A betekintés művészete: MR, CT és röntgen a páciensek egészségéért

A különböző képalkotó diagnosztikai eszközök fejlődésének és térnyerésének hála már anélkül is képesek az orvosok látni és diagnosztizálni az adott problémát, hogy feltárnák az érintett területet. Mikor javasolt az MR-, a CT- és a röntgenvizsgálatok elvégzése, mi a menetük, és vajon milyen előnyei vannak egyiknek-másiknak? Összefoglaló cikkünkből a képalkotó diagnosztikai vizsgálatok legfontosabb tudnivalóit ismerheti meg.

MR-vizsgálatok

Van-e különbség az MR és az MRI vizsgálat között?

A köznyelvben sokszor használjuk mind az MR, mind az MRI kifejezést, és gyakori tévhit szokott lenni, hogy két különböző dologról van szó. Az MRI a Magnetic Resonance Imaging rövidítése, ami angolul annyit tesz: mágnesesrezonancia-képalkotás. Az I betű tehát az Imaging szót jelöli, ami egyből értelmet nyer, amikor MR-képről vagy MR-felvételről beszélgetünk. A hazai orvosi köznyelvben egyébként MR-nek rövidítjük magát a vizsgálatot is, tehát MR-vizsgálatként hivatkozunk a mágneses magrezonancián alapuló vizsgálódásra.

Milyen betegségek diagnosztizálásában nyújt kiemelkedő segítséget az MR?

Az MR az agy és a gerincvelő vizsgálatának legfontosabb vizsgálóeszköze (sürgősségen kívül, akkor ugyanis CT-re van szükség az időfaktor miatt).
Szintén kiemelt szerephez jut az idegrendszeri és különböző mozgásszervi betegségek (például rándulások, ficamok, zúzódások, törések) vizsgálata során. Emellett jelentőségteljes szereppel bír az anyagcserezavarok, érbetegségek, fejlődési rendellenességek és gyulladások diagnosztizálásában, állapotfelmérésében.
A legtöbb esetben MR-vizsgálat készül a kismedencei szervek vizsgálatára (méh, petefészek, prosztata, végbél). Illetve, az MR-re abban az esetben is szükség lehet, amikor fizikális vagy egyéb diagnosztikai vizsgálatokkal (röntgen, ultrahang, CT) nem egyértelműsíthető a diagnózis.

Melyek az MR előnyei?

Fontos megjegyezni, hogy az MR részletes, megbízható, precíz felvételt készít az emberi testről, nagyban segítve a diagnózis-felállítást és a terápia meghatározását. Az MR veszélytelen vizsgálat. További előnye, hogy teljesen fájdalommentes, nem jár sugárterheléssel, és alaposan feltérképezhetjük vele az adott területet invazív beavatkozás nélkül.

Mi az MR-vizsgálat menete?

A vizsgálat átlagosan 20-30 percet ölel fel régiónként, a pontos időtartamról a vizsgálatot végző operátor nyújt tájékoztatást. A 20-30 percen túl kalkulálni kell még a vizsgálat előtti kérdőívvel (többek között a cukor-, vese- és pajzsmirigy-betegségekről szóló kérdésekkel), a vizsgálat menetéről való tájékoztatással, kontrasztanyagos vizsgálat esetén az anyag beadásával, az MR-vizsgálóba való bekíséréssel, a vizsgálóágyon való elhelyezkedéssel és a szükséges testhelyzet beállításával.
Az MR-vizsgálat különösebb előkészületeket nem igényel, de a fémet tartalmazó ruhaneműket (például melltartót) le kell venni, illetve a sminket el kell távolítani (sok sminktermék tartalmaz ugyanis fémet). Érdemes fémgomboktól mentes ruhában érkezni, méghozzá olyanban, ami kicsit melegen tart, hiszen az MR-gépben hideget tapasztalhatnak. A vizsgáló öltözőjében lévő szekrénybe be lehet tenni az értékeket, fémes tárgyakat, elektronikus eszközöket, a speciális kulcsot pedig akár a gépbe is magunkkal vihetjük.
Amennyiben a páciens kontrasztanyagos MR-re érkezik, éhgyomorral kell jönni (az időpont előtt 6 órával már ne étkezzen!). Sőt, érdemes a natív (kontrasztanyag nélküli) vizsgálatra is éhgyomorral érkezni, ha orvosi indikáció miatt mégis be kellene adni az anyagot.

Az MR-vizsgálat különösebb előkészületeket nem igényel, de a fémet tartalmazó ruhaneműket (például melltartót) le kell venni, illetve a sminket el kell távolítani (sok sminktermék tartalmaz ugyanis fémet). Érdemes fémgomboktól mentes ruhában érkezni, méghozzá olyanban, ami kicsit melegen tart, hiszen az MR-gépben hideget tapasztalhatnak. A vizsgáló öltözőjében lévő szekrénybe be lehet tenni az értékeket, fémes tárgyakat, elektronikus eszközöket, a speciális kulcsot pedig akár a gépbe is magunkkal vihetjük.
Amennyiben a páciens kontrasztanyagos MR-re érkezik, éhgyomorral kell jönni (az időpont előtt 6 órával már ne étkezzen!). Sőt, érdemes a natív (kontrasztanyag nélküli) vizsgálatra is éhgyomorral érkezni, ha orvosi indikáció miatt mégis be kellene adni az anyagot.

Hogyan járulhatunk hozzá a kép pontosságához?

Az MR-felvétel pontosságához a páciens mozdulatlansága is hozzátesz. Mivel a szervezetünkben alapvetően vannak kisebb mozgások (például a teljesen automatikus nyelés, a rekeszizom vagy épp a belek mozgása, a nagy erek pulzálása), fontos, hogy a gépben nyugodtan, mozdulatlanul feküdjünk.
Ha Ön klausztrofóbiával küzd, javasoljuk, hogy közeli hozzátartozójával közösen érkezzenek, aki a vizsgálat közben fogja, simogatja a lábát, és beszél Önhöz.

Melyek a leggyakoribb kérdések és aggodalmak a páciensek részéről az MR-vizsgálattal kapcsolatban?

Ahogy fentebb is írjuk, az MR veszélytelen vizsgálat, a komoly mágneses tér miatt viszont kizáró ok, ha a páciens testében mágnesezhető tárgy található, illetve olyan elektromos műszer, amit a mágneses tér tönkretesz. A legismertebb ilyen a pacemaker.
Kérjük, a pacemakeren túl azt is jelezze felénk, ha korábbi műtétekből fakadóan beépített fémek vannak a szervezetében (például csavarok, kapcsok)! A vizsgálat előtt természetesen meggyőződünk a teljes biztonságról (a 2000 előtti műtétek részletesebb utánajárást igényelnek, ám az ezredforduló óta MR-kompatibilis fémeket alkalmaznak az egészségügyben).
Mivel a tetoválófestékek is tartalmaznak fémet, azt szoktuk javasolni, hogy a friss tetoválást követően 2-3 hetet várjanak az MR-vizsgálattal!

Mik a legfontosabb előkészületek egy koponya-MR-vizsgálat előtt?

A neuroradiológiában rendkívül fontos szerepet tölt be az MR-vizsgálat, hiszen vannak olyan klinikai kérdések, amelyekre csak az MR tud pontos választ nyújtani.
A felvételek részletes információt adnak a lágyszövetekről, a csontos elemekről, az agyon belüli rendellenességekről, tumorokról, demenciáról, epilepsziáról, a belső hallójáratról, valamint az agyalapi mirigy elváltozásairól. Emellett a sclerosis multiplex diagnosztikájában és kontrollálásában is kulcsszerepe van az MR-vizsgálatoknak.
Az előkészületekkel kapcsolatos tanácsok megegyeznek a fent említett, általános tippel: ha kontrasztanyagos MR-re érkezünk, éhgyomorral kell jönni (az időpont előtt 6 órával már ne együnk!). Sőt, a natív (kontrasztanyag nélküli) vizsgálatra is jobb, ha éhgyomorral megyünk, mivel előfordulhat, hogy mégis be kell adni az anyagot.
Vigyük magunkkal különböző laboreredményeinket (kreatin- és karbamid-szintet tartalmazzon a lelet, a kontrasztanyag beadásának ugyanis fontos feltétele a megfelelő vesefunkciós érték)!

CT-vizsgálatok

Mikor javasolt CT-vizsgálatot végezni?

A CT-vizsgálat kiemelkedő szereppel bír a daganatos, illetve egyéb kóros elváltozások, vérzések, belső sérülések, valamint gyulladások diagnosztizálásában, állapotfelmérésében. Felső és alsó végtagi balesetek, zúzódások, sérülések esetén is szoktuk alkalmazni, hogy megállapítsuk a sérülés mértékét. A CT szükségessége emellett akkor is felléphet, amikor fizikális vagy egyéb diagnosztikai vizsgálatokkal (röntgen, ultrahang, MR) nem egyértelműsíthető a diagnózis.
Szakorvosi konzultációra kivétel nélkül szükség van, ugyanis a CT sugárzással jár, és a tünetek, illetve kórelőzmények alapján mérlegelni kell, hogy indokolt-e a CT-vizsgálat elvégzése.
A CT-ről (vagyis komputertomográfiáról) azt is fontos megjegyezni, hogy gyorsan és fájdalommentesen készít megbízható, pontos képet. A képalkotó diagnosztika azon ága, ahol a röntgencső és a vele szemben elhelyezkedő detekorsor a test körül forogva, illetve a test hossztengelye irányában is mozogva a vizsgálni kívánt testrészt pár milliméteres képszeletekre bontja. A modern orvostechnológiai eszközök már azt is lehetővé teszik, hogy akár teljes testhosszban elkészüljön a kép (ez például egy komoly balesetnél bekövetkezett, sokfajta sérülésnél – politraumatizációnál – jelenthet nagyon nagy előnyt).

Mi a különbség a kontrasztanyagos és a sima CT-vizsgálat között?

A CT-vizsgálatokat alapvetően két típusba soroljuk, aszerint, hogy natív (kontrasztanyag nélküli) vagy kontrasztanyagos vizsgálatról van-e szó. Ezt minden esetben a kezelőorvos határozza meg.
A kontrasztanyagot intravénásan juttatjuk a szervezetbe – a vizsgálat típusától függően. Olykor más típusú kontrasztanyagot is itatunk, amely általában a gyomrot és a beleket tölti fel, erre a szervek pontos elhelyezkedésének megállapítása miatt van szükség (általában a hasi vizsgálatoknál adunk ilyen anyagot).
Segítségével még precízebb képet kaphatunk a lágyrészek és az erek állapotáról, egy adott elváltozás helyzetéről, kiterjedéséről, valamint típusáról.
Fontos, hogy nem készíthető kontrasztanyagos CT-vizsgálat, amikor valakinek kontrasztanyag-érzékenysége van. Ritkán fordul elő (sőt, az anyagok minősége is jelentősen változott az elmúlt húsz évben), és ez nem összekeverendő a jódérzékenységgel!
A vizsgálat előtti kérőlapon végigkérdezzük a cukor-, vese- és pajzsmirigy-betegségeket, illetve a páciensek magukkal hozzák különböző laboreredményeiket, majd közösen hozunk döntést arról, hogy a vizsgálat célkitűzése és a vizsgálatból fakadó esetleges veszélyek alapján érdemes-e CT-zni vagy sem. Mivel a kontrasztanyag a vesében választódik ki, vesebetegségek esetén például csak korlátozottan lehet beadni.

Mi a CT-vizsgálat menete?

Bár a gép 10-15-20 másodperc alatt képes megalkotni a felvételt, a vizsgálat teljes hossza átlagosan 15-20 percet ölel fel, mivel ebben a vizsgálat menetéről való tájékoztatás, kontrasztanyagos vizsgálat esetén a kontrasztanyag beadása, a CT-vizsgálóba való bekísérés, a vizsgálóágyon való elhelyezkedés, a szükséges testhelyzet beállítása és újrapozícionálása is benne van.

Milyen előkészületeket igényel egy hasi CT-vizsgálat?

Súlyos hasi traumás és sürgősségi esetek értékelésében, illetve a daganatos elváltozások pontosabb megítélésére és állapotfelmérésére a CT-vizsgálat a választandó képalkotás. Jellemzően, ha nem traumás vagy sürgősségi esetről van szó, ám a hasi ultrahang után további információra van szükség a precíz diagnózishoz, akkor CT-vel megyünk tovább. A májat fontosnak tartjuk külön is kiemelni, mivel ez egy bonyolult szerv, akár ultrahang-, CT- és MR-vizsgálatra is sort kell keríteni, hogy minél több különböző információt kinyerjünk. Nőgyógyászati és urológiai vizsgálatoknál az ultrahangnak van elsődleges szerepe, de az MR- és CT-vizsgálatokra is szükség lehet. Napjainkban a hasi és a hasi-kismedencei vizsgálatok adják a nem sürgősségi CT-vizsgálatok jelentős részét, elsősorban az onkológiai esetekben.

Lehet-e enni CT-vizsgálat előtt, és ha nem, mennyi idővel előtte kell koplalni?

Ami a CT-vizsgálatot megelőző időt illeti, különösebb előkészületekre nincs szükség, a hasi, kismedencei vizsgálatok esetén viszont minden esetben éhgyomorral kell érkezni!
Ez a kontrasztanyagos CT-vizsgálatokra minden esetben elmondható, tehát a kiírt időpont előtt 6 órával már ne étkezzen!
A kontrasztanyagos vizsgálathoz 3 hónapnál nem régebbi laborleletre is szükség van, amely elsődlegesen a vesefunkciók ellenőrzését szolgálja (kreatin- és karbamid-szintet tartalmazzon a lelet!).
Az elhagyni szükséges (például cukorbetegségre szedett metformin hatóanyagú) gyógyszerek kapcsán kérjük, mindenképpen konzultáljon kezelőorvosával a vizsgálat előtt!

Melyek a leggyakoribb kérdések és aggodalmak a páciensek részéről a CT-vizsgálattal kapcsolatban?

CT-vizsgálatot kizáró tényező nagyon ritkán fordul elő. Mivel 10-15 másodpercet nyugodtan, mozdulatlanul kell feküdni, szükség van a páciens kooperációjára. Ha erre betegségéből fakadóan nincs mód, akkor biztonságosan és komfortosan rögzítjük a testét, illetve felmerülhet a bódítás lehetősége.
Szintén nagyon ritkán fordul elő, hogy valakinél magas testsúly miatt nem tudjuk elkészíteni a vizsgálatot, a CT-asztal ugyanis általában 220 kilogrammot bír el. E feletti testsúllyal rendelkező betegeket tehát nem tudunk CT-vel vizsgálni.
A fentieken túl természetesen arra is nagyon nagy figyelmet kell fordítani, hogy várandós-e a hölgypáciens, a CT-esetében ugyanis nagyobb sugárterhelésről van szó, mint a röntgennél. Várandósság esetén tehát nem végzünk CT-vizsgálatot. Fiatal páciensek körében pedig egyéb diagnosztikai módszereket – ultrahangot, MR-t – szoktunk javasolni, hogy elkerüljük a sugárterhelést.

Milyen előnyökkel jár a CT-vizsgálat más képalkotó eljárásokhoz képest?

Míg a röntgenvizsgálatok során a röntgencső mozdulatlan, addig a CT esetében maga a röntgencső és vele szemben a detektor is körbeforog a páciens körül. Nem egy darab felvétel készül, hanem 360 fokban nagyon sok mérés valósul meg (mintha „felszeletelnénk a pácienst”). A keresztmetszeti, vagyis axiális képek tehát összefüggő vizsgálati eredményt adnak a betegről.
Továbbá, ha kulcsfontosságú az időfaktor, tehát a lehető legrövidebb időn belül kell felállítani a pontos diagnózist, akkor is a CT az elsődlegesen választandó képalkotás (például stroke esetén).

Röntgenvizsgálatok

Mikor javasolt röntgenvizsgálatot végezni?

Bár vannak területek, amiket kiváltott az ultrahang-, illetve a CT- és az MR-vizsgálat, a röntgen a mai napig jelentőségteljes szereppel bír, komoly diagnózisokat lehet vele felállítani, legyen szó például csonttörésekről, ízületi kopásokról, tüdőszűrésről, hasi szervekről vagy egyéb mozgásszervi degeneratív folyamatokról.

Milyen betegségek diagnosztizálásában nyújt kiemelkedő segítséget a mellkasröntgen?

A mellkasfelvétel során a tüdő, a mellhártya, a szív, a mellkasfal, valamint ezek eltérései ábrázolódnak (például daganatok vagy pangásos szívelégtelenség).
A tüdőszűrés során a TBC-t (tüdőgümőkórt), és a tüdőrákot szűrjük, amely azért is kiemelten fontos, mert ezek a kezdeti stádiumban tünetmentes betegségek.

Mi a röntgenvizsgálat menete?

A röntgenvizsgálat a beállítástól függően általában csupán néhány percet vesz igénybe (ahány vizsgálat, annyiszor pár perc). Maga a sugár jóval kevesebb, mint egyetlen másodperc alatt elkészíti a felvételt. A többi idő az előkészítést, beállítást öleli fel, és természetesen arról se feledkezzünk el, hogy a pácienseknek is – mozgási képességeikhez mérten – szükségük van egy kis időre a ruhák, ékszerek le- és visszavételéhez!
A röntgenvizsgálat teljesen fájdalommentes, a testhelyzetet pedig a beteg állapotának és a diagnosztikai indikációnak, klinikai kérdésnek megfelelően választjuk meg, és mindeközben biztosítjuk a kényelmes testtartást.

Milyen előkészületeket igényel egy gerinc-röntgenvizsgálat?

A gerinc-röntgenfelvételekről megítélhetjük a csontos fejlődési zavarokat, diagnosztizálhatjuk a gerinc görbületeit, különböző tartási rendellenességeket, illetve feltérképezhetjük a csigolyák traumás sérüléseit. 
Az úgynevezett stitching röntgenfelvétellel a teljes gerinc látható a felvételen, így a szakorvos egyben, összefűzve látja a képet, melyről pontos méréseket tud végezni. Gépbeállítási szempontból ez egy kicsivel hosszabb vizsgálat, így tovább kell – egyenes testtartással –  mozdulatlanul maradni.
A gerinc-röntgenvizsgálat nem jár fájdalommal. Komolyabb előkészületet nem igényel, azonban az ékszereket, fémet tartalmazó, például zippzáras ruhákat, melltartót, övet le kell venni.

Milyen hatással van a röntgensugárzás a szervezetre, és hogyan minimalizáljuk ezt a kockázatot?

A világban jelenlévő háttérsugárzás éves mennyisége sokkal több, mint az a sugármennyiség, ami egy röntgenvizsgálat során ér minket.
Nagyon csekély esély van arra, hogy bármilyen káros hatás történjen, ám a megelőzés, tehát a megfelelő sugárvédelem ettől függetlenül is mérhetetlenül sok figyelmet kap mind a mai napig.
A vizsgálat előtt meg kell kérdezni a hölgypácienseket, hogy várandósak-e. Ha valaki bizonytalan, vagy tudja, hogy kisterhes (az első trimeszterben van), akkor halasztani kell a vizsgálatot (életveszély esetén természetesen egyéni döntéseket kell hozni).
Amikor valaki családot tervez, akkor érdemes 3 ciklust felölelő időt várni az utolsó röntgenvizsgálat (főként medenceröntgen) után. Ám ha valaki nem tudta még, hogy kisbabát vár, és megröntgenezték, akkor ez nem indikáció terhességmegszakításra.
Lényeges pont, hogy a sugárvédelmet adó ólomkötényt akkor is fel kell tenni, ha nem az érzékeny régió, tehát a férfi/női szervek közelében (például a koponyánál) történik a vizsgálat. Létezik az úgynevezett ALARA-elv (As Low As Reasonably Achievable), ami angolul annyit tesz: a lehető legjobb diagnosztikus eredmény eléréséhez szükséges legkevesebb sugárzást alkalmazzuk.

Melyek a leggyakoribb kérdések és aggodalmak a páciensek részéről a röntgenvizsgálattal kapcsolatban?

Sérülés (például nyaksérülések) vagy törés (például csonttörések) esetén a röntgenfelvétel elkészítése kisebb kellemetlenséggel járhat (az egy adott helyzetben való megtartás miatt), de alapvetően fájdalommentes eljárásról beszélünk, és a kollégáink mindent megtesznek, hogy komfortos testtartást biztosítsanak.