Csontritkulás laborpanel

Milyen vizsgálatokat tartalmaz a panel?

Kálcium, Anorganikus foszfát, Alkalikus foszfatáz, 25-OH D-vitamin, Béta-crosslaps, Oszteokalcin, Parathormon, Vizelet kálcium/kreatinin, Vizelet anorganikus foszfát

Mi az a csontritkulás?

A csonttömeg csökkenésével és a csont minőségének romlásával jellemezhető, fokozatosan előrehaladó kórkép, amelynek során a csontbontás meghaladja a csontépítés mértékét. Előbbiek miatt a csontok különböző mértékű törékenysége alakul ki. Ilyenkor már kisebb traumás behatásokra csonttörések következhetnek be. Számos olyan tényező ismert, amely hajlamosít csontritkulásra: fiatalkori alacsony csúcs-csonttömeg, dohányzás, alkoholizálás, korai menopausa nőknél, pajzsmirigy túlműködés, fokozott parathormon hatás, valamint bizonyos gyógyszerek rendszeres használata. Több megjelenési formája ismert: a 75 év feletti életkorra jellemző időskori csontritkulás, az 50 év feletti nőknél előforduló menopausa után megjelenő csontritkulás, valamint a valamilyen másodlagos okból megjelenő csontritkulások (pl. női és férfi nem hormon hiány, pajzsmirigy túlműködés, fokozott parathormon hatás, gyógyszerek, felszívódási zavarok stb.) A csontritkulás felismerése komplex orvosi gondolkodást igényel, a laboratóriumi vizsgálatok mellett egyéb diagnosztikus eszközöknek is fontos szerep jut. Jelen laborpanel jelentősége, hogy hozzájárul a csontritkulás korai  kimutatásához, az állapot követéséhez, és differenciáldiagnosztikai segítséget nyújt.

Tartalmi elemek jelentősége

Szérum és vizelet kálcium és anorganikus foszfát:

A kalcium-anyagcsere, valamint az ezzel összefüggő foszfát-anyagcsere hormonális szabályozása összetett. A vékonybél, a csontváz, a vese és az endokrin rendszer, különösen a mellékpajzsmirigyek közötti kölcsönös kapcsolatok tartják fenn a kalcium- és foszfátegyensúlyt. A kalcium és foszfát meghatározása ajánlott a csontbetegségek korai felismerésére és azok elkülönítésére.

Alkalikus foszfatáz:

Az ALP egy sejtmembránhoz kötött enzim, amely minden szövetben kifejeződik. A szérumban található ALP az enzim több formájának együttes aktivitását jelenti. A szérum alkalikus foszfatáz aktivitásának 80%-a élettani esetben a májból és a csontokból származik, a maradék frakció elsősorban bél és vese eredetű. Vizsgálata értékes a csontrendszeri betegségek diagnosztizálására és nyomonkövetésére (Paget-kór, osteomalacia, D-vitamin hiány okozta csontbetegség, veseindukált oszteopátia, primer csonttumorok, csontmetasztázisok, myeloma multiplex, mellékpajzsmirigy-rendellenességek akromegália, pajzsmirigy túlműködés, szarkoidózis stb.).

25-OH D-vitamin:

Koncentrációja tükrözi a táplálékból származó D-vitamin-ellátottságot és a bőrben lévő pro- vitaminokból UV-fény hatására történő szintézisét. Hiányt észlelhetünk korlátozott napfényexpozícióban (idősek, szezonálisan), felszívódási zavarokban, fokozott igénybevétel esetén. A D-vitamin alapvető szerepet játszik a csontok egészségében, valamint a kalcium- és foszforanyagcsere szabályozásában. A hatásai azonban nem korlátozódnak az ásványianyag homeosztázisra és a csontok egészségének fenntartására, élettani szerepe messze túlmutat ezeken a funkciókon, a D-vitamin-receptorok jelenléte ugyanis számos szervben és szövetben kimutatott. Az immunrendszer optimális működéséhez is elengedhetetlen a megfelelő koncentrációja.

Béta-crosslaps:

Az I. típusú kollagén több mint 90%-ban járul hozzá a csont szerves mátrixához, és túlnyomórészt a csontban (oszteoblasztokban) termelődik. Az I. típusú kollagén a csont leépülése során lebomlik (oszteoklasztok által), és kis fehérjetöredékek jutnak a vérbe, amelyek a szérumban kimutathatók. Így ez a marker segít a fokozott csontlebontás (oszteoklaszt-aktivitás) felismerésében, például csontritkulás esetén. Továbbá a béta-crosslaps monitorozása felhasználható a metabolikus csontbetegségekben szenvedő betegek kezelésében. A béta-crosslaps mérése javallott a posztmenopauzában lévő nők kockázatértékelésében is: emelkedett szintek észlelése esetén csontdenzitometriás-mérés, továbbá nyomonkövetés javasolt. Fentiek mellett prognosztikai marker a csontáttétes betegek kombinált radio- és biszfoszfonát terápiájának becslésében.

Oszteokalcin:

Az oszteokalcin egy K-vitamin-függő és D-vitamin által stimulálható hidroxi-apatit-kötő fehérje. Az oszteokalcint kizárólag az oszteoblasztok (csontot építő sejtek) szintetizálják, ezért az oszteoblasztok működésének és a csontszövet felépülésének specifikus markerének tekintik. A szérumszintek jól korrelálnak a csontképződési rátával. A szérum oszteokalcin szint napszaki ingadozást mutat, legmagasabb értékekkel a kora déli órákban. Informatív csontritkulás gyanúja, valamint csontáttétes karcinóma, primer hiperparatireózis (mellékpajzsmirigyek túlműködése), vese működési zavar okozta csontritkulás esetén.

Parathormon:

A PTH egy 84 aminosavból álló polipeptid, amelyet a mellékpajzsmirigyek termelnek. A csont-, a kalcium- és a D-vitamin-anyagcsere közötti kapcsolódási pontként működik. A PTH szabályozza a normális csont- és ásványi ion homeosztázist. Központi szerepet játszik a csontbetegségek kialakulásában, elsődleges és másodlagos hiperparatireózis (mellékpajzsmirigyek túlműködése, fokozott PTH hatás) és különösen az előrehaladott veseelégtelenség esetén.

Mikor és kiknek érdemes ezt a panelt választani?

• 50 év feletti nőknek és férfiaknak megelőzés céljából

• csontritkulásra utaló tünetek esetén

• csontritkulásra hajlamosító tényezők megléte esetén: pl. endokrin kórképek, bizonyos rendszeresen alkalmazott gyógyszerek, pl. kortikoszteroidok, felszívódási zavarok (lisztérzékenység, gyulladásos bélbetegségek stb.), krónikus veseelégtelenség.

Vizsgálat előtti teendők: Hogyan készüljön a vizsgálatra?

Vérvétel reggel 8-9 óra között, mivel az oszteokalcin koncentrációja napszaki ingadozást mutat. Éhgyomri (vérvétel előtt 8-12 órán át tartó éhezés) mintavétel kötelező, emellett a kávé, alkohol, dohányzás mellőzése is fontos! A vizsgálat előtt érdemes vizet fogyasztani, hogy a mintavételre hidratált állapotban kerüljön sor, ezáltal annak kivitelezése könnyebben történhet meg és a hemolitikus minták aránya csökkenthető.

Laboratóriumi vizsgálati eredmények értékelése

A laboratóriumi vizsgálatok értékelésében megkerülhetetlen a részletes kórelőzményi adatok és a fizikális vizsgálati eredmények részletes ismerete. Ezen tények birtokában a pácienst kezelő szakorvos komplexen tudja értékelni a laboratóriumi leletet, ezért javasoljuk keresse fel leletével kezelőorvosát!