Dr. Kocsis István Dr. Kocsis István Neonatológiai részlegvezető, gyermekgyógyász főorvos

Dr. Kocsis István

Dr. Kocsis István

Neonatológiai részlegvezető, gyermekgyógyász főorvos

A koraszülött- és újszülöttellátás tökéletesítésén dolgozik Dr. Kocsis István, egyetemi docens.

Magyarországon a csecsemőhalálozások, ezen belül is a koraszülöttek halálozási száma erősen csökkenő tendenciát mutat az utóbbi öt évben. Nem véletlenül: a neonatológia terén az elmúlt éveket tekintve drámai fejlődés zajlott le. A siker a szakmai szemléletváltás, a fejlődő technológia és orvostudomány együttes eredményének tudható be, véli Dr. Kocsis István egyetemi docens, a TritonLife Róbert Magánkórház neonatológiai részlegvezetője, csecsemő- és gyermekgyógyász főorvos, aneszteziológus és neonatológus, az újszülöttekkel foglalkozó tudomány nemzetközileg is elismert képviselője.

Dr. Kocsis István - TritonLife

 

Az elmúlt öt évben a csecsemőhalálozás több mint 30%-kal csökkent. Ez miért fontos eredmény?

– Minél korábban érkezik egy baba, annál nagyobb a valószínűsége, hogy súlyos szövődmények, maradandó károsodások alakulnak ki, és később speciális nevelésű igényű gyermekké válik. Az orvostudomány egyik legdinamikusabban fejlődő, az újszülöttekkel és koraszülöttekkel foglakozó részének a célja ma már nemcsak a súlyosan beteg vagy extrém éretlen kisdedek túléléséért való küzdelem, hanem a súlyos, maradandó szövődmények elkerülése is.

Markáns képviselője annak a nézetnek, miszerint a koraszülött gyermek jobb fejlődése érdekében a szülőknek a baba mellett a helyük, még az intenzív osztályon is

– Egyértelmű tapasztalatunk, hogy minél inkább részt vesz a szülő a baba intenzív osztályon történő ellátásában, annál jobb eredményekkel fejlődik a csecsemő, és sokkal kevesebb szövődmény alakul ki nála. A bőr-bőr kontaktus megteremtésével érzi a test melegét, a szülő szívverését, légzését, hangját, ez a születés utáni pillanatokban bekövetkező korai kötődés fontos feltétele. A kenguru-módszer haszna szintén felbecsülhetetlen a következő napokban, hetekben a koraszülött-ellátásban. Lényege, hogy a baba a lehető legtöbb időt töltsön közvetlen bőrkontaktusban az anya vagy apa mellkasán – ha az állapota megengedi, akár légzéstámogatás mellett is.

Hányadik héttől életképes egy újszülött?

– A jelenlegi határ nagyjából a 23-24. várandóssági hét körül van. Ennél a fejlettségi szintnél már jó eséllyel életben marad sok koraszülött, de a 26-28. terhességi hétig nagy arányban fordulnak elő maradandó szövődmények. Az életképesség határán minden egyes, a méh védelmében töltött extra nap akár 3%-kal csökkenti a súlyos szövődmények kialakulásának kockázatát. A 29. várandóssági héten születő babánál már sokkal kisebb az esélye a súlyos, maradandó szövődményeknek, és megfelelő gondoskodás, gyógytorna, extra figyelem mellett a fejlődésben gyorsan utolérhetik az időre született kortársaikat. És mindemellett, nem tudom elégszer hangsúlyozni a családközpontú ellátás fontosságát már az első életnaptól kezdve.

Ebben többek között az ön által képviselt szemléletnek is nagy szerepe van: a koraszülött intenzív osztály után családbarát irányelvek mentén vezeti a TritonLife Róbert Magánkórház újszülött részlegét is

– Valóban, bár hangsúlyozni kell, hogy a Róbertben nincs koraszülött intenzív osztály, itt zömében egészséges, időre érkező babák jönnek a világra. Az elmúlt évek nagy sikere az, hogy a szülészetek egyre inkább igyekeznek a családközpontú szülésélmény elemeit biztosítani. A kórházunkban lehetőség van a klasszikus pozícióktól eltérő szülési testhelyzetek megválasztására. Lehetőség van vízben szülésre. Az apukák a COVID-járvány alatt is bejöhettek a szüléshez, és akár hazamenetelig az anya és az újszülött mellett maradhattak. A szülés után az „Arany Óra/Órák” lehetősége mindenki számára adott, csakúgy, mint a bőr-bőr kontaktus (császármetszés esetén az édesapákat is bevonva szőr-bőr kontaktusba). Külön megemlítendő, hogy van lehetőség „Gyengéd császármetszésre” is, melynek eleme, hogy az újszülött a megszületés pillanatától kezdve a műtét teljes egészében az Édesanya mellkasán marad.      

Neonatológiai részlegvezetőként hogy sikerült a családbarát ellátást biztosítani az újszülött osztályon?

– Az általunk alkalmazott rooming-in személetnek megfelelően a baba 24 órában az édesanya és édesapa mellett lehet, a bentfekvés ideje alatt nem szakítjuk meg még csak egy percre sem az anya-gyermek kapcsolatot. A vizsgálatok és beavatkozások mind-mind a szülők jelenlétében történnek, és kerülünk minden olyan helyzetet, ami a szülésélmény megélését, a családdá válás folyamatát megzavarná. Az orvosi és nővéri tevékenységeket mind úgy szervezzük, hogy a betegbiztonság a lehető legmagasabb legyen, de az egészségügyi beavatkozások módszereit is úgy finomítottuk, hogy a szülők a lehető legkevésbé érezzék a „klasszikus kórházi érzést”.

Mindig orvos akart lenni?

– Tizenéves koromtól egészen az egyetemig tájékozódási futó voltam, aktívan sportoltam, de emellett mindig is a természettudomány vonzott, pályaválasztáskor már elsősorban az orvosi szakma érdekelt. Azt is korán elhatároztam, hogy csecsemő- és gyermekgyógyász szeretnék lenni. 1998-ban szereztem meg az általános orvosi diplomámat a Semmelweis Egyetemen. De már 1996-ban – tehát még a diploma megszerzése előtt – részt vettem a Peter Cerny Koraszülött Alapítványi Mentőszolgálat munkájában, majd a Semmelweis Egyetem koraszülött osztályán is dolgoztam ápolóként. A PhD-fokozatom témája is a koraszülöttek élettanához kapcsolódott, melyet a Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekklinikáján védtem meg 2002-ben. A csecsemő- és gyermekgyógyászati szakvizsgát az aneszteziológusi, majd a neonatológiai szakvizsga követte. Büszke vagyok arra is, hogy egyéves időszakra a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórház Gyermekosztályát vezettem. Életre szóló tapasztalatokat gyűjtöttem, melyeket a későbbiekben is jól tudtam hasznosítani. Ezt követte egy ötéves nagyon intenzív és kihívásokkal teli periódus, melynek során a Semmelweis Egyetem II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Perinatalis Intenzív Centrumának a vezetője voltam. Ezen időszak alatt, a koraszülött intenzív osztály nyugati színvonalra történő teljes átépítésén és eszközbeli fejlesztésén túl, szemléletbeli formálásában is részt vehettem. A non-invazív ellátás propagálása mellett, a családközpontúság jegyében, 2015-ben elsőként Magyarországon megvalósítottuk a korababa-mama szobákat, ahol édesanya nemcsak a nap 24 órájában látogathatta gyermekét, de maga az inkubátor is közvetlenül az édesanya ágya mellett volt – így a korababa gondozásában már az egész kis koraszülött korától bevontuk az édesanyákat. Ennek köszönhetően nemcsak hamar igazoltak minket a számok és pozitív eredmények és visszajelzések, de nyugati szinten is kiemelkedő intenzív osztályt sikerült létrehoznunk a kollégákkal és szakszemélyzettel közösen.

Milyen szakmai célt tűzött ki maga elé?

– Jelenleg a perinatológia fejlesztése érdeklődésem fő iránya. Ez a tudományág a várandósság második és harmadik harmadát, és közvetlen a megszületés utáni hónapok időszakát öleli fel. Leginkább a méhen belül valamilyen ok miatt veszélyeztetett magzatok gondozását jelenti, de a koraszülés megelőzése, a koraszülöttek és beteg újszülöttek ellátása is fontos részét képezi, melynél a szülészeti és gyermekgyógyászati szakmai ismeretek találkoznak, sőt egymást fedik. Ehhez a szülészettel történő szoros együttműködésen és együttgondolkodáson túl neonatológusként a szülészeti aspektusok megismerése, kitanulása is szükséges. Amerikában ez egy külön ráépített szakvizsga, de Magyarországon még nincs külön és kifejezetten erre specializálódott szakembergárda. Pedig azért is lenne kiemelten fontos, mert a perinatológia fejlődésével tovább lehetne csökkenteni a magzati és a koraszülött-halálozások számát. Nyughatatlan típus vagyok, azt vallom, hogy az orvosi szakma fejlődését nemcsak követni elengedhetetlen – hiszen akár néhány év alatt teljesen megújulnak az orvosszakmai ismeretek –, de új szemléletek, előremutató ötletek is kellenek, és ezek megvalósításához kell lennie bennünk kellő akaratnak, hitnek és kitartásnak. Tenni akarásom mutatja az is, hogy nemcsak szorosan orvosszakmai szinten érdeklődöm a gyógyítás iránt, de gazdasági oldalait is igyekeztem és igyekszem átlátni, hogy ezáltal is még többet és jobban tudjak kis pácienseim számára segíteni. Ennek eredményeként 2020-ban a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző szakán mesterképzési diplomát szereztem.

A sport hobbi szinten azért megmaradt az életében?

– Igen, hetente 2-4 alkalommal tájfutok, ahogy időm engedi. Nyáron a futás és a túrázás mellett a természetes vizeken való, deszkán történő evezés (SUP – stand up paddle) hoz lendületbe. Ehhez remek terep hazánkban a Balaton, a Velencei-tó, vagy akár kicsit messzebb a Tisza-tó. Az erdőben futás a kellemes lakhelyem adottsága: mert bár jász származású vagyok, de immár több mint 10 éve Nagykovácsiban élek, ahol szó szerint az erdő mellett lakva egy karnyújtásnyira van tőlem a természet.

Hírlevél

Ne maradjon le akcióinkról, értesüljön első kézből újdonságainkról!

Tritonlife BLOG

Tovább a blogra
Visszahívást kérek