Belgyógyászati szakorvosi vizsgálat

A belgyógyászat a belső szervek megbetegedéseivel foglalkozó, igen szerteágazó területe az orvostudománynak. A belgyógyász olyan, akár egy detektív, aki a panaszok hátterében álló okokat kutatja. Erről a detektívmunkáról adnék most egy kis összefoglalót.

Szükség van ehhez jó kommunikációs készségre, hisz az orvos először is célzott kérdésekkel próbálja a keresési irányt megtalálni. Egy jó anamnézis aranyat ér, ebben foglaltatik a részletes kórtörténet leírása, a rizikótényezők rögzítése és a családi anamnézis felvétele. Fontos összegezni a jelen panaszokkal összefüggésben addig elvégzett vizsgálati eredményeket, az alkalmazott terápiát és azok hatásosságát/hatástalanságát.

Ezután következik a jelen panaszok pontos és részletekbe menő kikérdezése, a panaszok pontos leírása, milyensége, időtartama, illetve egy rendszerszintű kikérdezés a legfontosabb szervi problémákra fókuszálva.

A páciens által szedett gyógyszerek pontos ismerete elengedhetetlen a sikeres együttműködéshez hisz a gyógyszerek okozhatnak nem kívánt mellékhatásokat, több gyógyszer esetén kialakulhatnak nem várt interakciók, melyek az adott gyógyszer hatását módosíthatják (erősíthetik, csökkenthetik, stb.). Fontos szempont, hogy a páciens tudja azt, hogy mit miért szed. Az is előfordulhat, hogy a konzultáció során bizonyos gyógyszerek elhagyását fogja az orvos javasolni. Az orvosnak tudnia kell a beteg ismert gyógyszer túlérzékenységéről, a reakció mivoltáról. Fontos az is ha a beteg nem tud gyógyszerszedéssel kapcsolatos reakcióról, mert azt is nagyon fontos rögzíteni.
A következő lépés a fizikális vizsgálat, mely során a beteget szisztematikusan megvizsgálja az orvos, és keresi a panasz hátterében álló tüneteket. A fej, a nyak, a mellkas, a has, valamint a végtagok vizsgálata mellett különös hangsúlyt fektet a legfőbb panaszt okozó terület vizsgálatára. Az orvos légzést és szívhangot hallgat, pulzust számol, hasat tapint, miközben figyeli az esetleges szemmel látható eltéréseket is.

A belgyógyász által felállított kórisme igazolására, vagy kizárására általában célzott vérvétel, vizeletvizsgálat és további diagnosztikai tesztek elvégzése elegendő. További diagnosztikai tesztek közül a leggyakoribb a mellkas röntgen, vagy hasi ultrahang vizsgálat, de szükség szerint további vizsgálatok elvégzése is indokolt lehet. Ezek szükségességét az orvos részletesen elmagyarázza a páciensnek, a cél, hogy minél hamarabb megszülessen a végleges diagnózis. Ezzel egy időben a lehetőségekhez mérten elkezdi a tünetet enyhítő terápiát. Ha nem sikerült kideríteni a pontos diagnózist, akkor további vizsgálatokra vagy más társszakma rendelésére irányítja az orvos a pácienst.   

A belgyógyász azonban nemcsak kikérdez, megvizsgál, diagnosztizál, terápiát kezd, gondozásba vesz; hanem megelőz, tanácsot ad, és segít eligazodni az egészségügy olykor labirintusszerű útvesztőjében.  

 
Mit hozzon magával a vizsgálatra?

• Fontosabb korábbi orvosi papírjait korábbi betegségeiről
• Labor, vagy képalkotó vizsgálati eredményeit
• Gyógyszereinek pontos listáját
• Vérnyomásnaplót, Syncumaros kiskönyvet stb.