a röntgenekhez! Sőt, ezek természetesen gyártástechnológiailag is komplexebbek.

Magyarországon 2005 után vált rendszeressé a digitális röntgenképkészítés.

– Előtte klasszikus fényképészeti előhívó eljárásokat kellett bevetni a sötétkamrákban, ami sokkal több technikai nehézséget, hibát rejtett magában. Azóta a képek minősége sokkal jobb lett, nincsenek expozíciós hibák, és sokkal kevesebb sugármennyiséget kell alkalmazni, tehát a betegek sokkal kisebb sugárterhelésnek vannak kitéve – mutat rá a radiológus főorvos.

A világban jelenlévő (természetes és nem természetes) háttérsugárzás éves mennyisége például sokkal, de sokkal több, mint az a sugármennyiség, ami egy röntgenvizsgálat során ér minket.

 

Sugárvédelem

Nagyon kis százaléknyi esély van arra, hogy bármilyen káros hatás történjen, de a megelőzés, tehát a sugárvédelem ettől függetlenül is mérhetetlenül sok figyelmet, precíz és alapos odafigyelést kap.

A vizsgálat előtt meg kell kérdezni a hölgyeket, hogy tudnak-e várandósságról. Ha valaki bizonytalan, vagy tudja, hogy kisterhes (tehát az első trimeszterben van), akkor halasztani kell (életveszély esetén természetesen egyéni döntéseket kell hozni).

Ha valaki gyermeket tervez, akkor érdemes 3 ciklust felölelő időt várni az utolsó röntgenvizsgálat (főként medenceröntgen) után. Ám ha valaki nem tudta még, hogy kisbabát vár, és megröntgenezték, akkor ez nem indikáció terhességmegszakításra.

A sugárvédelmet adó ólomkötényt akkor is fel kell tenni, ha nem az érzékeny régió, tehát a férfi/női szervek közelében (például a koponyánál) történik a vizsgálat.

Ismeretes az ALARA-elv (As Low As Reasonably Achievable), ami magyarra fordítva annyit tesz: a lehető legjobb diagnosztikus eredmény eléréséhez szükséges legkevesebb sugárzást alkalmazzuk. Szükségünk van tehát egy képre, amit óvatosan, minél kevesebb dózissal kell elérnünk.

 

Gyors és elérhető vizsgálat 

– A beállítástól függően általában néhány percet vesz csak igénybe (ahány vizsgálat, annyiszor pár perc). Maga a sugár 1 másodpercnél jóval kevesebb alatt elkészíti a felvételt. A többi idő az előkészítést, beállítást takarja, és persze arról se feledkezzünk el, hogy a pácienseknek is – mozgási képességeikhez mérten – szükségük van egy kis időre a ruhák, ékszerek le- és visszavételéhez! – fejti ki dr. Szántó Tamás.

 

Bár vannak területek, amiket kiváltott az ultrahang-, illetve a CT- és az MR-vizsgálat, a röntgen a mai napig kulcsfontosságú szereppel bír, komoly diagnózisokat lehet vele felállítani, legyen szó például csonttörésekről, ízületi kopásokról, tüdőszűrésről, hasi szervekről vagy egyéb mozgásszervi degeneratív folyamatokról.


Koponya-röntgenfelvételek

A koponyafelvétel során az agy- és arckoponya csontjai, és elsősorban az arckoponyát alkotó üregek, valamint ezek eltérései ábrázolódnak (például törések, csontdaganatok, a melléküregekben lévő folyadék vagy gyulladás okozta fedettség).

A vizsgálat nem jár fájdalommal. Koponya- vagy nyaksérülés esetén a fej mozgatása, egy adott helyzetben való megtartása viszont kellemetlen lehet. Előkészületekre nincs szükség, azonban a szemüveget, fülbevalókat, egyéb ékszereket le kell venni.

A testhelyzetet a páciens állapotának és a diagnosztikai indikációnak, klinikai kérdésnek megfelelően választjuk meg, és biztosítjuk a komfortos testtartást.

Gerinc-röntgenfelvételek

Röntgenvizsgálattal megítélhetjük a csontos fejlődési zavarokat, diagnosztizálhatjuk a gerinc görbületeit, különböző tartási rendellenességeket, illetve feltérképezhetjük a csigolyák traumás sérüléseit.

Az úgynevezett stitching röntgenfelvétellel a teljes gerinc látható a felvételen, így a szakorvos egyben, összefűzve látja a képet, melyről precíz méréseket tud végezni. Gépbeállítási szempontból ez egy kicsivel hosszabb vizsgálat, így tovább kell – egyenes testtartással – mozdulatlanul maradni.

A gerinc-röntgenfelvételek nem járnak fájdalommal. Előkészületekre nincs szükség, azonban az ékszereket, fémet tartalmazó ruhákat (zippzárok, melltartók, övek) le kell venni.

A testhelyzetet a páciens állapotának és a diagnosztikai indikációnak, klinikai kérdésnek megfelelően választjuk meg, és biztosítjuk a komfortos testtartást.

Mellkas-, has-, kismedence-röntgenfelvételek

A mellkasfelvétel során a tüdő, a mellhártya, a szív, a mellkasfal, valamint ezek eltérései ábrázolódnak (például daganatok vagy pangásos szívelégtelenség).

A tüdőszűrés során a TBC-t (tüdőgümőkórt), és a tüdőrákot szűrjük, amely azért is kiemelten fontos, mert ezek a kezdeti stádiumban tünetmentes betegségek.

A natív (kontrasztanyag nélkül készült) hasi felvétel során a hasüregi szervek – főként a gyomor, a belek, a máj, az epe és a rekeszizom –, valamint ezek egyes eltérései ábrázolódnak (például epekövek, vagy egy üreges szerv miatt a rekeszizom alatt felgyülemlő szabad hasi levegő).

A kismedencéről elsősorban sérülés, illetve akut hasi kórképek miatt készítünk röntgenfelvételt. Segítségével a csontok elváltozásait, különböző meszesedéseket, kóros gázgyülemeket, valamint a hólyagban vagy a végbélben rekedt idegen testeket is felfedezhetjük. A nőgyógyászati kismedence-betegségek felderítésében a hagyományos röntgendiagnosztika szerepe nem számottevő.

A fenti vizsgálatokhoz nincs szükség előkészületre (az ékszereket le kell venni), és nem járnak fájdalommal.

A testhelyzetet a páciens állapotának és a diagnosztikai indikációnak, klinikai kérdésnek megfelelően választjuk meg, és biztosítjuk a komfortos testtartást.

Felső és alsó végtag, ízület-röntgenfelvételek

Röntgennel az első  diagnózist lehet felállítani csonttörésekről, ízületi kopásokról, legyen szó nagyobb vagy kisebb csontokról, ízületekről.

Sporttevékenységek kapcsán például gyakran szembesülünk különböző sérülésekkel, túlterhelésből vagy balesetből fakadó problémákkal. A röntgen gyors és alapos képet nyújt a diagnózishoz.

A vizsgálat nem jár fájdalommal, nincs szükség előkészületekre, azonban az ékszereket le kell venni. Sérülés vagy törés esetén a röntgenfelvétel elkészítése kisebb kellemetlenséggel járhat.

A testhelyzetet a páciens állapotának és a diagnosztikai indikációnak, klinikai kérdésnek megfelelően választjuk meg, és biztosítjuk a komfortos testtartást.

Egyéb röntgenvizsgálatok

Kontrasztanyagos röntgen: leggyakrabban az emésztőrendszer és a vizeletkiválasztó szervrendszer vizsgálatához használatos. Többféle vizsgálat létezik, a kontrasztanyag szervezetbe való bejuttatása történhet szájon át (itatással), illetve intravénásan. Ezeket a vizsgálatokat a gyomor- vagy a vastagbéltükrözés, illetve a CT- és MR-vizsgálatok már gyakorlatilag kiváltották.

Csontsűrűségmérés (OsteoDensitoMetria)

a csontok ásványianyag-tartalmának mérésére használatos, csontritkulás gyanúja, illetve terápiája esetén. A csontok elnyelik a röntgengép által kibocsátott röntgensugarakat, így következtetni lehet azok összetételére.

Nyelőcső- és gyomor-, vékonybélvizsgálat

a mai gyakorlatban csak akut betegségek esetén, elősorban a passzázszavarok vizsgálatára használjuk.