CT-vizsgálatok: minden, amit tudni érdemes róluk

A CT (computed tomography, komputertomográfia) gyorsan és fájdalommentesen készít megbízható, precíz képet. A képalkotó diagnosztika azon válfaja, ahol a röntgencső és a vele szemben elhelyezkedő detekorsor a test körül forgova, illetve a test hossztengelye irányában is mozogva a vizsgálni kívánt testrészt pár milliméteres képszeletekre bontja. A mai technika azt is lehetővé teszi, hogy akár teljes testhosszban elkészüljön a kép. A CT-vel kapcsolatos kérdésekre dr. Szántó Tamás radiológus főorvos, a Veszprém Diagnosztika szakmai vezetője válaszolt.

A CT létrejötte a technológiai fejlődésnek (többek között a röntgensugár-érzékelő detektorok feltalálásának) köszönhető. Míg a röntgenvizsgálatok során a röntgencső mozdulatlan, addig a CT esetében maga a röntgencső és vele szemben a detektor is körbeforog a páciens körül. Nem egy darab felvétel készül, hanem 360 fokban nagyon sok mérés valósul meg (mintha „felszeletelnénk a pácienst”).

A keresztmetszeti, vagyis axiális képek összefüggő vizsgálati eredményt adnak a betegről. A modern technológia azt is lehetővé teszi, hogy akár 20 másodperc alatt teljes testhosszban vizsgálódjunk, amelynek gyakorlati oldala például egy komoly balesetnél bekövetkezett, sokfajta sérülésnél (politraumatizációnál) jelenthet hatalmas előnyt.

 

Mikor szükséges CT-vizsgálat?

A CT-vizsgálat jelentőségteljes szereppel bír a daganatos, illetve egyéb kóros elváltozások, vérzések, belső sérülések, valamint gyulladások diagnosztizálásában, állapotfelmérésében. Felső és alsó végtagi balesetek, zúzódások, sérülések esetén is szoktuk alkalmazni, hogy megállapítsuk a sérülés mértékét. A CT-re ezek mellett akkor is szükség lehet, amikor fizikális vagy egyéb diagnosztikai vizsgálatokkal (röntgen, ultrahang, MR) nem egyértelműsíthető a diagnózis.

Szakorvosi konzultációra minden esetben szükség van, ugyanis a CT sugárzással jár, és a tünetek, illetve kórelőzmények alapján mérlegelni kell, hogy indokolt-e a CT-vizsgálat elvégzése.

 

Mennyi időt ölel fel egy CT-vizsgálat?

Bár maga a gép 10–15–20 másodperc alatt képes megalkotni a felvételt, a vizsgálat teljes hossza átlagosan 15–20 percet vesz igénybe, hiszen ebben a vizsgálat menetéről való tájékoztatás, kontrasztanyagos vizsgálat esetén a kontrasztanyag beadása, a CT-vizsgálóba való bekísérés, a vizsgálóágyon való elhelyezkedés, a szükséges testhelyzet beállítása és újrapozícionálása is benne van.

 

Hogyan készüljünk a vizsgálatra?

Különösebb előkészületekre nincs szükség, a hasi, kismedencei vizsgálatok esetén viszont minden esetben éhgyomorral kell érkezni.

Ez a kontrasztanyagos CT-vizsgálatokra minden esetben elmondható, tehát a kiírt időpont előtt 6 órával már ne étkezzen!

A kontrasztanyagos vizsgálathoz 3 hónapnál nem régebbi laborleletre is szükség van, amely elsődlegesen a vesefunkciók ellenőrzését szolgálja (kreatin- és karbamid-szintet tartalmazzon a lelet!).

Az elhagyni szükséges (például cukorbetegségre szedett metformin hatóanyagú) gyógyszerek kapcsán kérjük, mindenképpen konzultáljon kezelőorvosával a vizsgálat előtt!

 

Mikor nem készíthető CT-vizsgálat?

– Ritkán fordul elő kizáró tényező. Mivel 10–15 másodpercet nyugodtan, mozdulatlanul kell feküdni, szükség van a páciens kooperációjára. Ha erre betegségéből fakadóan nincs lehetőség, akkor biztonságosan és komfortosan rögzítjük a testét, illetve felmerülhet a bódítás lehetősége – mondja dr. Szántó Tamás, majd a következő kizáró tényezőket sorolja fel.

– Nagyon ritkán fordul elő, hogy valakinél magas testsúly miatt nem tudjuk elkészíteni a vizsgálatot, a CT-asztal ugyanis általában 220 kilogrammot bír el. E feletti testsúllyal rendelkező betegeket tehát nem tudunk CT-vel vizsgálni.

– Speciálisan figyelni kell arra, hogy várandós-e a hölgypáciens, a CT-esetében ugyanis nagyobb sugárterhelésről van szó, mint a röntgennél. Várandósság esetén nem végzünk CT-vizsgálatot. Fiatal páciensek esetén pedig egyéb diagnosztikai módszereket – ultrahangot, MR-t – szoktunk javasolni, hogy elkerüljük a sugárterhelést.

– Kizáró ok lehet még, amikor valaki kontrasztanyag-érzékenységgel küzd. Ritkán fordul elő (sőt, az anyagok minősége is jelentősen változott a 2000-es évek óta), és nem összekeverendő a jódérzékenységgel! A vizsgálat előtt kitöltendő kérőlapon végigkérdezzük a cukor-, vese-, és pajzsmirigy-betegségeket, illetve a páciensek magukkal hozzák különböző laboreredményeiket, és közösen hozunk döntést arról, hogy a vizsgálat célja és a vizsgálatból fakadó esetleges veszélyek alapján érdemes-e CT-zni vagy sem. Mivel a kontrasztanyag a vesében választódik ki, vesebetegségek esetén például csak korlátozottan lehet beadni.

 

Amit még a kontrasztanyagról tudni érdemes

A CT-vizsgálatokat két típusba sorolhatjuk, aszerint, hogy natív (kontrasztanyag nélküli) vagy kontrasztanyagos vizsgálatról van-e szó. Ezt mindig a kezelőorvos határozza meg.

A kontrasztanyagot lényegében intravénásan  juttatjuk a szervezetbe – a vizsgálat típusától függően. Olykor más típusú kontrasztanyagot is itatunk, amely általában a gyomrot és a beleket töltik fel, ezekre a szervek pontos elhelyezkedésének megállapítása miatt van szükség, általában a hasi vizsgálatoknál adunk ilyen anyagot.

Segítségével még pontosabb képet kaphatunk a lágyrészek és az erek állapotáról, egy adott elváltozás helyzetéről, kiterjedéséről és típusáról.

 

Koponya-CT-vizsgálatok

Koponya-CT során az agy- és arckoponya csontjai és elsősorban az arckoponyát alkotó üregek, valamint ezek eltérései ábrázolódnak.

A vizsgálat nem jár fájdalommal. Koponya- vagy nyaksérülés esetén a fej mozgatása, egy adott helyzetben való megtartása viszont kellemetlen lehet.

A koponya vizsgálatára elsősorban sürgősségi esetekben van szükség – akut trauma vagy stroke (agyvérzés, agyi embólia) esetén –, ekkor a CT az elsődlegesen választandó képalkotás, hiszen ez segít gyors döntéseket hozni vérzés, illetve csontelváltozások vizsgálatánál.

Stroke esetében szintén kulcsfontosságú az időfaktor, így ilyenkor CT-vizsgálatra van szükség, hogy a lehető legrövidebb időn belül felállíthassák a pontos diagnózist, és kezdetét vehesse a terápia.

 

Nyak-, mellkas-, has-, kismedence-CT-vizsgálatok

A nyaki lágyrészek CT-vizsgálata: a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigyek, az erek, a garat és annak környezetének vizsgálatára használatos. Segítségével kimutathatók a gyulladásos és daganatos betegségek, a veleszületett nyaki ciszták, és ezen elváltozások környezetükre és a környező szervekre gyakorolt hatása. Továbbá a megnagyobbodott nyirokcsomók is láthatók.

Mellkas-CT-vizsgálat: a tüdő, a mellhártya, korlátozottan a szív, a nagyobb erek és a nyelőcső betegségeinek diagnosztizálására használatos. Segítségével kimutathatók például a gyulladásos tüdőbetegségek, a daganatos elváltozások, a tüdőembólia, a mellüregben kialakult folyadék és nyirokcsomók. A CT tüdőszűrésre is alkalmazható – alacsonyabb sugárdózissal, natívan (kontrasztanyag nélkül) készül a vizsgálat (idővel akár a klasszikus tüdőszűrést is ki tudja váltani).

Hasi- és kismedence-CT-vizsgálat: súlyos hasi traumás és sürgősségi esetek értékelésében, illetve a daganatos elváltozások pontosabb megítélésére és állapotfelmérésére ez a választandó képalkotás. Jellemzően, ha nem traumás vagy sürgősségi esetről van szó, ám a hasi ultrahang után további információra van szükség a pontos diagnózishoz, akkor CT-vel indulunk tovább. Külön kiemelnénk a májat, mely egy bonyolult szerv, így akár ultrahang-, CT- és MR-vizsgálatra is sort kell keríteni, hogy minél több különböző információt kinyerjünk. Nőgyógyászati és urológiai vizsgálatoknál az ultrahangnak van elsődleges szerepe, de az MR- és CT-vizsgálatokra is szükség lehet.

Jelen pillanatban a hasi és a hasi-kismedencei vizsgálatok adják a nem sürgősségi CT-vizsgálatok jelentős részét, elsősorban az onkológiai esetekben.

 

Speciális (gerinc, végtag, angiográfia, szív) CT-vizsgálatok

Gerinc-CT-vizsgálat: a gerinc csontos elemeinek, a csigolyatest és a csigolyák közötti ízületek állapotának meghatározására, műtéti tervezéshez, valamint a műtétek utáni kontrollra használatos. Ha a csigolyák degeneratív elváltozásai nagy többségben a csontállományt érintik, akkor hagyományos röntgenvizsgálatra vagy CT-re van szükség. Általában nem igényel előkészületeket. A páciens csak kivételes esetben kap vénás kontrasztanyagot, előzetes megbeszélés és indikáció szerint.

Végtag-CT-vizsgálat: a végtagok csontszerkezeti eltéréseinek és az ízületek degeneratív, csontos elváltozásainak vizsgálatára, különböző sérülések okozta problémák és a csontdaganatok kimutatására használatos. A végtag-CT-t a combcsontnál, a térdnél, a lábszárnál, a bokánál, a lábfejnél, a vállnál, a felkarnál, a könyöknél, az alkarnál, a csuklónál és a kéznél egyaránt alkalmazhatjuk. A CT a mozgásszervi diagnosztikában kiegészítő szerepet kap, például akkor lehet rá szükség, ha a röntgenkép nem nyújt kielégítő információt a csontszerkezetről. Általában nem igényel előkészületeket. A páciens csak kivételes esetben kap vénás kontrasztanyagot, előzetes megbeszélés és indikáció szerint.

CT-angiográfia: a vénába adott kontrasztanyag segítségével nagyon hatékonyan meg lehet vizsgálni az agyi, nyaki, mellkasi, hasi és végtagi erek, illetve a teljes aorta (főverőér) állapotát. Választ kapunk így arra a kérdésre, hogy van-e érszűkület, és ha igen, akkor milyen módon (értágításokkal, illetve operációval) kell kezelni. Az agyi történéseknél, stroke-nál, illetve a tüdőembóliánál (pulmonális embóliánál) például nagyon hamar kell cselekedni és döntéseket hozni, így a CT gyors és precíz képalkotása elengedhetetlen. A nyaki erek CT-angiográfia-vizsgálata során nagy segítség, ha előzetesen készült már nyaki Doppler ultrahang, ami azt mutatja meg, hogy milyen áramlás van az érben. Abban az esetben viszont, ha nagyon meszes a nyaki főverőér, az ultrahangnak nincs értékelhető vizsgálati eredménye. A kontrasztanyagos CT-vel viszont belátunk a meszesedés mögé, meg tudjuk mondani, hogy mennyire szűk a verőér.

Szív-CT-vizsgálat: a szívizmot ellátó koszorúerek értékelésére, illetve a szívinfarktus okának felderítésére használatos. Ezzel a vizsgálattal akár korai stádiumban is nagy precizitással ki lehet mutatni a koszorúereket érintő érelmeszesedést. Mellkasi panaszok esetén megállapíthatjuk, hogy azok hátterében koszorúér-betegség által okozott érszűkület áll-e vagy sem. A szív-CT-vizsgálat feltétele, hogy a páciens szabályos szívműködéssel, viszonylag alacsony nyugalmi szívfrekvenciával rendelkezzen. Ha szükséges, ennek eléréséhez a CT-t megelőzően 30–60 perces gyógyszeres előkezelést alkalmazunk. A CT-t követően – prevenció gyanánt – 20–30 perces megfigyelésre kell számítani.