Pulmonológiai szakorvosi vizsgálat

Pulmonológiai szakorvosi vizsgálat

A pulmonológiai, vagyis tüdőgyógyászati vizsgálat a tüdő és a légutak megbetegedéseire vonatkozó diagnosztikával foglalkozik.

A páciensek alapos és empátián alapuló kikérdezése kulcsfontosságú, a vizsgálat – más szakorvosi vizsgálatokhoz hasonlóan – anamnézis-felvétellel indul.

A pulmonológus rákérdez többek között az előzményként már ismert tüdőbetegségre vagy tüdőműtétre, a dohányzási szokásokra, gyermekkori allergiára, asztmára, illetve a felmenők esetleges daganatos megbetegedéseire. A tünetekkel kapcsolatban megkérdezi, hogy hogyan jelentkeztek és mennyi ideje tartanak a panaszok. Kérdés továbbá, hogy milyen társbetegségekkel küzd a páciens, illetve hogy milyen gyógyszereket szed. Fontos látni az esetleges korábbi röntgenfelvételeket, CT-ket.

Amennyiben a tüdőgyógyász indokoltnak tartja, képalkotó és egyéb diagnosztikai eljárásokra (mellkas-röntgenfelvétel, CT, hörgőtükrözés, izotópvizsgálat, laborvizsgálatok…) irányítja tovább a pácienst, hogy ezek is segítséget nyújtsanak a probléma okának feltárásához.

A tüdőgyógyászati rendelés során a következő (akár egyszerre, vagyis egy időponton belül elvégezhető) vizsgálatok zajlanak

  • Fizikális vizsgálat, amely a beteg megtekintéséből, légzésének megfigyeléséből és a tüdők  fonendoszkóppal való meghallgatásából áll. (A fonendoszkóp kézi diagnosztikai eszköz, mellyel többek között a tüdő hangját akusztikailag felerősítve és mindkét fülhöz vezetve segíti az orvos munkáját.)
  • Légzésfunkció- és tüdőkapacitás-vizsgálat (spirometria), mely megmutatja, hogy fennáll-e tüdőkárosodás. Ha indokolt, akkor hörgőtágító megfelelő dózisának a befújása után még egyszer megnézi a szakorvos, hogy a hörgőrendszer mennyire tágult, mennyivel kapunk jobb értékeket. A krónikus hörgőbetegségek diagnózisában ez elengedhetetlen.
  • Allergiavizsgálat (Prick-teszttel, más néven bőrpróbával), mely a légúti allergének okozta allergiás megbetegedések diagnosztizálására szolgál.
  • Pulzoximetria, mely a vér oxigenizációjára vonatkozó adatot közöl.

A fenti vizsgálatok azonnali eredményt mutatnak és fájdalommentesek. A Prick-teszt egy nagyon kicsi kellemetlenséggel jár, hiszen a teszt elvégzéséhez meg kell karcolni a bőr felszínét. Mindez enyhe fájdalmat jelenthet.

Ami az allergiavizsgálatot illeti, panaszoktól függően több inhalatív allergénre van lehetőség elvégezni a tesztet. Ha a páciens már szed antihisztamint, akkor a vizsgálat előtt 5 nappal javasolt abbahagyni.

Fontos hangsúlyozni, hogy ha az allergiateszten nincs pozitivitás, akkor az nem jelenti azt, hogy a páciensnek nem lehet allergiája valami olyanra, amit nem lehet feltenni, hiszen számos allergén – például virágporok, gombaspórák – lehet a levegőben, és ezek közül a leggyakoribbakat van lehetőség kiszűrni.

A vizsgálat végén történik – szükség szerint – a receptírás, szakorvosi javaslat kiállítása belégzőgyógyszerekre, otthoni oxigénre, gyógyászati segédeszközök felírása.