Szív- és érrendszeri, valamint idegrendszeri megbetegedésekhez vezethet az orrlégzési gátoltság és a horkolás - osztotta meg az egri TritonLife fül-orr-gégésze, dr. Német Tamás

 

Nappali tevékenységeink, a pihentető éjszakai alvás és a hosszú távú egészségmegőrzés érdekében egyaránt fontos, hogy amennyiben orrlégzési gátoltsággal küzdünk, fény derüljön annak pontos okára, okaira. Vajon melyek lehetnek ezek és milyen megoldási módok léteznek? A legfontosabb tudnivalókról dr. Német Tamás Gergelyt, a TritonLife fül-orr-gégész, audiológus szakorvosát kérdeztük.

Élettani légzésnek alapvetően az orrlégzést tekintjük, nem pedig a szájon keresztül történő lélegzetvételt. Az orrlégzésnek lényeges funkciói vannak: az orrnyálkahártya mechanikus szűrőként védi a szervezetünket a durvább szennyeződésektől, portól, részecskéktől (ha valaki allergiás, a pollenek is elsősorban itt akadnak el). Továbbá fontos, hogy az orrnyálkahártya párásítja, nedvesíti a belélegzett levegőt. A cél, hogy megfelelő, kielégítő orrlégzése legyen mind a gyermek, mind a felnőtt pácienseknek.

Mi okozhat orrlégzési gátoltságot?

– Gyakran orrsövényferdeség áll az orrlégzési gátoltság hátterében, ami lehet veleszületett vagy szerzett (például sérülések, traumás behatások). Szintén gyakoriak a felső légúti allergiás megbetegedések (szénanátha), ezzel társult orrpolyposis (amikor duzzadtabb a nyugalmi nyálkahártyatónus és még orrpolipok is szűkítik az orrjáratot), felnőttkorban esetlegesen az orrmelléküregi, orrjárati rosszindulatú megbetegedések, a krónikus orrcseppfüggőség, gyermekkorban pedig az orrgarat lezártságát okozó krónikus orrmandula megnagyobbodás – foglalja össze dr. Német Tamás Gergely, aki úgy látja, a magyar populációra sajnos a mai napig jellemző, hogy utoljára hagyjuk az érzékszerveinket, ha orvoshoz kell mennünk. Talán a látással kapcsolatos problémák esetén már előbb segítséget kérünk, de fontos lenne, hogy fül-orr-gégészeti panaszainkat is ugyanolyan komolyan kezeljük.

Fizikális vizsgálat és arckoponya CT

A TritonLife kórházakban az orrlégzési gátoltság alapos kivizsgálására, a pontos diagnózis és a hatékony kezelési terv felállítására, valamint annak megvalósítására is mind-mind lehetőségünk van, legyen szó konzervatív (gyógyszeres) vagy műtéti megoldásokról.

– Egy részletes fül-orr-gégészeti fizikális vizsgálattal indítjuk a kivizsgálást. A felsorolt okok között célszerű differenciálni, de ezek akár átfedésben, együttesen is fennállhatnak, például orrsövényferdeség és orrpolyposis esetén. Miután megállapítjuk az orrlégzési gátoltság okát, képalkotó diagnosztikai vizsgálattal is kiegészítjük az információk körét.

– Ehhez leggyakrabban arckoponya CT-vizsgálatot javaslunk, amely egy jól áttekinthető és kellően informatív 3D-s képet ad a páciens arckoponyájáról. Ilyenkor ugyanis nem csak az orrjáratokra, hanem az orrmelléküregekre, akár az orrgarat és akár a fülkürt-középfül működésére is kíváncsiak vagyunk, hiszen ezek szorosan kapcsolódnak a megfelelő orrlégzéshez és a felső légutak átjárhatóságához. A CT-vizsgálat ugyanakkor az orrsövényferdeség, orrpolyposis miatti műtét tervezéséhez is elengedhetetlen – hívja fel a figyelmünket dr. Német Tamás Gergely, a debreceni, a miskolci és az egri TritonLife szakorvosa, aki az általános fül-orr-gégészeti kórképek vizsgálata, ellátása és gyógyítása mellett a hallásvizsgálatok és hallásterápiák specialistája.

Mint mondja, gyermekeknél kevésbé összetett az orrlégzési gátoltság okainak differenciálása: legtöbbször szénanátha vagy az orrmandula krónikus megnagyobbodása okozza a panaszokat. Náluk jellemzően egy orvos-beteg találkozó kapcsán elvégzett alapos vizsgálat fel szokta tárni az okokat.

Tinédzserek/felnőttek körében is okozhat panaszt az orrmandula, illetve visszamaradt orrmandula?

– Az orrmandulát egy gyermekkori nyirokszöveti immunszervként kell elképzelni. A pubertáskorban jelentkező hormonális változások miatt jellemzően elindul az orrmandula degradációja, visszafejlődése, illetve eltűnése. Ilyenkor az orrgaratban található nagy, laza, burjánzó nyirokszerv szépen lassan kezd visszafejlődni. Nagyobb tinédzsereknél általában el szokott tűnni, nem szabad, hogy bármiféle problémát okozzon. Ha felnőttkorra mégis megmarad az orrgaratban egy visszamaradt orrmandula, azt mindenképp kórosnak szoktuk értékelni és a megfelelő körültekintéssel el szoktuk távolítani (műtét előtt alaposan és gondosan differenciálni kell egy esetleges tumortól) – mondja dr. Német Tamás Gergely, aki fontosnak tartja, hogy páciensként ne bagatellizáljuk el az orrlégzés minőségét. Az életminőségbeli különbség sokszor akkor tűnik fel igazán, amikor egy ilyen problémát végül a megfelelő kezek sikeresen rendbe hoznak.

Kezelési módok

A legtöbb esetben az elsővonalbeli terápia a konzervatív, gyógyszeres kezelés (legyen szó például orrcseppfüggőségről vagy orrpolyposisról), ám ha ez nem hoz kielégítő eredményt, műtéti beavatkozásra kerülhet sor. Szintén a műtétes megoldások felé tolódik a kezelési terv, ha az orrmelléküregek krónikus gyulladása is fennáll.

– Ami az orrsövényferdeséget (tehát az orrsövény porcos részének deformitását) illeti, arra nem létezik érdemi gyógyszeres terápia, így ha egyértelműen panaszt okoz, műtéttel lehet hatékonyan kezelni – fűzi hozzá a fül-orr-gégész, aki ismét kitér a gyermekeket érintő orrlégzési gátoltság témájára.

– Az allergiás megbetegedést minden esetben ki kell zárni (és ha van, kezelni kell). Amennyiben az ezirányú kezelés sikertelen és az orrlégzési gátoltság éjszakáról éjszakára fennáll – nyitott szájjal alszik, esetleg horkol is a gyermek, illetve visszatérő középfülproblémák jelentkeznek –, akkor mindenképpen a műtétes megoldást célszerű választani.

Krónikus orrcseppfüggőség

Ritkán kerül terítékre, így fontos külön is kitérni a krónikus orrcseppfüggőségre. Az orrcseppek jellemzően vény nélkül kapható, náthaellenes, gyors hatású, orrnyálkahártyát összehúzó – tehát, az orrjáratot hirtelen kitágító, és így a légzést hirtelen nagyon drasztikusan javító – szerek, amelyeket napjainkban széles körben alkalmazunk.

– Fül-orr-gégészeti szempontból egy-két hétnél tovább, folyamatos, napi többszöri használatra nem lenne szabad alkalmazni ezeket a típusú orrcseppeket. Egyrészt nem is ez a javallatuk (a drasztikus, gyors hatás miatt elsősorban megfázás kezelésére fejlesztették). Másrészt, ha hetekig-hónapokig alkalmazza valaki ezeket a készítményeket, az orrnyálkahártya finom önszabályozása teljesen felborul és az orrcsepp-hatás mentes periódusokban – már néhány hét elteltével – maximális értágulatot/nyálkahártya-duzzanatot eredményez (arról nem is beszélve, hogy már szubjektíve sem úgy hat az orrcsepp, mint a kezdeti periódusban).

– A kóros folyamat következtében kialakult krónikus nyálkahártya-megvastagodások (legjellemzőbben az alsó orrkagyló hatalmasra történő megnövekedése, hipertrofizálása) lezárhatják az orrjárat alsó, normális esetben legnagyobb átmérőjű részét, az orralapot, ahol élettani viszonyok mellett a levegő nagy részének kellene áramolnia. Ilyenkor már sajnos ez egy nehezen uralható állapot, és az orrcsepp használatának azonnali abbahagyására van szükség, ami átmeneti kellemetlen tünetekkel járhat a beteg számára (szubjektíve is nehezen éli meg). A beteg számára nehezen tolerálható időszak panaszainak mérséklésére meg lehet próbálni alkalmazni antiallergiás szereket, tablettát, spray-t, amelynek más a hatása és a mechanizmusa. Ám, bizonyos idő elteltével (amennyiben a beteg panaszai nem mutatnak javulást) műtétre is szükség lehet, ahol sebészileg, az orrkagylók megkisebbítésével vagy akár teljes eltávolításával kell, hogy fizikailag biztosítsunk utat az orrlégzésnek – osztja meg velünk dr. Német Tamás Gergely.

Az orrlégzési gátoltság hosszú távú hatásai

Nem is kell az alvási apnoe-ig (légzéskimaradással járó alvási rendellenesség) elmenni, hanem önmagában az orrlégzési gátoltság hosszú távú fennállása is összefüggést mutat bizonyos krónikus megbetegedések kialakulásának megnövekedett esélyével.

Amellett, hogy az alvás rosszabb minősége abszolút kihat a napközi teljesítő és teherbíró képességeinkre, hosszabb idő alatt az orrlégzési gátoltság, illetve a horkolás szív- és érrendszeri, valamint idegrendszeri megbetegedésekhez vezethet (ilyenkor alvás közben ugyanis nem megfelelő a szervezet oxigénellátása). Gyakori, hogy a horkoló páciensek külön alszanak a párjuktól (hiszen így a másik fél számára sem pihentető az alvás), de ez hosszú távon semmiképp sem járul hozzá az egészséges együttéléshez, kiegyensúlyozott párkapcsolathoz.

– Amennyiben valakinek krónikus, tehát egy hónapon túlmutató orrlégzési panasza van, és ez érezhetően mind az alvás minőségére, mind a napi teljesítő képességére kihat, célszerű szakemberhez fordulni, hogy megtörténjen a pontos diagnózis felállítása, és hogy javaslatot tehessünk a specifikus probléma megoldási módjára, módjaira – zárja gondolatmenetét a TritonLife szakorvosa.