Együtt álltak a csillagok – Ágoston Katalin és Schmied Zoltán mesél kisfiuk születéséről

„Egyszerre nyugodtak, szépek és kaotikusak a napjaink, a lehető legjobb értelemben. Milán evés után mindig visszaalszik, nem szokott megállás nélkül sírni. Egyelőre” – nevet boldogsággal átszőtt hangon Schmied Zoltán, miközben felesége, Ágoston Katalin éppen a karjaiban tartja első közös gyermeküket. Milán februárban jött a világra, a színész házaspárt így nem is kérdezhettük volna másról, mint a családjuk bővülésének meghatározó pillanatairól, a váratlan császármetszéstől a névválasztáson át az aranyóra meghittségéig.

– 2008 tájékán, amikor Budapestre költöztem, dr. Abkarovics Gézához kezdtem járni nőgyógyászati vizsgálatokra. Szakmailag és emberileg is úgy éreztem, hogy nála a lehető legjobb kezekben vagyok, mindig figyelmes és empatikus volt. Majd elköltözött külföldre, és azóta sem találtam olyan orvost, akiben hasonló szinten meg tudnék bízni. Amikor elkezdtünk kisbabát tervezni, sokat gondolkodtunk, hogy kinél szeretnénk szülni, és teljesen véletlenül megláttam, hogy Abkarovics Géza doktor úr nem is olyan rég hazaköltözött. Szerencsés egybeesés volt – kezdte Ágoston Katalin.

– Az volt a legfontosabb számunkra, hogy a lehető legnyugodtabb körülmények között történjen a szülés. Sok jót hallottunk a TritonLife-ról, bíztunk az ajánlásokban, és azt éreztük, hogy együtt álltak a csillagok, hiszen a doktor úr is ott vezet szüléseket – tette hozzá Schmied Zoltán, aki feleségével közösen egy szülészeti nyílt napra is ellátogatott, hogy minden kérdésükre választ kapjanak.

Ismeretlenből otthonossá

– Különleges volt úgy ott járni, hogy Milán már a pocakomban volt. Az ismeretlentől való félelem, illetve egy előzetes izgalom volt bennem, amit jól tudott oldani az, hogy megismertük a környezetet, és találkoztunk a kórház kollégáival, többek között a szülésznőnkkel, Gulyás Gabriellával, akinek hálásak vagyunk, hogy pontosan és részletesen elmondta, mire számítsunk. Így sokkal otthonosabbnak éreztem az egész helyet, helyzetet – hangsúlyozta a színésznő, aki természetes szülésre készült, ám egy váratlan fordulat úgy hozta, hogy császármetszésre volt szükség.

Mielőtt azonban a császár okairól és a nem várt szituációval kapcsolatos megéléseikről beszélgettünk, a várandósság időszakáról kérdeztük Milán szüleit.

 

Minden természetesen alakult

Schmied Zoltán nagy örömmel számolt be arról, hogy a 9 hónap során szerencsére több olyan hét is volt, amikor sok időt tudott otthon tölteni, együtt tudták felfedezni, ahogy kisbabájuk növekszik, együtt mentek az orvosi időpontokra, együtt láthatták az ultrahangfelvételeket.

– Nagyon vártuk már ezt az időszakot, és boldog vagyok, hogy szép várandósságom volt, és hogy Zoli is aktívan jelen volt. A negyedik-ötödik hónap tájékán hagytam abba a színpadi létet, a szinkronizálást viszont szinte végig tudtam csinálni, a szülés előtt két nappal még a stúdióban voltam. Minden olyan természetesen alakult, élveztem, ahogy növöget a pocakom, rosszulléteim pedig nem igazán voltak. Szerencsésnek érzem magamat – mesélte Ágoston Katalin, aki izgalmas tapasztalatként élte meg, hogy a lelke és a szervezete (abszolút nem tudatosan) ekkor már nem akarta megélni azokat a nagyobb amplitúdójú drámákat, amiket egy adott színházi darab megkívánt volna. A fókusz sokkal inkább az anyaságra helyeződött.

 

Ragaszkodás helyett tájékozódás

A színész házaspár azt is megosztotta velünk, hogy nem támasztottak előzetes elvárásokat a szülési folyamathoz, jóval inkább az volt a megközelítésük, hogy nem ragaszkodtak semmihez, viszont mindenről információt szereztek, többek között szülészorvosuknak és szülésznőjüknek köszönhetően (legyen szó a vízben vajúdás lehetőségéről, vagy épp a különböző fájdalomcsillapítási módokról).

– Az volt az elképzelésünk, hogy ne legyen elképzelésünk – mondta mosolyogva a színésznő, aki arra tréningezte magát, hogy bár természetes szülést szeretne, akkor sem lesz semmi gond, ha császár lesz belőle.

Végül így is alakult, hiszen terhességi toxémiát állapítottak meg nála.

 

CTG-re érkeztek, ám bent is maradtak

– Az utolsó héten hasi fájdalmakat éreztem, de először nem tudtuk, hogy mi okozza. Mivel nekem alapvetően is magas a vérnyomásom, a várandósság alatt különösen nagy figyelmet fordítottam arra, hogy rendben legyenek az értékek. Rendszeresen mértem, és egyre több gyógyszert kellett szednem. Sikerült kordában tartani, ám a terhességi toxémiát pont a vérnyomáskilengés tudja jelezni – mutatott rá az édesanya, aki éppen egy CTG-vizsgálatra érkezett a férjével, amikor a szülésznő javaslatára vizelet- és vérmintát vettek tőle.

– A labor azonnal eldöntötte, hogy császármetszésre van szükség. Az volt a szerencsénk, hogy a szülésznőnk egyből szólt a doktor úrnak, aki épp egy műtét után volt, és nagyon hamar ott termett nálunk a szülőszobán.

 

A legnehezebb pillanat

– Hirtelen felgyorsultak az események, de mi mégsem estünk pánikba, nem rémültünk meg. Úgy érzem, ekkor is a részletes tájékoztatás és a kórházi csapat határozott hozzáállása, megnyugtató jelenléte segített. A legnehezebb pillanat az volt, amikor Zolival elköszöntünk a műtőajtónál – folytatta a színésznő, aki bár sajnálta, hogy a férje nem tudott vele bent lenni, jó érzéssel töltötte el, hogy Milán az édesapja mellkasán fog először pihenni.

– Felemelő volt az aranyóra, és amikor meghozták mellénk Katit, akkor már semmi sem ronthatta volna el a pillanatot – mondta boldogan a színművész.

– Hatalmas zokogás jött rám, amikor a fiúk mellett kinyitottam a szememet. Akkor éreztem meg, hogy a sebem is megvan, mert hirtelen fájni kezdett. Eltöltöttük a közös aranyórát, a szakemberek viszont ezután is óvatosan, figyelmesen tértek be hozzánk, megmaradt a szülőszoba intimitása – emelte ki az édesanya, aki nagyon örült, hogy az anyatejes táplálással kapcsolatban és a hazamenetel első napjaira is sok-sok jótanácsot kaptak.

Amikor a névválasztás kapcsán kérdeztem a házaspárt, az édesapa szeretetteljes humorral csapta le a választ. – Liverpool-szurkolóként viccből szoktam mondogatni, hogy mivel az nem lehetett, azért lett Milán. Persze nem ez volt a valódi oka a névválasztásnak. Az Ábel és a Milán között vaciláltunk, de a Milánnak a hangzása és a jelentése is nagyon megtetszett mindkettőnknek. Azt jelenti, hogy kedves, ami egy olyan tulajdonság, amit mindketten fontosnak tartunk az életünkben.

 

Amikor a munkahely is támogat

Végül, de nem utolsósorban a szülői és a karrierbeli szerepek összehangolásáról kérdeztem a színész házaspárt.

– Teljesnek érezzük az életünket, nem nézünk időben extrémen előre. Szeretjük a munkánkat, de a magánéletünket is nagyon fontosnak tartjuk, amiben ha jól vagyunk benne, úgy gondolom, a többi területre is pozitívan visszahat – vélekedett Schmied Zoltán, aki próbál minél többet részt venni az otthoni teendőkben.

– Én pedig élvezem, hogy babázhatok. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkahelyem, a Centrál Színház is támogat. Sok színésznő – pontosabban, bármilyen hivatást is űz egy nő – attól fél, hogy a munkáltatójánál falakba ütközik, és esetleg rosszul reagálnak a várandósság hírére. Nálunk éppen az ellenkezője történt. Amikor felhívtam Puskás Tamás igazgatót, úgy reagált, mint a saját édesapám. Nagyon örült, hogy kisbabánk lesz, és mindent megtettek, hogy zökkenőmentesen tudjuk ezt megélni. Nagyon jó érzés, hogy van hová visszamennem, és hogy saját döntést tudunk majd hozni abban, hogy ez mikor és milyen intenzitással történjen – mesélte Ágoston Katalin.