Nyaki lágyrész CT vizsgálat

	Listaár	Kedvezményes ár
Nyaki lágyrész natív CT vizsgálat (csak speciális esetekben)	35 000,00 Ft	30 000,00 Ft
Nyaki lágyrész natív és kontrasztanyagos CT vizsgálat (csak speciális esetekben)	70 000,00 Ft	60 000,00 Ft

 

A nyaki lágyrészek CT-vizsgálata: a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigyek, az erek, a garat és annak környezetének vizsgálatára használatos. Segítségével kimutathatók a gyulladásos és daganatos betegségek, a veleszületett nyaki ciszták, és ezen elváltozások környezetükre és a környező szervekre gyakorolt hatása. Továbbá a megnagyobbodott nyirokcsomók is láthatók.

Mellkas-CT-vizsgálat: a tüdő, a mellhártya, korlátozottan a szív, a nagyobb erek és a nyelőcső betegségeinek diagnosztizálására használatos. Segítségével kimutathatók például a gyulladásos tüdőbetegségek, a daganatos elváltozások, a tüdőembólia, a mellüregben kialakult folyadék és nyirokcsomók. A CT tüdőszűrésre is alkalmazható – alacsonyabb sugárdózissal, natívan (kontrasztanyag nélkül) készül a vizsgálat (idővel akár a klasszikus tüdőszűrést is ki tudja váltani).

Hasi- és kismedence-CT-vizsgálat: súlyos hasi traumás és sürgősségi esetek értékelésében, illetve a daganatos elváltozások pontosabb megítélésére és állapotfelmérésére ez a választandó képalkotás. Jellemzően, ha nem traumás vagy sürgősségi esetről van szó, ám a hasi ultrahang után további információra van szükség a pontos diagnózishoz, akkor CT-vel indulunk tovább. Külön kiemelnénk a májat, mely egy bonyolult szerv, így akár ultrahang-, CT- és MR-vizsgálatra is sort kell keríteni, hogy minél több különböző információt kinyerjünk. Nőgyógyászati és urológiai vizsgálatoknál az ultrahangnak van elsődleges szerepe, de az MR- és CT-vizsgálatokra is szükség lehet.

Jelen pillanatban a hasi és a hasi-kismedencei vizsgálatok adják a nem sürgősségi CT-vizsgálatok jelentős részét, elsősorban az onkológiai esetekben.

 

Mikor szükséges CT-vizsgálat?

A CT-vizsgálat jelentőségteljes szereppel bír a daganatos, illetve egyéb kóros elváltozások, vérzések, belső sérülések, valamint gyulladások diagnosztizálásában, állapotfelmérésében. Felső és alsó végtagi balesetek, zúzódások, sérülések esetén is szoktuk alkalmazni, hogy megállapítsuk a sérülés mértékét. A CT-re ezek mellett akkor is szükség lehet, amikor fizikális vagy egyéb diagnosztikai vizsgálatokkal (röntgen, ultrahang, MR) nem egyértelműsíthető a diagnózis.

Szakorvosi konzultációra minden esetben szükség van, ugyanis a CT sugárzással jár, és a tünetek, illetve kórelőzmények alapján mérlegelni kell, hogy indokolt-e a CT-vizsgálat elvégzése.

 

Mennyi időt ölel fel egy CT-vizsgálat?

Bár maga a gép 10–15–20 másodperc alatt képes megalkotni a felvételt, a vizsgálat teljes hossza átlagosan 15–20 percet vesz igénybe, hiszen ebben a vizsgálat menetéről való tájékoztatás, kontrasztanyagos vizsgálat esetén a kontrasztanyag beadása, a CT-vizsgálóba való bekísérés, a vizsgálóágyon való elhelyezkedés, a szükséges testhelyzet beállítása és újrapozícionálása is benne van.

 

Hogyan készüljünk a vizsgálatra?

Különösebb előkészületekre nincs szükség, a hasi, kismedencei vizsgálatok esetén viszont minden esetben éhgyomorral kell érkezni.

Ez a kontrasztanyagos CT-vizsgálatokra minden esetben elmondható, tehát a kiírt időpont előtt 6 órával már ne étkezzen!

A kontrasztanyagos vizsgálathoz 3 hónapnál nem régebbi laborleletre is szükség van, amely elsődlegesen a vesefunkciók ellenőrzését szolgálja (kreatin- és karbamid-szintet tartalmazzon a lelet!).

Az elhagyni szükséges (például cukorbetegségre szedett metformin hatóanyagú) gyógyszerek kapcsán kérjük, mindenképpen konzultáljon kezelőorvosával a vizsgálat előtt!

 

Mikor nem készíthető CT-vizsgálat?

– Ritkán fordul elő kizáró tényező. Mivel 10–15 másodpercet nyugodtan, mozdulatlanul kell feküdni, szükség van a páciens kooperációjára. Ha erre betegségéből fakadóan nincs lehetőség, akkor biztonságosan és komfortosan rögzítjük a testét, illetve felmerülhet a bódítás lehetősége – mondja dr. Szántó Tamás, majd a következő kizáró tényezőket sorolja fel.

– Nagyon ritkán fordul elő, hogy valakinél magas testsúly miatt nem tudjuk elkészíteni a vizsgálatot, a CT-asztal ugyanis általában 220 kilogrammot bír el. E feletti testsúllyal rendelkező betegeket tehát nem tudunk CT-vel vizsgálni.

– Speciálisan figyelni kell arra, hogy várandós-e a hölgypáciens, a CT-esetében ugyanis nagyobb sugárterhelésről van szó, mint a röntgennél. Várandósság esetén nem végzünk CT-vizsgálatot. Fiatal páciensek esetén pedig egyéb diagnosztikai módszereket – ultrahangot, MR-t – szoktunk javasolni, hogy elkerüljük a sugárterhelést.

– Kizáró ok lehet még, amikor valaki kontrasztanyag-érzékenységgel küzd. Ritkán fordul elő (sőt, az anyagok minősége is jelentősen változott a 2000-es évek óta), és nem összekeverendő a jódérzékenységgel! A vizsgálat előtt kitöltendő kérőlapon végigkérdezzük a cukor-, vese-, és pajzsmirigy-betegségeket, illetve a páciensek magukkal hozzák különböző laboreredményeiket, és közösen hozunk döntést arról, hogy a vizsgálat célja és a vizsgálatból fakadó esetleges veszélyek alapján érdemes-e CT-zni vagy sem. Mivel a kontrasztanyag a vesében választódik ki, vesebetegségek esetén például csak korlátozottan lehet beadni.

 

Amit még a kontrasztanyagról tudni érdemes

A CT-vizsgálatokat két típusba sorolhatjuk, aszerint, hogy natív (kontrasztanyag nélküli) vagy kontrasztanyagos vizsgálatról van-e szó. Ezt mindig a kezelőorvos határozza meg.

A kontrasztanyagot lényegében intravénásan  juttatjuk a szervezetbe – a vizsgálat típusától függően. Olykor más típusú kontrasztanyagot is itatunk, amely általában a gyomrot és a beleket töltik fel, ezekre a szervek pontos elhelyezkedésének megállapítása miatt van szükség, általában a hasi vizsgálatoknál adunk ilyen anyagot.

Segítségével még pontosabb képet kaphatunk a lágyrészek és az erek állapotáról, egy adott elváltozás helyzetéről, kiterjedéséről és típusáról.