Dr. Molnár László
Pontosság, precizitás és manuális készség – a kézsebészet három fő pillére
Nem a szülei példája, hanem az élettan, a biológia szeretete, és a manuális gyógyító tevékenységek iránt érzett vonzalma vezette az orvosi pályára dr. Molnár Lászlót, a TritonLife Magánkórház kézsebész főorvosát, akinek a súlyos, roncsolt kézsérülések gyógyítása jelenti a legnagyobb és egyben legszebb kihívást a hivatásában.
Már a gimnáziumi évek alatt tudta, hogy gyógyítással szeretne foglalkozni. Mi vonzotta az orvosi pályára, és miért pont a kézsebészet mellette tette le a voksát?
Mindig is érdekelt a sürgősségi ellátás, a traumatológia, ahol az életmentés áll a középpontban. Vonzott a műtétek világa, ahol összehangolt csapatmunkával segíthetünk a balesetet szenvedett embereknek, a roncsolt, sérült testrészeiket meggyógyíthatjuk és visszaadhatjuk nekik a teljes élet reményét.
Traumatológiai, ortopédiai és kézsebészeti szakvizsgával is rendelkezik. Ez utóbbi a fő szakterülete. Melyek a legnagyobb kihívások, amelyekkel szembe kell néznie kézsebészként a munkájában?
A jó kézsebész két legfontosabb tulajdonsága a pontosság és a precizitás. Roncsolt, sérült ereket és idegeket varrunk hajszálnál is vékonyabb fonallal, mikrosebészeti módszerekkel. Ilyen helyzetben nem remeghet a kezünk. De hiába e két tulajdonság, ha nem társul hozzá tehetség. Az orvosi szakmában nagyon sok mindent el lehet sajátítani tanulás útján, de a kézsebész nem élhet meg eredendő affinitás, tehetség nélkül. Talán ezért is választják kevesen az orvostudománynak ezt az ágát, mert nem mindenkinek áll rá a keze.
A műtétek által megkövetelt folyamatos precizitás, odafigyelés nagyon kimerítő lehet. Hogyan tud töltődni, mivel tölti legszívesebben a szabadidejét?
Korábban sokat és eredményesen sportoltam, a csapattársaimmal kispályás futballban értünk el jelentős eredményeket. Mostanában inkább hobbiszinten van jelen az életemben a sport, leggyakrabban teniszezem. A legnagyobb örömöt és kikapcsolódást azonban a családommal és az unokáimmal töltött idő jelenti.
Miért foglal el különleges helyet a kézsebészet az orvosi szakma berkein belül? Mikor és miért vált különálló szakággá?
A kézsebészet a második világháborút követően kezdett önállósulni, akkor, amikor a háború utáni ipari forradalom kezdetleges gépei, technológiái számtalan súlyos, komplex kézsérülést okoztak, és ezeknek a sérüléseknek a gyógyítása, gyógyulása messze elmaradt az elvárttól. Lassan rájöttek, hogy a kéz komplex felépítéséből kifolyólag speciális technikákat, módszereket igényel, amelyeket egy általános sebész, egy, a nagy csontokat kiválóan kezelő traumatológus vagy ortopéd orvos, illetve a lágyrészek kezeléséhez egyébként nagyon értő plasztikai sebész általában nem tudhat magáénak.
Egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a kéz sérüléseinek, betegségeinek ellátása külön speciális tudást, módszereket igényel, és megjelent a kézsebészet, mint önálló orvosi specialitás.
Milyen típusú sérülések ellátásával foglalkozik a kézsebészet?
A kézsebészet feladata elsősorban a kéz sérüléseinek, illetve degeneratív elváltozásainak gyógyítása főként műtéti úton, valamint ezek utókezelése, melyek fő célja az érzékszervi funkciók visszaállítása és megtartása, valamint a finommozgások helyreállítása. Ezeken kívül a kézsebészet ellátási területéhez tartoznak a kéz fejlődési rendellenességei, gyulladásos, illetve daganatos elváltozásai is.
Miért ajánlott kézsebészhez fordulni, ha baleset éri a kezünket?
A kézsérülésekre jellemző, hogy gyakran súlyosabbak lehetnek, mint magából a sérülésből következne. Ennek az az oka, hogy egyszerre több képlet is roncsolódhat, melyek aztán nem szakszerű ellátás esetén utólagos funkcióvesztést szenvedhetnek el. Ezért kézsérülések esetén az elsődleges, szakszerű ellátása a cél, hogy elkerülhető legyen a későbbi hegképződés okozta funkciókorlátozás.