Az MR olyan képalkotó diagnosztikai eljárás, amely részletes, megbízható, precíz felvételt készít az emberi testről, segítve a diagnózis-felállítást és a terápia meghatározását. Mire érdemes figyelni MR-vizsgálatok előtt, mi a menetük, és melyek a működési elveik? Összefoglalónkban kitérünk még a különböző régiók vizsgálatára, a kontrasztanyagra, speciális technikákra, és arra, hogy mikor nem készíthető MR-vizsgálat.
MR-vizsgálatok alapjai: működési elvek és alkalmazási területek
Amikor arra keressük a választ, hogy mi az MR-vizsgálat, megtudhatjuk, hogy technikája mágneses magrezonancián alapul. A gépben jelenlévő komoly mágneses tér segítségével jó minőségű felvételek készülnek. Mivel a szervezetünk nagy része víz, gyakorlatilag minden testrészből kapunk értékelhető jeleket. Így abban az esetben, ha a sejtek és a szövetek víztartalmában valamilyen megbetegedés elváltozást okoz, akkor az kimutatható az MR-vizsgálat során.
Amellett, hogy invazív beavatkozás nélkül alaposan feltérképezhetjük velük az adott területet, az MR-vizsgálatok további előnyei, hogy teljesen fájdalommentesek, veszélytelenek, nem járnak sugárterheléssel.
Az előnyein túl szintén visszatérő kérdés, hogy az MR-vizsgálat mit mutat ki, melyek az alkalmazási területei. Az MR különféle betegségek, sérülések, idegrendszeri megbetegedések, mozgásszervi betegségek (például rándulások, ficamok, zúzódások, törések), gerincbetegségek, érbetegségek, anyagcserezavarok, fejlődési rendellenességek és gyulladások diagnosztikájára, állapotfelmérésére is alkalmas. A fentieken túl, a kismedencei szervek (méh, petefészek, prosztata, végbél) vizsgálatára is általában MR készül. Továbbá az MR-t az agy és a gerincvelő vizsgálatának elsődleges vizsgálóeszközeként tartják számon (sürgősségen kívül, akkor ugyanis CT-re van szükség az időfaktor miatt). Az MR-re ezek mellett akkor is szükség lehet, amikor fizikális vagy egyéb képalkotó diagnosztikai vizsgálatokkal (röntgen, ultrahang, CT) nem egyértelműsíthető a diagnózis.
Összességében elmondható, hogy a koponya, a gerinc és az ízületek fő vizsgáló eszköze ma már az MR.
Előkészületek MR-vizsgálat előtt
Az MR-vizsgálatok különösebb előkészületeket nem igényelnek, de a fémet tartalmazó ruhaneműket (például melltartót) le kell venni, illetve a sminket le kell mosni (sok sminktermék tartalmaz ugyanis fémet). Érdemes tehát fémgomboktól mentes öltözékben érkezni, méghozzá olyanban, ami kicsit melegen tart, az MR-gépben ugyanis hideget tapasztalhatnak. A vizsgáló öltözőjében megtalálható szekrénybe be lehet tenni az értékeket, fémes tárgyakat, elektronikus eszközöket, a speciális kulcsot pedig akár a gépbe is be lehet vinni. A felvétel pontosságához a páciens mozdulatlansága is hozzájárul. Mivel a szervezetünkben alapvetően vannak kisebb mozgások (gondoljunk a teljesen automatikus nyelésre, a rekeszizom vagy épp a belek mozgására, a nagy erek pulzálására!), fontos, hogy a gépben nyugodtan, mozdulatlanul feküdjünk. A klausztrofóbiával küzdő pácienseknek azt szoktuk javasolni, hogy hívja el egy közeli hozzátartozóját, aki a vizsgálat közben fogja, simogatja a lábát, és folyamatosan beszél hozzá.
Vajon MR-vizsgálat előtt lehet enni? – merül fel a kérdés a páciensekben. Abban az esetben, ha kontrasztanyagos MR-re érkezik, akkor éhgyomorral kell jönni (az időpont előtt 6 órával már ne étkezzen!). Sőt, érdemes a natív (kontrasztanyag nélküli) vizsgálatra is éhgyomorral érkezni, ha orvosi indikáció miatt mégis be kellene adni az anyagot.
Az MR-vizsgálat előtt kitöltendő kérőlapon végigkérdezzük a cukor-, vese- és pajzsmirigy-betegségeket, illetve a páciensek hozzák magukkal különböző laboreredményeiket (kreatin- és karbamid-szintet tartalmazzon a lelet)!
Mi az MR-vizsgálat menete és mennyi ideig tart?
Az MR-vizsgálatok átlagosan 20–30 percig tartanak régiónként, a pontos időtartamról a vizsgálatot végző operátor kolléga nyújt tájékoztatást. A 20–30 percen túl számolni kell még a vizsgálat előtti, részletes kérdőívvel, a vizsgálat menetéről való tájékoztatással, kontrasztanyagos vizsgálat esetén az anyag beadásával, az MR-vizsgálóba való bekíséréssel, a vizsgálóágyon való elhelyezkedéssel és a szükséges testhelyzet beállításával.
Mikor nem készíthető MR-vizsgálat?
A komoly mágneses tér miatt kizáró ok, ha egy páciens testében mágnesezhető tárgy található, illetve olyan elektromos műszer, amit a mágneses tér tönkretesz. A legismertebb ilyen a pacemaker.
Kérjük, a pacemakeren túl azt is jelezze felénk, ha korábbi műtétekből adódóan beépített fémek vannak a szervezetében (például csavarok, kapcsok)! A vizsgálat előtt ugyanis meggyőződünk a teljes biztonságról (a 2000 előtti műtétek részletesebb utánajárást igényelnek, ám az ezredforduló óta olyan fémeket alkalmaznak az egészségügyben, amelyek MR-kompatibilisek).
Visszatérő kérdés a páciensek oldaláról, hogy szabadon elvégezhető-e az MR-vizsgálat, ha fogászati implantátumot ültettek be nekik. Lehet-e MR-re menni implantátummal, fogpótlással, koronával, fogszabályzóval?
A fogászati fémek legnagyobb részének a fizikai tulajdonságai minden gond nélkül lehetővé teszik az MR-vizsgálatot, hiszen nem ferromágnesesek (vagyis a mágneses tér nincs rájuk hatással). Ezt tekintve kivételt képez a nikkel és a kobalt, ám a 2000 után készült fogpótlások teljesen biztonságosak ebből a szempontból, azaz el lehet végezni a vizsgálatot. Fontos azonban, hogy jelezzük az orvosnak az ilyen fogművek és implantátumok meglétét, illetve az egyéb, fentebb említett orvosi fémeket is.
Mivel a tetoválófestékek is tartalmaznak fémet, azt szoktuk javasolni, hogy a friss tetoválást követően 2–3 hetet várjanak az MR-vizsgálattal.
Mikor van szükség kontrasztanyagra?
Az MR-vizsgálatokat két típusba sorolhatjuk, aszerint, hogy natív (kontrasztanyag nélküli) vagy kontrasztanyagos vizsgálatról van-e szó. Ezt mindig a kezelőorvos határozza meg.
Az anyagot intravénásan juttatjuk a szervezetbe. Segítségével még pontosabb képet kaphatunk a lágyrészek és az erek állapotáról, egy adott elváltozás helyzetéről, kiterjedéséről és típusáról. Az MR-kontrasztanyag más, mint a CT-ben adott kontrasztanyag. MR-kontrasztanyag esetén allergia gyakorlatilag nem ismert.
Speciális MR-technikák
A funkcionális mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálat (fMRI) egy olyan képalkotó eljárás, mely a mágneses tér változásait használva képes azonosítani az agykérgi funkciókat, képes élőben követni az agy időbeli funkcionális változásait. Ezzel a speciális MRI-vizsgálattal meghatározható az az agyterület, melynek megemelkedett a vérkeringése és oxigénszintje, vagyis kimutatható, melyik agyterület felelős az adott funkcióért (BOLD fMRI-vizsgálat, vagyis Blood Oxygen Level Dependent).
A diffúziós tenzor képalkotás (DTI) szintén mágneses magrezonancián alapuló eljárás. Lényege, hogy lehetővé teszi az agy vízmolekuláinak és azok környezetének mikroszkopikus szinten történő tanulmányozását. A vízmolekulák állandó spontán hőmozgásán alapuló vizsgálatoknak nagy jelentősége van az idegtudományban és a klinikumban. Tájékoztatást ad az agyi károsodás mértékéről és a felépülés esélyéről is. Az agyi gyulladásos folyamatok, vagy a daganatok és ciszták felismerésében, illetve differenciálásában is fontos szerepet tölt be.
Az MR-angiográfia (kontrasztanyag adása nélkül) az agyi erek, illetve a nyaki erek állapotának felmérésére, megítélésére használatos – az esetleges szűkületek vagy aneurizmák, tehát értágulatok válhatnak láthatóvá.
Koponya-MR-vizsgálatok szerepe a neurológiai diagnosztikában
A neuroradiológiában nagyon fontos szerepet tölt be a koponya-MR-vizsgálat, hiszen vannak olyan klinikai kérdések, amelyekre csak az MR tud pontos választ adni. A felvételeken részletes információt kapunk a lágyszövetekről, a csontos elemekről, az agyon belüli rendellenességekről, tumorokról, demenciáról, epilepsziáról, a belső hallójáratról, valamint az agyalapi mirigy elváltozásairól. Sőt, a sclerosis multiplex diagnosztikájában és kontrollálásában is kulcsszerepe van az MR-vizsgálatoknak.
Onkológiai képalkotás: tumorok azonosítása MR-rel
Lényeges külön kitérni a daganatos megbetegedések MR-rel történő diagnosztizálására, karakterizálására, állapotfelmérésére. Gerincdaganatok, illetve csigolyaáttétek esetén például az MR nyújtja a legrészletesebb információkat. Emellett kulcsszerepe van a lágyrésztumorok felismerésében, illetve a máj-, az epeúti-, a hasnyálmirigy- és vesedaganatok, illetve a gyulladásos bélbetegségek értékelésében.
Amennyiben fül-orr-gégészeti problémák kapcsán CT-vel nem lehet tisztázni a gyulladásos vagy tumoros folyamatot, akkor is nagy segítségünkre lehet az MR-vizsgálat.
A női kismedencei szervek (húgyhólyag, méh, petefészek, hüvely, végbél) vizsgálatában szintén vezető szerepet tölt be az MR.
A férfi kismedencei szervek (prosztata, húgyhólyag, ondóhólyag, végbél) vizsgálatában is kiemelten fontos szerep hárul az MR-re. Ha kifejezetten a prosztata állapotát szeretnénk megítélni, akkor specifikus vizsgálatot érdemes készíteni (kontrasztanyaggal), hogy az esetleges prosztatadaganat diagnosztizálásában, karakterizálásában, állapotfelmérésében minél precízebb eredményeket kapjunk. Fontos kiemelni, hogy prosztata-biopszia után minimum 6 hetet várni kell, mielőtt MR-vizsgálatot készítenénk.
Ami az emlő-MR-vizsgálatokat illeti, olyan emlődaganatok diagnosztizálásában van kiemelkedő szerepe, amelyeket más módszerekkel nem mutattak ki. Az emlő folyamatok vizsgálata szinte minden esetben kontrasztanyag beadásával zajlik. (Kivételt képez ez alól, ha emlőimplantátumok vizsgálata a cél. Implantátumvizsgálat esetén különösebb előkészületre nincs szükség.)
Mellkasi és felhasi daganatok, betegségek keresésére és a kezelés kontrolljára elsősorban CT-t végzünk.
További tudnivalók a különböző régiók szerint
Gerinc-MR-vizsgálatok: MR választandó a gerincet érintő degeneratív betegségek, a gerincvelőt és a porckorongokat érintő elváltozások (például előboltosulás vagy sérv) kapcsán. Sőt, MR-vizsgálat segítségével a csigolyákban lévő csontvelőbetegségek is megfelelően diagnosztizálhatók, osztályozhatók.
Az ágyéki vagy lumbális gerinc MR-vizsgálat olyan eljárás, amellyel alapos, precíz képet kaphatunk a lumbosacralis gerincről, vagyis az ágyéki gerincről. Ez a vizsgálat kiemelkedően informatív eszköz az orvosoknak, amikor a gerinc különböző problémáinak diagnosztizálása a cél, például gerincsérv vagy más eltérések esetén. (Vannak, akik derék-MR-vizsgálatként érdeklődnek az eljárásról, mivel akut derékfájdalommal küzdenek és ennek a panasznak szeretnének a végére járni.)
Szív-MR-vizsgálat: A kardiovaszkuláris MR-vizsgálat az egyik legmodernebb nem-invazív, sugárterheléssel nem járó kardiológiai képalkotó eljárás. Segítségével nagy felbontóképességgel ábrázolható a szív és az azt körülvevő mellkasi szervek anatómiája. Szív-MR-vizsgálatot általában koszorúér-betegség talaján kialakult iszkémiás szívbetegség, szívburok- és szívizombetegségek, veleszületett fejlődési rendellenességek, illetve térfoglaló folyamatok megítélése céljából végzünk.
Végtag-, ízületi-MR-vizsgálatok: A röntgen-, illetve ultrahangvizsgálatokat gyakran követi MR, amellyel a mozgásszervi rendszer összes elemét (a felkart, alkart, kézfejet, combot, lábszárat, lábfejet, a váll-, könyök-, csukló-, csípő-, térd- és bokaízületet) egyszerre tudjuk vizsgálni, emellett a lágyrészek sérüléseinek és a lágyrésztumorok diagnosztizálásában, karakterizálásában, állapotfelmérésében is kulcsszerepe van.
Nyak-, has-, kismedence-MR-vizsgálatok:
A fej-nyak régió (garat, gége, szájüreg, nyelv, pajzsmirigy, egyéb nyaki lágyrészek, az itt található erek) elváltozásait precízen ki tudja mutatni a nyaki MR-vizsgálat.
A hasi régió (máj, hasnyálmirigy, lép, vesék, húgyvezetékek, mellékvesék, epevezeték és epehólyag, vékony- és vastagbél, egyéb hasi lágyrészek, az itt található erek) elváltozásait szintén pontosan ki tudja mutatni az MR-vizsgálat.
A hasi MR kitűnő alternatíva a hasi CT-re, ha fontos szempont a sugárterhelés elkerülése (például várandósok és kisgyermekek, fiatalok körében).
A felső hasi MR-vizsgálatok légzési kooperációt igényelnek, emiatt gyakran csökkent értékűek, mozgási műtermékeket tartalmaznak.
A perianalis fistulák (végbélsipoly) megítélésére egyértelműen az MR a választandó képalkotó eszköz.
GoodID belépés