Dr. Lenkei Balázs
Kémia szakos gimnazistaként fogorvosi karra készült, végül kézsebész lett, egyike a legismertebb és legelismertebb szakembereknek az országban. 2009-ben traumatológiából és ortopédiából, majd 2011-ben kézsebészetből szakvizsgázott, miközben több alkalommal nemzetközi tapasztalatokat is szerzett. Ismerjék meg dr. Lenkei Balázst, a miskolci megyei kórház és a Róbert Magánkórház traumatológus, ortopéd és kézsebész főorvosát, három gyermek édesapját, akivel munkájáról és magánéletéről beszélgettünk
A kéz(írás) árulkodik?
A kelet-európai régióban nálunk van a legnagyobb hagyománya a kézsebészetnek, ugyanis már 1994 óta van önálló kézsebészeti szakvizsga az országban. Lenkei Balázs, aki már 17 éve a kéz betegségeit gyógyítja, gyakorló baleseti sebészként és kézsebészként rendkívül sok problémával találkozik, hiszen, ha kezünk épsége sérül, lelkünk is megsínyli, másfelől lelki bajaink gyakran vetülnek ki a kezünkre.
Hivatás – hitvallás
Lenkei Balázst már a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban is a természettudományos tárgyak érdekelték, de a pályaválasztáskor gyermekorvos édesanyja is hatással volt rá, így érettségi után az orvosi egyetemre jelentkezett. Az ötödéves gyakorlaton pedig el is dőlt a sorsa:
– 2003-ban végeztem a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, ahol az 5.évben már tudtam, hogy a traumatológia a leginkább hozzám illő terület. A diploma megszerzése után hazatértem, és a miskolci Megyei Kórház Baleseti Sebészeti osztályán kezdtem a munkát – mesél a pályájáról.
– A kézsebészet nagyobb centrumok, egyetemek, megyei kórházak traumatológiai osztályainak önálló részlegeként működött, működik jelenleg is. Egyedülálló módon Miskolcon 2007-ben dr. Szabó Zsolt vezetésével és 8 kézsebész szakorvos részvételével sikerült megalapítani a Miskolci Kézsebészeti Centrumot, ami a BAZ Megyei Egyetemi Oktató Kórház területén, a Traumatológiai osztállyal kiváló együttműködésben azóta is megszakítás nélkül működik. Itt járó- és fekvőbeteg ellátásban évente több mint 10 000 járóbeteget kezelünk és több mint 2000 műtétet végzünk – folytatja.
– 2009-ben szereztem szakvizsgát először traumatológiából és ortopédiából, majd erre építve két évvel később kézsebészetből. A szakmai gyakorlatot Svédországban és Olaszországban töltöttem, az európai kézsebészeti szakvizsgát 2013-ban tettem le. Tulajdonképpen az első nagyvizit óta, 2003-tól közös az utunk dr. Szabó Zsolttal, aki nemcsak mesterem, de jó barátom is. Számomra példaértékű a precizitása, elhivatottsága, a betegekhez való hozzáállása.
Hozzáállás – állóképesség
2018-ban nyitotta meg kapuit Budapesten a Magyar Kézsebészeti Központ, amely járó- és fekvőbeteg-ellátásban, illetve egynapos sebészetben is lefedi a kézsebészet teljes spektrumát, a jelenleg elérhető legmagasabb szintű ellátást biztosítva – adta hírül az esemény bejelentésekor az intézmény, amely a TritonLife-csoport tagja. Mint ahogyan a központ orvos igazgatója és egyik alapítója, Szabó Zsolt főorvos korábban elmondta, a központ létrehozása valódi mérföldkő a hazai kézsebészet történetében, hiszen az ország legjobb és legtapasztaltabb szakemberei dolgoznak ott együtt – köztük dr. Lenkei Balázs is, aki a Magyar Kézsebészeti Társaság főtitkára, a Magyar Traumatológus Társaság vezetőségi tagja, valamint az európai és magyar Kézsebészeti Szakvizsgabizottság vizsgáztatója. Dr. Lenkei Balázs a főiskolai tanításban is részt vesz, örömmel és rendszeresen osztja meg a szakmai tapasztalatait orvoskollégákkal, leendő védőnőkkel, műtősökkel, gyógytornászokkal.
Öten kötelékben
Tanításból olykor-olykor otthon is kiveszi a részét – meséli nevetve, bár a gimnazista nagyfia, Benedek és a 7.osztályos Zsombor már önállóak az iskolai munkában. A reál tárgyakkal – mint édesapjuk meséli – kis segítséggel megbirkóznak, de ha esetleg történelem korrepetálásra kerülne sor, bizton számíthatnak az édesanyjukra. Balázs felesége gyermekorvos, a miskolci kórház koraszülött osztályán dolgozik.
– Azt hiszem, a most 5 éves Gergővel tudom legjobban megélni a gyermekkorát, és igyekszem kivenni a részemet az otthoni munkákból is. Ma már ez könnyebben megy, de emlékszem a rekordomra, amikor, igaz még a pályám elején, a hét 168 órájából egyszer 124-et töltöttem a kórházban. Manapság havonta 4-5 alkalommal vagyok ügyeletes, Budapestre pedig hetente egyszer járok. A betegek visszajelzései, a kihívást jelentő műtétek, a szakmai sikerek, megbízatások mind-mind örömmel töltenek el, úgy érzem, a helyemen vagyok, és a hivatásom életre szóló – mondja.
Kérdésünkre pedig, hogy mi tartja kondiban, a doktor úrtól megtudjuk: csakis a munka. Ha mégis pihenésre vágyik, a kikapcsolódást szó szerint veszi. Szabó Zsolttal közös hobbijuk a horgászat, és a legszebb élményeik horgásztúrákhoz kapcsolódnak.