Dr. Botos Péter

Általános iskolás koromban szentül meg voltam győződve arról, hogy én nem orvos leszek. A családban édesanyám orvos, ő radiológusként dolgozott. Engem viszont a biológia és az állatvilág sokkal jobban érdekelt. Így, gyerekfejjel zoológiai pályára készültem. A gimnáziumban is egyértelmű volt, hogy biológiával szeretnék foglalkozni, aztán ez valahogyan megváltozott, és a felvételikor már az orvosira jelentkeztem. A bátyám céltudatos orvospalánta volt. Elkerült az egyetemre, és sokat mesélt a pozitív élményeiről, amelyek rám is pozitív megerősítésként hatottak.

Törvényszerű volt, hogy a kardiológia az én utam

A nagyszüleim szentendreiek, az iskolai szüneteket mindig ott töltöttem. Édesanyám a budapesti tanulmányai után az ózdi kórház röntgenosztályán kapott állást, így tehát Ózdon töltöttem a gyermekkoromat. A középiskolát viszont Sárospatakon végeztem el, majd utána a Debreceni Egyetemen folytattam tanulmányaimat – mesélte Dr. Botos Péter, aki az egyetemen előrehaladva egyre biztosabb volt abban, hogy a sebészet nem az ő világa, sokkal inkább a belgyógyászat felé orientálódott.

Ennek egy része volt a kardiológia, ami közelebb állt a szívemhez, mint a belgyógyászat többi része. A Tudományos Diákköri munkámat is kardiológiai témakörben végeztem. A szívinfarktus vérrögoldó kezelése akkor még újdonság volt, szívkatéteres laborok még nem voltak általánosan elérhetőek, de gyógyszeres kezelést már lehetett alkalmazni. Emellett az egyetem V. éves nyári gyakorlatát Milánóban, a San Raffaele kórház kardiológiai osztályán tölthettem, ami akkoriban Észak-Olaszország egyik legmodernebb kardiológiai centruma volt. Nagyon jó csapatba kerültem, meghatározó és inspiráló tapasztalat volt.

A pályamunkával az első 20 helyezett közé kerültem, így diplomamunkaként is elfogadták. Ez egy olyan pozitív élményt adott, hogy ekkor már törvényszerű volt, hogy a kardiológia az én utam.

Egerben elhelyezkedni

Dr. Botos Péter a miskolci megyei kórházban töltött belgyógyászati gyakorlata alatt készült el tudományos diákköri pályamunkájával. Ez olyan meghatározó szakmai és emberi kapcsolatot jelentett az ottani kardiológiai osztály dolgozóival, hogy a diploma megszerzését követően ott kezdett el dolgozni.

Az első másfél év ott is telt el. Mindeközben megnősültem, a feleségemmel még az egyetemen ismerkedtünk össze. Ő képalkotó diagnosztikai területen szeretett volna elhelyezkedni. Akkoriban egész Miskolcon nem volt egy radiológiai állás sem. Ő egri születésű, így kézenfekvő volt a lehetőség, hogy ott is körülnézzünk. Végül én is munkahelyet váltottam, mert Egerben mindketten el tudtunk helyezkedni. A belgyógyászati intenzív osztályon kaptam állást, és dolgoztam a belgyógyászati szakvizsga megszerzéséig. Ezután a kardiológiai intenzív osztályon folytattam a gyógyító munkát, majd a kardiológiai szakvizsgát is letettem – emlékezett vissza a kardiológus, aki 2002-ben került át az egri kórház sürgősségi betegellátó osztályára, ami egy kicsit más fordulatszámot jelentett.

Volt néhány vargabetű a történtekben

Mindemellett a kardiológiai osztállyal sem szakadt meg a kapcsolatom, hiszen egy nap szakrendelést a sürgősségi osztályos munkám mellett is végeztem. Majd ezt váltotta fel a kardiológiai magánrendelés, amit először a kórház keretein belül, annak eszközeivel, majd a későbbiekben önállóan, saját eszközparkkal és asszisztenciával csináltam. Gyakorlatilag ez folyamatosan, a mai napig megmaradt – osztotta meg velünk dr. Botos Péter, aki 2005-ben tette le harmadik szakvizsgáját, mint sürgősségi orvos.

Volt néhány vargabetű a történtekben. 2008-ban egy magánszolgáltató vette át az egri kórház működtetését. Akkoriban már osztályvezető voltam a sürgősségin. A kollégáim, akikkel akkoriban dolgoztam, nem írták alá a magánszolgáltatóval való szerződést, így ott álltam, hogy nem tudtam, kikkel és hogyan fogok együtt dolgozni a következő héttől. Így végül én sem írtam alá a munkaszerződést. Ekkor jött egy hároméves ciklus, amikor vállalkozó szakorvosként dolgoztam, részben a saját rendelésemben, részben a karcagi, majd az ózdi kórház sürgősségi osztályán.

Úgy döntöttem, hogy a magánegészségügyben szeretnék tevékenykedni

2011-től, amikor az egri kórház ismét állami fenntartás alá került, visszahívtak a sürgősségire, osztályvezetői megbízatással. 2014-ben ismét a magánrendelésem került fókuszba, valamint vállalkozóként az ózdi kórház sürgősségi és kardiológiai osztályán dolgoztam. A következő változás a napjainkban zajló szolgálati jogviszonyba való átmenet, amellyel kapcsolatban úgy döntöttem, a közalkalmazotti státusz helyett a magánegészségügyben – a TritonLife Róbert Magánkórházban, valamint a magánrendelőmben – szeretnék tevékenykedni – mondta a kardiológus, aki fiának is átadta a stafétabotot: ő jelenleg a Semmelweis Egyetem diákja.

Fantasztikusan felemelő érzés, hogy emberéleteket tudunk menteni. A járóbeteg-ellátás egy kicsit más ilyen szempontból. A korábbi intenzíves, sürgősségis évek alatt ezt testközelből éreztem. Ám most, ha nem is közvetlenül, de itt is lehet emberéleteket menteni, hiszen ha időben felismerjük a súlyos állapotú betegeket, majd továbbirányítjuk őket a speciális szakterületek képviselőihez, tulajdonképpen ezzel is életet menthetünk, hiszen időben, preventíven orvosoljuk a bajt – fejtette ki dr. Botos Péter, akinek szívügyei a komplex megközelítést igénylő területek: a koszorúér-betegségek, a szívritmuszavarok és a szívelégtelenség különböző típusai.

Fontos része az életemnek a kertészkedés

A szakorvost nemcsak hivatásáról, hanem hobbijairól is kérdeztük – vajon mi jelent számára folyamatos feltöltődést? – Fontos része az életemnek a kertészkedés, a ház körüli tevékenységek. Kertes házban élünk, viszonylag nagy kerttel, amelynek virágos, cserjés, gyümölcsös és veteményes része is van. A szabadidőm jelentős részét ott töltöm. A sportok közül pedig nagyon szeretem az úszást, kerékpározást. Amikor nyaralni megyünk, mindig keressük az úszásra és kirándulásra való lehetőségeket. Van egy kutyánk is, aki szintén igényli a törődést, ő is egy kikapcsolódási forrás – árulta el dr. Botos Péter, akinek másik kedvenc hobbija az olvasás, az irodalom és a filozófia.