Ingridéknél megvan a kezdő 11

23 év alatt 10 gyermeknek adott életet Mózes-Horváth Ingrid, aki ismét mindenórás kismama. Most először meglepetés lesz, hogy a hat fiú és a négy kislány mellé ki érkezik, de ugyanolyan izgalommal, szeretettel és boldogsággal várják, mint két és fél évvel ezelőtt a legkisebb családtagot. A Róbert Magánkórház szülész-nőgyógyász szakorvosa, dr. Herczegh Szabolcs már nyolc alkalommal segítette az útján az édesanyát.

Mindegyik babavárás és mindegyik szülés problémamentes volt – meséli Ingrid, aki a beszélgetés legelején elárulja, hogy már kislányként is nagy családot képzelt el magának.

– A férjem, Ákos, és én is klasszikus, 3 gyermekes családból származunk. Ő a legnagyobb gyermekként, én a legkisebbként láttam meg a napvilágot. Testvéreink esetében is hasonlóak a családi viszonyok: van, ahol még nincs gyermekáldás, egyiküknél egy, a másik családban két gyermek született. Az anyai nagymamámnál hét gyermek született, de gyermekkoromban nagy hatással volt rám a barátnőm családja is, ők szintén heten voltak testvérek. Mindig irigykedtem, hogy ők bármikor tudnak egy jó kis forgót játszani a pingpongasztal körül, soha nem unatkoznak, és számíthatnak egymásra. Ugyanakkor voltak dolgok, amiket nem értettem. Például, ha valamivel megkínáltak, mindig hozzátették, hogy ne kéressem magam, egyek, amíg van. Ezt sehogyan sem tudtam elképzelni, mert mi otthon soha nem tudtuk a Nagyi sütijét együltünkben elpusztítani. Most viszont már tudom, milyen, amikor száz palacsintát sütök, és két pillanat múlva már morzsák sem maradnak.

A 13. családtag

És valóban: a száz palacsinta nem rendhagyó mennyiség, hiszen minden nap tizenketten ülik körbe az asztalt. Vannak azonban szorgos kezek, ügyes kukták, kis szakácsok – minden munkát megosztanak egymás között a felnőttek és a gyerekek, másként nem is tudna működni a család – meséli Ingrid.

– A napirendünkben egy biztos, a reggeli ébredés, indulás. De napközben sokszor kell újraterveznünk, ami mindig rugalmasságot igényel. Úgy érzem, talán emiatt is lehet, hogy a gyerekek olykor gyakorlatiasabbak, mint a kortársaik. Este próbáljuk az időben való lefekvést gyakorolni, lassan már 20 éve, de nem mindig jön össze. Fontosnak tartjuk azonban, hogy a kisebbek is kipihenjék magukat, aludjanak eleget. Ha ők már ágyban vannak, arra is jut időnk, hogy a nagyokkal és egymással beszélgessünk, bár tény, hogy minden korosztálynak másfajta együttlétre van szüksége.

Ez természetes is, hiszen a 23 éves István és a 21 éves Csongor, akik Ingrid első házasságából születtek, már egyetemisták, bár még otthon laknak. A család egyébként kétlaki életet él, Albertirsán és egy budai kerületben, ahová az iskola, óvoda köti őket, miközben Ingrid munkahelye Budapest belvárosában van. Talán azt sem túlzás mondani, hogy ez a második, vagy akár a harmadik otthona, hiszen óvónőként családi bölcsődét vezet, már csaknem egy évtizede. A beszélgetésünk idején is a kis intézmény családi napjára készült, és izgult, hogy a baba vajon engedi-e, hogy ott lehessen a rendezvényen. Ámulattal hallgatom, hogy a várandósság utolsó hetében is mennyi energiája, ereje van a szervezéshez, amikor pedig arról érdeklődöm, mi az, ami kikapcsolja, feltölti, meg sem lepődöm a válaszon.

– A szó valódi értelmében nincs hobbim, a gyerekek jelentik számomra a kikapcsolódást, itthon és a bölcsiben is, ahol két csoportunk van, 7-7 kisgyermekkel. Kikapcsol egy napközbeni séta, esti mese, akár kavicsgyűjtés a Duna-parton, vagy egy hétvégi biciklizés. Szerencsére jól érzem magam, a kilenc hónap problémamentesen telt el, mindig figyeltem a testem jelzéseire. Az természetes, hogy lassabb a tempóm, talán a visszerekkel kellett kicsit megküzdenem, de 44 évesen sincs okom panaszra. Éppen ellenkezőleg! Gyermekkoromban 11 gyerekre vágytam – nos, azt hiszem, a napokban Isten segítségével ezt az álmomat sikerül beteljesíteni.

Hit nélkül nincsenek napjaink, gyermekkorom óta része az életemnek. Ezt sikerült a gyermekeinknek is átadni. Isten segítsége és szeretete nemcsak iránymutatásul szolgál, hanem szilárd erkölcsi normákat is ad a családunknak.

A család pedig olyan, mint egy szép koszorú, és nem is véletlenül jut eszembe ez a hasonlat. Minden kislány virágnevet kapott ugyanis: a két nagyfiú után született a most 18 éves Endre, őt követte két évvel később Lizinka, majd négy év múlva Lehel. A sorban következik Borbolya, aki 10 éves, és még alsó tagozatos, mint a kishúga, Hanga. A járvány idején próbatétel volt az otthoni tanulás, de mindenki ügyesen helytállt, csakúgy, mint a 6 éves Lackó és a 4 éves Jázmin az óvodában. Amikor beszélgetünk, csak a két és fél éves Gergő van az anyukája mellett, az önfeledt játszótéri mókázásról engem is tudósít. Ritka pillanat, hogy ketten vannak, de hamarosan velük lesz Zétény vagy Írisz. A nevet a gyerekek választották, de a baba neme csak a Róbert Kórházban derül ki (anyukája viccesen csak kicsi Róbert Gidának nevezi).

– Már összeszokott csapatot alkotunk Herczegh Szabolcs doktor úrral, hiszen lassan 20 éve ismerjük egymást. A két nagyfiam kivételével mindegyik gyermekünket ő segítette a világra, követtem őt, amikor kórházat váltott, de a legutóbbi hat szülést már a Róbert Kórházban kísérte végig. Számomra megnyugvás, hogy ő van mellettem, hiszen félszavakból is értjük egymást. A nagy fiaimat 1 és 3 éves koruk óta neveli a férjem, akire az első perctől kezdve édesapjukként tekintenek, és ő is nagyon büszke rá, hogy tíz gyermeke van. Ákos informatikus, szerencsére itthonról is tud dolgozni, mindig számíthatunk egymásra. Ha sír valamelyik kicsi, viccesen azt szoktam mondani, hogy biztosan rosszul programozta, de – még, ha közhelynek is hangzik – naponta bebizonyosodik, hogy nincs két egyforma gyermek, egyforma helyzet, újra és újra meg kell találni a megoldás kulcsát. Ez nagy feladat, kihívás is, de hiszünk a példamutatás erejében. Hiába mondunk nekik bármit is, ha mi nem azt tesszük. Jó érzés, hogy számíthatunk a családra, a férjem szüleire és a barátokra is, ha elérkezik az idő.

A szülésnél nemcsak a baba születik meg, hanem egy új család is. A leendő apák rengeteget tudnak segíteni, a jelenlétükkel is, egy halk, biztató szóval, egy gyengéd érintéssel, a szeretet erejével – vallja Ingrid orvosa, dr. Herczegh Szabolcs, aki több mint 20 év és több ezer levezetett szülés után is úgy véli: az orvos legfontosabb szerepe a biztonságos, nyugodt légkör megteremtése, ugyanis ezzel segíti a legjobban a vajúdó nőt.

Hírlevél

Ne maradjon le akcióinkról, értesüljön első kézből újdonságainkról!

Tritonlife BLOG

Tovább a blogra
Visszahívást kérek