Röntgenvizsgálatok a-tól z-ig

Mi a különbség az álló, a fekvő, a terhelt és az összehasonlító röntgenfelvétel között? Mikor szükséges képfűzéses, azaz stitching felvételeket készíteni? Mit jelent a térdkalácscsontról alkotott axiális kép? Mit jelöl az AP és a PA rövidítés? Válaszolunk.

A technológiai, informatikai és internetes kommunikációs fejlődésnek köszönhetően rengeteg lehetőség rejlik a képalkotó diagnosztikában, melynek egyik legelterjedtebb válfaja a röntgen. A röntgenkép sugárelnyelési különbséget ábrázol, a képalkotás teljes egészében az árnyképződésen alapul.

A leggyakoribb vizsgálattípusok közé tartozik például a mellkasröntgen, mely főként tüdőbetegségek diagnosztikájában játszik nagy szerepet. Más röntgenvizsgálatok pedig kitűnően alkalmasak csonttörések, csontok gyulladásos betegségei, ízületi ficamok, ízületkopás, gerincdeformitások kimutatására, sőt a daganatos megbetegedések felderítésében is óriási segítséget nyújtanak.

A röntgenfelvételről egy írásos leletet/véleményt kap a páciens, mely a röntgenkép diagnosztikai elemzését tartalmazza.

Sugárvédelem

A röntgenvizsgálatokat végző szakembereknek komoly feladata van, hiszen a lehető legkisebb sugárterhelés mellett az eredménynek megfelelőnek, jól értékelhetőnek kell lennie, és mindeközben a sugárvédelemre is nagy hangsúlyt kell fektetni (az ólomköténnyel az emlőt, férfi/női szerveket, a pajzsmirigyvédővel pedig a pajzsmirigyet óvják).

A vizsgálat menete 

A vizsgálathoz mindig a páciens állapotának és a diagnosztikai indikációnak, klinikai kérdésnek megfelelően választjuk meg a testhelyzetet és biztosítjuk a komfortos testtartást. A korszerű röntgenkészülék és a helyesen megválasztott vizsgálati forma mellett szórt röntgensugárnak vagyunk kitéve.

A szoptatás nem, a terhesség viszont kizáró tényező, főként az első trimeszterben, de erős orvosi indok nélkül a terhesség egész ideje alatt.

Ha mégis indokolt a vizsgálat (például bokatörés esetén), akkor olyan ólomköpenyt adnak a kismamára, ami majdnem az egész testét befedi (körülbelül a térd aljáig ér), így direkt sugarat nem kapnak a fontosabb régiók.

Az AP és a PA rövidítések jelentése

Alapszabály, hogy mindig annak a testtájéknak, elváltozásnak, sérülésnek kell közel lennie a detektorhoz (erre készül a digitális kép a páciensről), amelyikről információt szeretnénk nyerni. Kétféle helyzetet különböztetünk meg. Az AP (Anterior-Posterior) azt jelenti, hogy a páciens háttal áll a röntgenállványnak, előtte van a röntgencső, és elölről hátulra megy a sugár.

A PA (Posterior-Anterior) pedig épp az ellenkezőjére utal, a páciens szemben áll a röntgenállvánnyal, mögötte van a cső, és hátulról előre megy a sugár. Egy-két testtájék kivételével mindenről készül oldalirányú felvétel is, hogy teljeskörűen értékelhető legyen az elváltozás.

Teljesen digitális röntgengép

A TritonLife-ban digitális röntgengépekkel végezzük a vizsgálatokat. Az MR- vagy CT-vizsgálatokkal ellentétben itt nem egy zárt szerkezetről beszélünk, a páciens teljesen szabadon van, így a klausztrofóbiások számára sem okozhat gondot.

A digitális detektornak köszönhetően kevesebb a sugárterhelés, és azonnal megjelenik a kép. Ilyenkor az asszisztens egyből látja, hogy van-e olyan elváltozás, ami orvosi kompetenciát, egyeztetést igényel vagy sem. Amennyiben igen, a röntgenasszisztens felveszi a kapcsolatot a radiológus szakorvossal a további teendők céljából, például akut állapot esetén mentő kiértesítéséről.

Röntgenvizsgálatok típusai

Álló röntgenfelvétel

• koponya
• orrmelléküreg
• kulcscsont
• váll
• mellkas
• borda
• gerinc (gerincferdülés vagy tartási rendellenesség esetén),
• medence (végtaghossz-különbség vagy a medence deformitása, terheltsége, kopása miatt)
• térd (a kopás mértékének megítélése, vagy a későbbi műtéti tervezés miatt)

Az álló és a fekvő felvétel közti döntés sok esetben orvosi kérés és a beteg állapotának a függvénye. Például mellkasröntgent mindig állva készítünk, de ha mozgáskorlátozott páciens érkezik hozzánk, vagy ha a páciens mozdulatlansága nem biztosított a vizsgálat során, akkor ez felülírhatja a szabályt.

Ülő röntgenfelvétel

• csukló
• kéz
• könyök
• boka
• láb (attól függően, hogy hogyan kényelmesebb a páciensnek a testhelyzet tartása, hogy ne mozduljon bele a felvételbe)

Fekvő röntgenfelvétel

• medence (kivéve végtaghossz-eltérés kérdése esetén),
• csípő
• gerinc (ha nem tartási rendellenességről van szó, hanem általános fájdalomról)
• térd
• boka
• láb (hacsak nem kérik terhelésben)

Terheléses röntgenfelvétel

• térd
• boka- és
• láb (nem nyugalmi, fekvő pozíciót vesz fel a páciens, hanem az egész testével ráterhel a lábára, így egy speciális helyen lévő fájdalmat is diagnosztizálni tudunk)
• acromioclavicularis (AC) ízületet (a vállöv fontos alkotóelemét) is vizsgálhatjuk terhelés nélkül és terhelésben is, hogy látszódjon, a terhelés után mennyire nyílik meg az AC ízület.

Összehasonlító röntgenfelvétel

Felnőtteknél is előfordulhat (például térdfájdalmaknál), hogy a szakorvos összehasonlító felvételt kér, de a 16-17 éves kor alatti gyerekek esetében jóval gyakoribb, hiszen a csontosodási folyamat még nem zárult le, és emiatt nehezebben diagnosztizálható, hogy törésről van-e szó, vagy csak nem forrt még össze a csont (például a bokánál).

Fejlődési rendellenességi kérdéseknél is összehasonlító felvételt kérnek az orvosok, hogy meg tudják állapítani, a gyermek korának megfelelően jó ütemben zajlik-e a csontosodási folyamat.

Stitching röntgenfelvétel

A Philips C50 DigitalDiagnostic képfűzéses, azaz stitching (vagy röntgenpászta) felvételek elvégzésére is alkalmas, mely a gerinc és az alsó végtagok vizsgálatára hivatott. A gép beállítása szempontjából ez egy kicsit hosszabb vizsgálat, így tovább kell – egyenes testtartással –  mozdulatlanul maradnia a páciensnek.

Gerincvizsgálat esetén nagy előny, hogy a teljes gerinc rajta van a felvételen (C-gerinc, D-gerinc, L-S gerinc). Bár a gyermekek – körülbelül 140 cm-es testmagasságig – “ráférnek” a hagyományos felvételre, 140–150 cm felett már hasznosnak bizonyul a stitching, hiszen így a nyaki rész sem marad le a felvételről.

A szakorvos egyben, összefűzve látja a képet, melyről precíz méréseket tud végezni. (A gerinc ferdeségének a normális görbülettől való elhajlásának értékét – fokban meghatározva – COBB-foknak vagy COBB-szögnek nevezzük.)

Alsó végtagi röntgen esetén szintén nagyon előnyös, hogy a medencelapáttól egészen a lábfejig minden rajta van a felvételen, és diagnosztikai szempontból az AP medence, a térd és a boka területe is értékelhető.

Axiális röntgenfelvétel

Célja a térdkalácscsont (patella) állapotának megítélése, mely fekvő pozícióban történik. Ajánlott elvégezni, ha visszatérő térdficamról, térdkalácskopásról vagy -deformitásról, esetleg egy leszakadt csontdarabról van szó, mely a térdkalács környékén helyezkedik el.