Dr. Ternyik László Zoltán

Dr. Ternyik László számára sosem volt kérdés, hogy orvos akar lenni. Amennyire tudatos volt az orvosképzéssel kapcsolatban, annyira tudatos volt a szakosodást illetően is, az első perctől kezdve a sebészet volt a cél - meséli. "Szeretem látni a betegeken a kétkezi munkám eredményét, azt, hogy megszűnnek a korábbi panaszaik, fájdalmaik. Alapvetően a személyiségem is az a fajta 'fogjuk meg és csináljuk' típus, nem torpanok meg a kihívásoktól" - mondja dr. Ternyik.

Szakmai pályájáról így mesél:

2003-ban diplomáztam, majd a III. számú Sebészeti Klinikára kerültem, ahol dr. Regöly-Mérei János sebészprofesszortól nagyon sokat tanultam. 2007-ben egy gyakorlat vitt a Bajcsy-Zsilinszky Kórházba, de annyira elégedett volt velem a rangidős mellkassebész, hogy végül áthívott oda dolgozni. Az, hogy végül mégsem lettem mellkassebész, Dr. Hajdú Zoltán professzornak köszönhető. A laparoszkópos sebészet hazai pápájaként is emlegetett szakember mentorálása nélkül nem az az orvos lennék, aki ma vagyok. Mind a sebészeti szemlélete, mind a betegekhez való viszonyulása példaértékű, orvosként és emberként is felnézek rá.

2010-től 2012-ig Angliában dolgoztam több helyen, ami széles látókört adott az itthonitól eltérő orvosi rendszerre és gyakorlatokra. Innen egy meghívásnak eleget téve mentem Ománba, ahol előbb egy kisebb magánkórház sebésze voltam, később pedig a fővárosba kerültem egy nagy magánkórházba, mint a sebészet és a műtő vezetője.

2015 nyarán jöttem vissza Magyarországra és kaptam lehetőséget a kaposvári kórház megújuló sebészeti osztályán dolgozni. A szervezettség és a magas szakmai színvonal meggyőző volt, és itt ismertem meg a páromat is, aki aneszteziológus, és akivel azóta már két gyermeket nevelünk.