Máj vagy mellékvese natív és háromfázisú (+késői fázis) kontrasztanyagos CT vizsgálat

A nyaki lágyrészek CT-vizsgálata: a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigyek, az erek, a garat és annak környezetének vizsgálatára használatos. Segítségével kimutathatók a gyulladásos és daganatos betegségek, a veleszületett nyaki ciszták, és ezen elváltozások környezetükre és a környező szervekre gyakorolt hatása. Továbbá a megnagyobbodott nyirokcsomók is láthatók.

Mellkas-CT-vizsgálat: a tüdő, a mellhártya, korlátozottan a szív, a nagyobb erek és a nyelőcső betegségeinek diagnosztizálására használatos. Segítségével kimutathatók például a gyulladásos tüdőbetegségek, a daganatos elváltozások, a tüdőembólia, a mellüregben kialakult folyadék és nyirokcsomók. A CT tüdőszűrésre is alkalmazható – alacsonyabb sugárdózissal, natívan (kontrasztanyag nélkül) készül a vizsgálat (idővel akár a klasszikus tüdőszűrést is ki tudja váltani).

Hasi- és kismedence-CT-vizsgálat: súlyos hasi traumás és sürgősségi esetek értékelésében, illetve a daganatos elváltozások pontosabb megítélésére és állapotfelmérésére ez a választandó képalkotás. Jellemzően, ha nem traumás vagy sürgősségi esetről van szó, ám a hasi ultrahang után további információra van szükség a pontos diagnózishoz, akkor CT-vel indulunk tovább. Külön kiemelnénk a májat, mely egy bonyolult szerv, így akár ultrahang-, CT- és MR-vizsgálatra is sort kell keríteni, hogy minél több különböző információt kinyerjünk. Nőgyógyászati és urológiai vizsgálatoknál az ultrahangnak van elsődleges szerepe, de az MR- és CT-vizsgálatokra is szükség lehet.

Jelen pillanatban a hasi és a hasi-kismedencei vizsgálatok adják a nem sürgősségi CT-vizsgálatok jelentős részét, elsősorban az onkológiai esetekben.

 

Mikor szükséges CT-vizsgálat?

A CT-vizsgálat jelentőségteljes szereppel bír a daganatos, illetve egyéb kóros elváltozások, vérzések, belső sérülések, valamint gyulladások diagnosztizálásában, állapotfelmérésében. Felső és alsó végtagi balesetek, zúzódások, sérülések esetén is szoktuk alkalmazni, hogy megállapítsuk a sérülés mértékét. A CT-re ezek mellett akkor is szükség lehet, amikor fizikális vagy egyéb diagnosztikai vizsgálatokkal (röntgen, ultrahang, MR) nem egyértelműsíthető a diagnózis.

Szakorvosi konzultációra minden esetben szükség van, ugyanis a CT sugárzással jár, és a tünetek, illetve kórelőzmények alapján mérlegelni kell, hogy indokolt-e a CT-vizsgálat elvégzése.

 

Mennyi időt ölel fel egy CT-vizsgálat?

Bár maga a gép 10–15–20 másodperc alatt képes megalkotni a felvételt, a vizsgálat teljes hossza átlagosan 15–20 percet vesz igénybe, hiszen ebben a vizsgálat menetéről való tájékoztatás, kontrasztanyagos vizsgálat esetén a kontrasztanyag beadása, a CT-vizsgálóba való bekísérés, a vizsgálóágyon való elhelyezkedés, a szükséges testhelyzet beállítása és újrapozícionálása is benne van.

 

Hogyan készüljünk a vizsgálatra?

Különösebb előkészületekre nincs szükség, a hasi, kismedencei vizsgálatok esetén viszont minden esetben éhgyomorral kell érkezni.

Ez a kontrasztanyagos CT-vizsgálatokra minden esetben elmondható, tehát a kiírt időpont előtt 6 órával már ne étkezzen!

A kontrasztanyagos vizsgálathoz 3 hónapnál nem régebbi laborleletre is szükség van, amely elsődlegesen a vesefunkciók ellenőrzését szolgálja (kreatin- és karbamid-szintet tartalmazzon a lelet!).

Az elhagyni szükséges (például cukorbetegségre szedett metformin hatóanyagú) gyógyszerek kapcsán kérjük, mindenképpen konzultáljon kezelőorvosával a vizsgálat előtt!

 

Mikor nem készíthető CT-vizsgálat?

– Ritkán fordul elő kizáró tényező. Mivel 10–15 másodpercet nyugodtan, mozdulatlanul kell feküdni, szükség van a páciens kooperációjára. Ha erre betegségéből fakadóan nincs lehetőség, akkor biztonságosan és komfortosan rögzítjük a testét, illetve felmerülhet a bódítás lehetősége – mondja dr. Szántó Tamás, majd a következő kizáró tényezőket sorolja fel.

– Nagyon ritkán fordul elő, hogy valakinél magas testsúly miatt nem tudjuk elkészíteni a vizsgálatot, a CT-asztal ugyanis általában 220 kilogrammot bír el. E feletti testsúllyal rendelkező betegeket tehát nem tudunk CT-vel vizsgálni.

– Speciálisan figyelni kell arra, hogy várandós-e a hölgypáciens, a CT-esetében ugyanis nagyobb sugárterhelésről van szó, mint a röntgennél. Várandósság esetén nem végzünk CT-vizsgálatot. Fiatal páciensek esetén pedig egyéb diagnosztikai módszereket – ultrahangot, MR-t – szoktunk javasolni, hogy elkerüljük a sugárterhelést.

– Kizáró ok lehet még, amikor valaki kontrasztanyag-érzékenységgel küzd. Ritkán fordul elő (sőt, az anyagok minősége is jelentősen változott a 2000-es évek óta), és nem összekeverendő a jódérzékenységgel! A vizsgálat előtt kitöltendő kérőlapon végigkérdezzük a cukor-, vese-, és pajzsmirigy-betegségeket, illetve a páciensek magukkal hozzák különböző laboreredményeiket, és közösen hozunk döntést arról, hogy a vizsgálat célja és a vizsgálatból fakadó esetleges veszélyek alapján érdemes-e CT-zni vagy sem. Mivel a kontrasztanyag a vesében választódik ki, vesebetegségek esetén például csak korlátozottan lehet beadni.

 

Amit még a kontrasztanyagról tudni érdemes

A CT-vizsgálatokat két típusba sorolhatjuk, aszerint, hogy natív (kontrasztanyag nélküli) vagy kontrasztanyagos vizsgálatról van-e szó. Ezt mindig a kezelőorvos határozza meg.

A kontrasztanyagot lényegében intravénásan  juttatjuk a szervezetbe – a vizsgálat típusától függően. Olykor más típusú kontrasztanyagot is itatunk, amely általában a gyomrot és a beleket töltik fel, ezekre a szervek pontos elhelyezkedésének megállapítása miatt van szükség, általában a hasi vizsgálatoknál adunk ilyen anyagot.

Segítségével még pontosabb képet kaphatunk a lágyrészek és az erek állapotáról, egy adott elváltozás helyzetéről, kiterjedéséről és típusáról.