Bőrsebészeti szakorvosi vizsgálat

A bőrsebészeti műtéteket mindig egy előkészítő konzultáció előzi meg, melyre a bőrgyógyászok irányítják tovább a pácienseket. Gyakori eset például, hogy anyajegyszűrés során merül fel ennek szükségessége. A bőrgyógyász rendelkezik olyan eszközökkel (például dermatoszkóppal), amelyek segítenek megállapítani és eldönteni, hogy mi az, amit érdemes eltávolítani, és mi az, amivel nem érdemes foglalkozni. A bőrgyógyász szakorvos információt nyújt arról is, hogy az adott bőrelváltozásnál milyen biztonsági zónát kell hagyni. Jóindulatú bőrelváltozások esetében ép szegéllyel történik az eltávolítás, rosszindulatú bőrdaganatok esetén pedig meghatározza, hogy a sebész hány milliméter távolságra menjen el a bőrelváltozástól az ép szövet felé (például 5, 10, vagy akár 20 milliméterre). Ennek célja, hogy megelőzzék a betegség továbbterjedését.

A sebészhez tehát bőrgyógyászati vizsgálatot követően érkezik a páciens. A szebészeti konzultáció célja, hogy az orvos megnézze, melyik testtájon van az elváltozás, és milyen műtéttel lehet eltávolítani. Kisebb méretű elváltozás esetén általában hagyományos babérlevél alakban metszik ki azt. Előfordulhat, hogy a bőrelváltozás nagysága vagy elhelyezkedése nem teszi lehetővé azt, hogy egyszerű módon be lehessen zárni a sebet, ilyenkor elképzelhető, hogy lebenyt kell forgatni, vagy bőrt kell átültetni ahhoz, hogy bezárják a kimetszés helyét.

A konzultáció egyik fontos része tehát az, hogy ezt az elforgatást, illetve bőrátültetést megbeszélje az orvos és a páciens, aki alapos és érthető tájékoztatást kap arról – akár egy kis rajzolás segítségével is –, hogy mire kell számítania. Ugyanúgy, ahogy a biztonsági zóna kapcsán is minden kérdésre választ kap.

A gyógyítás és a prevenció mellett természetesen esztétikailag is fontos, hogy jó eredményt adjon a műtét. Az arc, a nyak és a végtagok olyan szempontból kritikusak tudnak lenni, hogy ezeken a helyeken nagyon limitált az a bőrfelesleg, amivel a sebész dolgozni tud. Ám ilyen esetben is mindig része a konzultációnak, hogy megtalálják és átbeszéljék, mi a legjobb megoldás. A vizsgálat tehát nagyrészt arról szól, hogy a páciens tudja, pontosan milyen műtétet fog kapni, és hogy mennyi a gyógyulási idő.

Fontos átbeszélni azt is, hogy a két-háromhetes gyógyulási idő miatt milyen időpontban történjen az operáció, hiszen ez idő alatt a sportolást és a vízi, vízparti tevékenységeket mellőzni kell. Ha sürgető a műtét (rosszindulatú elváltozások esetén), akkor mindenképp át kell szervezni a nyaralást, illetve az egyéb, hasonló programokat.

Egy alkalommal maximum három-négy bőrelváltozást javasolt eltávolítani, hiszen a műtéti megterhelést és az egyszerre beadható érzéstelenítő mértékét is figyelembe kell venni.

A kontroll hetente esedékes, ekkor megvizsgálja a sebész, hogy hogyan gyógyul a seb, kell-e vele valamit csinálni, majd kettő vagy három hét múlva megtörténik a varratszedés. A legutolsó konzultáción térnek ki arra, hogy mivel érdemes kezelni a sebeket. Ajánlott-e például szilikon tartalmú kenőccsel kenegetni, ami elősegíti a sebgyógyulást? Emellett a szükséges fényvédelemről is átadja a legfontosabb információkat (általában egy éven át fokozottan ügyelni kell a fényvédelemre).