Dr. Lanczki Éva

Dr. Lanczki Éva 21 éven át dolgozott a soproni kórház Mellkasgyógyászati Osztályán, 2014-től pedig az egri Markhot Ferenc Kórház Tüdőgondozójában tevékenykedik. A pulmonológus azt vallja, kellő türelemmel és empátiával kell a páciensek felé fordulni. A gondolkodó gyógyítást mesterétől, Dr. Fónay Károlytól sajátította el.

Iskolás koromtól kezdve orvos szerettem volna lenni. Egy gyermekorvosi vizsgálat során merült fel bennem először, hogy milyen érdekes ez a foglalkozás, és milyen szuper, hogy ennyi embernek képesek segíteni az orvosok. Szorgalmas tanuló voltam, a legjobbak között emlegettek. Elsőre sikerült felvételt nyernem a Semmelweis Egyetemre – idézi fel a Mezőkövesdről származó doktornő, aki az egyetem negyedik évében arra is talált időt és elhivatottságot, hogy a Gyermekklinika Koraszülött Intenzív részlegén, éjszakai műszakban vállaljon munkát.

Felkészültség és precizitás

Akkor éreztem, hogy számomra nagy lelki megpróbáltatásokkal jár a beteg gyerekek gyógyítása, inkább a felnőtteknek szeretnék orvosi segítséget nyújtani. 1993-ban diplomáztam. A házasságom után Sopronba költöztünk, ahol egyből felvettek a Mellkasgyógyászati Osztályra. Nagyon örültem az állásnak, hiszen nagy családra vágytam, és úgy gondoltam, hogy a tüdőgyógyászat a belgyógyászat azon kisebb területe, ahol család mellett is kiegyensúlyozottan helyt tudok állni. Emellett nagyon jó híre volt az osztálynak, rendkívüli osztályvezetővel, orvosi és nővéri gárdával.

A tüdőgyógyász 21 éven át dolgozott a soproni kórház Mellkasgyógyászati Osztályán, és a mai napig jó kapcsolatot ápol akkori mesterével és kollégáival. – Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Dr. Fónay Károly főorvos úr vezetése alatt tanulhattam meg a szakmát, nagyszerű csapattal karöltve. Csak szuperlatívuszokban tudok a főorvos úrról beszélni, szakmailag és emberileg is mesteremnek tekintem. Legyen szó például a felkészültségéről, a betegekhez való hozzáállásáról, a velük való kommunikációról, vagy épp a precizitás fontosságáról.

A betegnek mindig igaza van

Dr. Fónay Károly megtanított a gondolkodó gyógyításra, és arra, hogy egy jó anamnézisfelvétel egy fél diagnózissal egyenlő. Szállóigeként emlegettük, hogy a betegnek mindig igaza van. Ezt azóta is vallom, sokszor eszembe jutnak ezek a tanítások. Hálás vagyok az egész osztálynak – hangsúlyozza a pulmonológus, aki boldogan emlékszik vissza a Sopronban töltött 21 évre.

A doktornő ez idő alatt sokat foglalkozott például az asztmás-allergiás megbetegedésekkel, a dohányzással kapcsolatos betegségekkel, a légúti, fertőző problémákkal, a tüdőonkológiai ellátással – részt vett mind a diagnosztikában, mind pedig a gyógyításban. Mindig is szerette a járóbeteg-ellátás változatosságát, pörgését, a gyors döntéshozatalokat a kivizsgálás és a diagnózisfelállítás terén.

Sopronból Egerbe

A szakvizsgámat 2000 novemberében, már kétgyermekes anyukaként tettem le. A család továbbra is prioritás maradt, így a harmadik gyermekem után napi hatórás, részmunkaidős állásba mentem vissza a kórházba. A gyermeknevelés mellett így sem volt könnyű az orvoslás, a vele járó ügyeletek – fogalmaz Dr. Lanczki Éva, aki 2014-ben költözött vissza családjával a keleti országrészbe, így a tágabb rokonsághoz is közelebb vannak.

Azóta az egri Markhot Ferenc Kórház Tüdőgondozójában dolgozom teljes állásban. A változás természetesen új kihívásokkal is járt – mutat rá a pulmonológus, aki azt vallja, kellő türelemmel és empátiával kell végighallgatni a pácienseket, hiszen sok panasszal, félelemmel, aggállyal kell megküzdeniük. Fontos, hogy a téves információkat, amiket a médiából szereznek, szakemberként eloszlassák, és az idő, amit a betegekre fordítanak, mindenképp megtérül.

Szabadidőmben szívesen olvasok angol szakirodalmat, gyakran úszom, és nagyon kedvelem a zumbát – meséli a szakorvos, akinek három gyermeke már felnőtt, a két fiatalabb jelenleg egyetemi tanulmányait végzi.